Miután korábbi bejegyzésben tisztáztam mit nem hoz a Jupiter-Szaturnusz találkozója a Vízöntő 1. fokán, most tekintsük át miket jelezhet.
A Vízöntő korszakba nem léptünk be, ám kétségkívül jelentős mérföldkő a korszakváltás több évszázados folyamatában, melynek megértéséhez helyezzük tágabb összefüggésbe. A két sorsbolygó találkozójára 20 évente kerül sor és kb. 200 évig azonos elemi minőségű jegyekben jön létre (föld, levegő, víz, tűz). 200 évente a Nagy Konjunkció elemi minőséget vált, jelenleg föld elemből levegőbe váltás történik, ami alapból hangsúly eltolódást jelent a kézzel fogható anyagias dolgoktól az ideák és eszmék irányába. Hogy ennyire ne legyen egyszerű minden 200 éves azonos elemű ciklus végén 1 alkalommal beköszön a következő elemi minőségbe a Nagy Konjunkció (1980-2000 levegő), majd 1 alkalomra még visszavált az előzőbe (2000-2020 föld), hogy utána „végleg” lehorgonyozzon a következő minőségben. A Vízöntő jelében utoljára 1405-ben volt Jupi-Szati találkozó, földből levegő minőségbe váltás pedig 1226-ban. Ennyit a síkban értelmezésről a kördiagramot papíron vagy képernyőn szemlélve. Ám ha feltekintünk az égboltra, ahol nemcsak vízszintesen, hanem függőlegesen (deklináció) is van irány, akkor függőlegesen (deklinációban) ennyire közel (6 ívperc = 1/10 fok) szintén kb. 800 éve volt egymáshoz látható a 2 bolygó, s így olyan, mintha egy lenne (bulvár néven „betlehemi csillag”). A Jupiter 1, a Szaturnusz 3 évig fog a Vízöntő jelében haladni és 2023-ban átadja a staféta botot a Plútónak, ami 2043-ig fogja felturbózni a jegy tulajdonságait. Fentiekből jól látszik, hogy a mostani találkozó (és annak témái) nem csak a 12.21-i bepontosodás +/- 1 évében hat, hanem kihat min. az egész 20 (sőt akár 200) éves ciklusra. Bontsuk darabjaira a témát (a teljesség igénye nélkül) +/- értelemben: Vízöntő + Jupiter + Szaturnusz
A Vízöntő minőséghez elsősorban a szabadságot köthetjük, mely manapság gyakran félre értelmezett fogalom rögtön tisztázásra szorul: 1) nem azonos a szabadossággal 2) az egyén szabadsága addig terjed, amíg egy másik egyén szabadságát nem korlátozza 3) szabadság, mint olyan eredendő és magas szintű értelmében azt jelentette, hogy karmikus terhektől való mentesség, ezen kötöttségek és saját magunk által létrehozott tudati korlátaink alóli felszabadult állapot. Ennél fogva a terhek letétele, azok alóli felszabadulás, saját magunk által képzelt korlátaink meghaladása tartozik ide. Amikor már nem önmagunkért cselekszünk (Vízöntővel szemben az Oroszlán), hanem másokért és önzetlenül. A másik, amit leggyakrabban kapcsolnak hozzá az egyenlőség, ami valójában azt jelentené, hogy mindenki pucér seggel érkezik és pucér seggel távozik. A Jupiter teret és lehetőséget ad, a terjeszkedés, a bővülés, a kiáradás princípiuma, ami előjel nélkül megnövel mindent, amivel kapcsolatba kerül. A Szaturnusz megmutatja a korlátokat és határokat, az összeszűkülés, az összehúzódás princípiuma, ami szűk-ség-et hoz, de azért, hogy a lényegre fókuszáljon és általa kikristályosodjon mi az igazi/valódi, mi az ami átmenthető a következő időszakba és mi nem az: ami érték, az marad, ami nem, az megújul. Látható, hogy 2 egymással ellentétes minőségről van szó: egyik a kilégzés, másik a belégzés. Egyik sem létezhet a másik nélkül. Ennél fogva kettőjük kölcsönhatásakor mindig felmerül az egyensúly kérdése, mégpedig gyakran olyan formában, amikor az egyik és másik oldalra jelentősen kibillen a mérleg, hogy aztán idővel megtalálja az új egyensúlyi pontot. Ha körbenézek a világban, akkor egyelőre a kibillenés látszik… de az nagyon… amikor könnyűt átesni a ló túlsó oldalára. A Vízöntőhöz kapcsolódik a fejlődés, a haladás és a reformok. Itt a Jupiter hozza a fejlődési lehetőséget, a reformok lehetőségét, a Szaturnusz a fejlődés és reformok szükségszerűségét. A Vízöntőhöz tartozik a tisztítás és tisztázás, a Jupiter az igazság, a Szaturnusz a rendelt idő, azaz ideje van az igazságok tisztázásának, amikor már nem lehet tovább rejtegetni azokat. Ezúttal is konkrét példákkal igyekszem szemléltetni a dolgokat.
Vízöntőhöz tartozik a technológia, az innováció, a digitalizáció, minden ami elektromos, elektronikus, ami repül, ami az űrben van, a robotok, a mesterséges intelligencia, stb. Láthattuk, hogy a Szaturnusz-Plútó által felborított korábbi világunkban hatalmas teret nyert pillanatok alatt a digitalizáció: ami eddig lehetőségként ott volt a polcon, most szükségszerűen a mindennapok részévé vált. Árnyoldala megegyezik a Vízöntő árnyoldalával: hideg, távolságtartó elszemélytelenedés. Az évek óta előkészületben lévő „ipari forradalom 4.0” a robotizáció 5G-vel és a mesterséges intelligenciával (MI) párosítva soha nem látott áttörést hozhat a termelékenységben és hatékonyságban, ugyanakkor legalább annyi veszélyt rejt magában egy disztopikus jövő formájában. Elon Musk – aki cégein keresztül maga is tevékenyen vesz részt mind az MI, mind az ember és robot (=> cyborg) összekapcsolásában – nyilatkozta: „A mesterséges intelligencia veszélyesebb a nukleáris fegyvereknél.” Az MI már most rengeteg területen felülmúlja az emberi tudat képességeit, a tudatosság pedig nem csak két kézzel és két lábbal létezhet, hanem egyéb formában is öntudatára ébredhet. Vannak akik az ember és gép MI-vel kombinált összekapcsolásában a túlélést látják, én azonban inkább az ember-is-ég potenciális végét. S ha már a tudatnál tartunk, akkor ugyanazon Vízöntő analógia lánchoz tartozik a magas szellemiség, az intuíció, a prekogníció, a szupertudatosság és részben a különféle érzéken túli képességek (részben Halakhoz is sorolható). Persze az utóbbiak széleskörű fejlesztésével, térnyerésével és gyakorlati alkalmazásával nem lenne alkalmazható az a fajta kontroll, ami az előbbiekkel megvalósítható.
Mivel idetartozik az űr kérdése, s így a földönkívüliek is – melyet a tömegmédiának és a hollywood-i elmekontroll filmiparnak sikerült komolytalanná tennie – nem elhanyagolható, hogy az elmúlt hetekben az izraeli titkosszolgálat és a CIA egy-egy volt vezetője is nyilvános nyilatkozatot tett létezésükről mely beleillik az elmúlt évek fokozatos lépésről lépésre haladó felfedésébe, hogy hozzászoktassák a közönséget a témához. Az sem véletlen, hogy ismét megélénkült a Hold utáni érdeklődés állandó állomás létrehozására, illetve a Marsra tett utazás víziójában még ebben az évtizedben.A fejlődés lehetősége és szükségszerűsége a rendelt idővel előhozhatja az emberiség javára az összes eddig elnyomott technológiát. És itt nem azon üzleti fogásként fel-hype-olt elektromos autózásra gondolok, amelyben a hozzá felhasznált villamos energiát ugyanolyan (zömében) szén-hidrogén alapon állítják elő, a kiszolgált akkumulátor cellák felhasználása pedig egyelőre megoldatlan. Azon szabadenergia szabadalmakra gondolok, amelyek különböző „fekete” katonai projektekben évek-évtizedek óta működnek (anti-gravitációs technológiákkal kiegészítve), vagy szerte a világon egyéni vagy közösségi feltalálók garázsaiban és műhelyeiben megvalósultak, de a globális energia lobby eddig elnyomta és amelyek a bennünket átszövő és körülvevő TÉRből/MEZŐből képesek kinyerni az ingyenes és korlátlan nullponti energiát (már 100 évvel ezelőtt Nikola Tesla is kísérletezett vele). Hihetetlennek tűnik, hogy létezik, ahogy a levegőt sem látjuk, sem nem tapintjuk mégis itt van, s nélküle nem is létezhetnénk, ám az elmúlt 200 évben a szén-hidrogén alapú energiát a föld elemből nyertük, s most levegős jegybe váltva az ilyen jellegű elnyomott technológiák felszínre törhetnek.
Ugyanez érvényes a gyógyításra is. A Vízöntő jele 3 hullám, ennél fogva minden, ami hullám és/vagy rezgés természetű, az a Vízöntő minőséghez tartozik. Számtalan olyan gyógyítási technika létezik, amelyet egy másik (gyógyszeripari) lobby évtizedeken keresztül elnyomott eddig és ami hullámokon, frekvenciákon, rezgéseken alapul. Gondolok itt többek között dr. Royal Raymond Rife találmányára, mely megfelelő frekvenciájú hullámok besugárzásával képes elpusztítani akár a baktériumokat, vírusokat, daganatos sejteket miközben sértetlenül hagyja az egészséges sejteket, szöveteket, vagy az idén Nobel díjra jelölt, de váratlanul októberben elhunyt prof. Petrovics Garjajev hullám-genetikai módszereire, ami kvantumszinten képes elérni hasonló eredményt. Lehetne sorolni a példákat, de hogyhogynem az ilyen tudósok váratlanul hunynak el még azelőtt, hogy találmányaik széles körben ismertté és alkalmazottá válhatnának, ám az új „korszakban” esély kínálkozhat az áttörésre ezen témákban is. De ugyanide a Vízöntőhöz tartozik a holisztikus szemlélet a gyógyításban, azaz minden, ami a racionális (bal agyféltekés) szemlélettel szemben az analógiás (jobb agyféltekés) működési elven alapul és ami szükségszerű és elfogadott kiegészítője kellene legyen az eddigi nyugati orvoslásnak. Vagy ide sorolható az asztrológia is, ami talán visszanyerheti évezredekkel korábbi megbecsülését a valódi tudományok között.
Tovább lépve technológia és szabadság illetve annak kontrollja, a korlátlan megfigyelés témájában szükséges megemlíteni azt a folyamatot, amit a járvány által generált helyzet turbó fokozatba kapcsolt, s melyet igyekeznek maximálisan kihasználni: technológiai kontroll és társadalmi kreditrendszer. Kínában már kísérleti jelleggel működik egy a társadalom egészére kialakított pontrendszer, melyben a digitalizáció által az emberek +/– pontokat kapnak annak függvényében, hogy a társadalom (és a rendszer) szempontjából hasznos vagy éppen káros dolgot tesznek (pl. egészséges élelmiszer vásárlás, sport tevékenység „+” pont, alkohol és dohány vásárlás „–„ pont, közösségi tevékenység „+” pont, rendszert bíráló hozzászólás közösségi platformon „–„ pont. Azt, hogy ezzel a rendszerrel mit lehet kezdeni, milyen fényes és milyen árnyékos oldalai lehetnek, mindenkinek a fantáziájára bízom. De senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy a jelenlegi helyzet a nyugati társadalmakban nem ebbe az irányba hat.
Ezzel el is érkeztünk a szólás- és véleményszabadság témájához, melyet már pedzegettem az előző bejegyzésben is, ahol szóba került a főáramú média és a big tech cégek véleménydiktatúrája, melyet helyenként és időnként már-már a 3. Birodalom propaganda minisztere Joseph Göbbels is megirigyelne, ahol a hírügynökségek propaganda ügynökségekké, az újságírók (tisztelet a kivételnek) propaganda ügynökökké válnak és ahol az olyan valóságot kiszivárogtatók és igazságot felfedők mint Edward Snowden és Julian Assange üldözöttek, meghurcoltak és kirekesztettek lesznek. E tekintetben komoly összecsapások várhatóak, amikor a lehetőségek és korlátok a szabadság jegyében munkálkodnak, melynek első példái már kibontakozni látszanak: tömeges tagállami perek az USA-ban a Facebook ellen, EU versenyjogi perei a big tech cégek ellen (persze az EU is szereti saját EU-konform szemlélete szerint cenzúrázni a dolgokat).
Az árnyoldalak („másság”) között érdemes megemlíteni, hogy társadalmi vonatkozásban fokozott erőre kaphat az utóbbi években már egyébként is erőltetett kulturális marxizmus, az LMBTQ és a gender ideológia (helyesebb lenne genderless-nek nevezni), melynek célja – részben tudatalatti szublimális módszerekkel – a szakrális gyökereitől és id-entitásuktól megfosztott egyének tétova manipulálható tömegeinek megfelelő irányítása – természetesen a francia forradalom mintájára maradi és haladó csoportokban megosztva (divided et impera) a társadalmat. Ne feledjük, hogy a francia forradalmat követően kibontakozó szocializmus és marxizmus is a Vízöntő minőség azon elhajlásából gyökerezett, amely a levegős jegyek alacsony szintjére jellemző lehet: szép ideák, amik a gyakorlatban nem biztos hogy működnek. Pozitívum, hogy amíg a Szaturnusz itt halad, addig valóságteszttel kigyomlálhatja mi a működőképes és mi nem az.
Aztán a társadalmi problémáknál maradva ide tartozik az USA-ban a baloldali ideológiával hirdetett, de valójában inkább terrorszervezetként jellemezhető Antifa mozgalom, vagy a valós fekete-fehér problémákra téves választ adni kívánó BLM mozgalom. Utóbbi gyökere a feketék évszázadokkal korábbi rabszolga-kereskedelméből fakadó, azóta is felszín alatt szunnyadó és napjainkban kibontakozó problémája, ami intő figyelmeztetésül szolgálhat(na) az EU számára is a mesterségesen erőltetett migráció hatásaira nézve ha nem éppen egy Coudenhove-Kallergi terv alapján hajtanák végre…
Továbbá mint fentebb említettem a Vízöntő minőséghez tartozik saját tudati korlátaink alóli felszabadulás is a dolgok megkérdőjelezésével. A Vízöntő „az az egyed a 12-ből, amelyik elcsatangol a nyájtól”, aki a még járatlan útra lépve külön úton jár a tömegektől, amelyik „rendszeren kívüli”. Magyarul várhatóan egyre többen lesznek, akik megkérdőjelezik a hivatalos narratívát, amihez a Jupiter és Szaturnusz által nemcsak lehetőséget kapunk, de annak rendelt ideje is elérkezik. Mivel ez nem mindenkinek tetszik, ezért számos formáját láthatjuk annak, hogyan lehet alacsony rezgésszinten és karámon belül tartani tömegeket.Nem sorolom tovább, ennyiből is látszik, hogy ezek külön-külön is súlyos témák. Azonban érzékeltetni akartam, hogy a Vízöntő kort váró tömegeknek mikkel érdemes szembe nézniük a realitások mezején, mikre érdemes megoldást találni mielőtt a várva várt valódi Vízöntő korszak beköszönt. És hogy mennyire nem ígérkezik fáklyás menetnek az előttünk álló időszak még néhány dolgot kiemelnék.
1) Jupiter és Szaturnusz görög mitológiai megfelelői Zeusz és Kronosz, apja és fia ősellenségek voltak, a 2 princípium találkozása pedig önmagában is kapcsolatba hozható uralkodók, uralkodó nézetek és rendszerek leváltásával. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy mindkettőjük felmenője Uranosz (akivel Kronosz nem ápolt sem apai, sem baráti viszonyt annak kasztrálásával) is a színpadon lesz egész 2021-ben ráadásul egymással teremtő aspektusban, akkor igazán komoly átrendeződésekre lehet számítani. (Hármójuk kombinációja terveim szerint majd terítékre kerül a megfelelő időben.)
2) A most induló 20 éves és 200 éves ciklus „születési képletében” ott virít „beleégetve” nemcsak egy Kos Mars és Bak Plútó kvadrát, de ez a Mars egzakt együttállásban van az Erisszel, azaz aktiválja az előző bejegyzésben részletezett Plútó-Erisz status quo-t borító mechanizmusát – melyben a láthatatlan, rejtett hatalom teljes harci fegyverzetben a felszínre jön és levéve láthatatlanná tevő sisakját megmutatja magát – ami korántsem ért véget idén, hanem rövid átmeneti lélegzetvételhez jutás után 2021-ben folytatódik.
3) Lilith 2 aspektusa is prominens szerepet kap, ui. az egyik az Uránusszal, a másik a Plútóval látható egzakt együttállásban, ami által borítékolható az igazságtalan, elnyomó, hierarchikus és kontrolt gyakorló rendszerekkel szembeni lázadás éppúgy, mint a „megnevezhetetlen” rejtett hatalom nevén nevezése is – és ezekre adott válaszlépések!
4) Uránusz és Plútó (s velük a Lilithek) egymással egy az asztrológiában kevésbé számon tartott, látensen működő, ám annál érdekesebb ún. bi-szeptil jellegű kapcsolatban vannak, ami a sors kézzel foghatóvá tételét jelzi, mintegy megmutatván mivel is van dolgunk, s egyfajta látens folytatását mutatja a 2010-2016 közötti Uránusz-Plútó kvadrátnak, ami alaposan átrendezte világunkat.
5) Uránusz a mundán asztrológiában jelöli az értelmes (józan eszüket még megtartott) tömegeket is, Plútó pedig a rejtett hatalmat (deep state)A fenti hozzávalókból mindenki képzeletére bízom, mi főhet ki, milyen kimenetelek lehetnek belőle pro és kontra megfelelő időtávon… és egyrészt Kalló Jenőt idézem „egy új korszakba lépést sosem adják ingyen”, másrészt magamat a „akik most fizikai testben itt vagyunk, azért vagyunk itt, mert így vagy úgy részesei akartunk lenni a jelenleg is zajló folyamatoknak” – a csillagos égbolton a 2 sorsbolygó a Bak fényábrájába lép miközben a Naphoz is kapcsolódik: megcselekedni, beleállni a választott sorsfeladatba.Zárásképpen pozitív ómenként kiemelten fontos, hogy a 20 éves és 200 éves ciklust megnyitó Nagy Konjunkció a Téli Napforduló napjára esik, amikor szimbolikusan a fény győzedelmeskedik a sötétség felett.
Ezúttal kényesebb, ingoványosabb talajra lépek… láposra… „mocsarasra”, amihez a mostani eklipszek és a körülöttünk zajló nagyvilági események tálcán kínálják a témát.
A Nap- és Holdfogyatkozások (eklipszek) mibenlétével és jelentőségével nem nyújtom most a rétestésztát, aki még nem ismeri, az bővebben kifejtve megtalálja a korábbi bejegyzésekben (2019.01.03., 2020.06.04.). Időbeli kihatására szorítkozva csak annyit jelzek (a hagyomány szerinti „váltószám” alapján), hogy 4 hónaptól bő 2 évig képeződhetnek le az égi folyamatok földi síkra. Hazánkból egyik sem látható, viszont a témánk szempontjából fontos Észak-Amerikából a Holdfogyatkozás, a Napfogyatkozás pedig Dél-Amerikából lesz megfigyelhető. Az eklipszek az Ikrek-Nyilas tengelyen jönnek létre, ahol az Ikrekhez kapcsolódik a poláris kettősség (fény és árnyék, halandó és halhatatlan, jobb és bal, fej és írás stb.) és a megismerés, míg a Nyilashoz többek között a politikai és ideológiai témák, mint később látni fogjuk. Az eklipszeket most is együtt érdemes értelmezni. Mindkettő képletének főszereplőjévé válik az Plútó-Eris kvadrát, melyről idén január 26-án írtam, s mely annak ellenére kevés figyelmet kapott, hogy az idei év egyik meghatározó mintázata. Az eklipszek közé eső 3. és egyben utolsó bepontosodása azonban ismét kitüntetett figyelmet érdemel (a 2. tetőzés a nyári eklipszek közé esett, s innentől kapott lángra a BLM mozgalom). Miközben a Szaturnusz-Plútó január 12-i találkozóját követően kb. 2 hónap múlva láttuk teljes terjedelmében kibontakozni korábbi világunk azóta is tartó összeomlását és egy „szép új világ” megszületését, úgy várhatóan a Plútó-Eris kvadrát látványtechnikájához is idő szükséges a kibontakozáshoz, bár mostanra ahogy mondják „AZ ÍRÁS OTT VAN A FALON”. Röviden összegezve Erisz „a harcos archetípusa, akiben nincs bizonytalanság, nem fél közbeavatkozni és leleplezni a rejtett igazságot. Jellemzően áttöri, vagy rést üt a jelenlegi felfogásunk buborékján, amin keresztül nézzük és érzékeljük a világot, hogy túlláthassunk jelenlegi felfogásunk korlátain, túl a magunk köré épített korlátokon. Más szóval, segít elfelejtenünk mindazt, amit tévesen tanultunk meg a múltban.” Kizökkenti a szekeret a megszokott kerékvágásból, felkavarja a poshadt állóvizet, borítja a status quo-t és uralkodó rendszert és jellemzően drasztikusan megváltozó külső körülményként jelenik meg. A Plútó megjeleníti a gyökeres és visszafordíthatatlan transzformációt, a minőségi szintlépést, saját sorsfordító erőnket, a végleteket, a válságokat és belőlük kiemelkedő feltámadó főnixmadarat és témánk szempontjából releváns rejtett erőt/hatalmat és a felszín mögé árnyékba rejtett dolgokat. Kettőjük (kvadrát jellegű) kapcsolódása feszültséget teremtő, s ezáltal így vagy úgy, de mindenképpen cselekvésre ösztönző, megvalósulásra törekvő, anyagba manifesztáló mintázatot hoz létre. FONTOS: a Plútó-Erisz kvadrátot együtt érdemes értelmezni a szintén egész éven át ható (és háromszor tetőző) Jupiter-Plútó együttállással, s ezáltal Erisz a Jupiteri témákat is feszegeti: igazság-igazságtalanság, jogi-jogállamisági kérdések, illetve Plútóval összefüggésben ezek rejtett, felszín alatti vonatkozásait.
Mindkét fogyatkozásban a 2 fényadó megvilágítja, s ezáltal az árnyékból a fénybe, s vele a tudatunkba hozza őket. A Holdfogyatkozásban (11.30.) a Nap-Hold-Plútó-Eris egy trapézt alkot, melynek tetejét a fent vázolt kvadrát alkotja, talpát a tudatos és tudattalan egymás kiegészülésére törekvő megértést szolgáló mintázata, oldalai olyan cselekvési késztetést jelölnek, mely a késztetés szintjén megragadnak, míg átlói a késztetésből hosszas küzdelmek árán a megvalósulásba átbillenésről szólnak, s mivel zárt síkidomot alkotnak az energia oda-vissza cirkulál benne. A Napfogyatkozásban (12.14.) ezen szereplőkből már egy háromszög jön létre, melyben a Plútó-Eris kvadrát megmarad, a fényadók azonban már olyan kapcsolatba kerülnek az Erisszel, amelyben az energia akadályoktól mentesen szabadon áramolva felgyorsul. Tehát olyan eseményeket jeleznek az eklipszek, ami nehézkesen súrlódásokkal teli módon indul, de a megvalósulásra törekvés által egy holtponton átlendülve végül felgyorsul és valamilyen módon létrejön. Szerepet kap még a folyamatban az Uránusz és a Fekete Hold Lilith is, de előbb lássunk konkrét példákat.
A politikai színpad időnként mintha a bábszínházra hasonlítana a látható figurákkal, de végig láthatatlanságba burkolózó bábmesterrel. Mindazonáltal megfigyelhető, hogy időről időre a rendszer kitermel magából olyan világi vezetőket, akik elkezdik feszegetni a damilt a bábfigura és a bábmester között, próbálgatják hol a határ, meddig enged a fonal, mint ahogy mi hétköznapi emberek is próbálgatjuk meddig enged a „sors istennői” (moirák) által ránk kimért fonal, s jó esetben észrevesszük, kevésbé jó esetben elszakad a cérna – s néha az élet fonala. Ilyen „renitenskedő” elnökök voltak az USA-ban Andrew Jackson, Abraham Lincoln és John F. Kennedy, akik közül az első túlélte a merényletet, a másik 2 viszont a rendszert próbára tevő ténykedésükkel nemcsak politikai pályájuk ért véget, de földi pályafutásuk is. 4 éve egy ember azzal az elhíresült mondatával lépett fel a színpadra, hogy „lecsapolom a mocsarat”… a dolgok jelenlegi állása szerint vesztésre áll. Donald Trump megosztó személyisége kakukktojás azáltal, hogy 4 évig egyáltalán állva tudott maradni. Márpedig feszegette a határokat sokszor ügyetlen, olykor példátlan módon, mellyel a főáramú média komolytalan bohóccá festette. Ne csodálkozzunk rajta, amikor ő vezette be többek között a „fake news” (álhírek) fogalmát a főáramú média egyoldalú propaganda-szerű tájékoztatására. Egy elgondolkodtató elemzésben azonban Trumpot olyan emberhez hasonlítják, aki furcsa (prominens Uránusz a horoszkópjában) módon „a gyógyszert annak mellékhatásai miatt szedi”, ugyanis csaknem valamennyi lépésének mellékhatása indirekt módon a fennálló rejtett hatalmi struktúrát sértette, s innen szemlélve valóban összeillik a mozaik – beleértve a reakciót is. Erisznek természetéből fakadóan a határok feszegetése, s adott esetben a cérna elszakítása a feladata – kipipálva. Talán ott léphettük át a Rubicont, amikor még a kampányban a New York Post vezércikkben leközölte a kihívó jelölt fiának ukrajnai botrányát (ám ezzel csak a főáramú média szintjére emelkedett az, ami már 2 éve tudott volt az alternatív forrásokban), melyet a globális véleménydiktatúra egyik oszlopos tagja a Twitter blokkolt. Majd ezt követően olyan kormányzati (!) oldalakat is blokkoltak a magáncégek, amelyek tovább feszegették a témát. Innentől kezdve a regnáló elnök csaknem valamennyi megnyilvánulását blokkolták vagy címkézték (már a teljes big tech szektor karöltve a főáramú médiával), majd a választások utáni elnöki sajtótájékoztatót a média (2 kivételtől eltekintve) élő adásban megszakította (mondván hamis valóságról szól), ami lássuk be példátlan a történelemben. Majd a média (mint illetékes hatóság) kinyilvánította a győztest, s azóta a végét járó „renitens” elnököt úgy mutatják be, mint aki vereségének elismerésére képtelen. Nem célom sem egyik, sem másik oldal preferálása, mert véleményem szerint a jobb és bal szárny ugyanahhoz a madárhoz tartozik, mindegyik oldalnak megvannak a maga hibái, továbbá egyik jelölt sem volt tekinthető szakrális vezetőnek, a politika pedig olyan, amilyen. Ám felettébb látványos (és ezért a példa), ahogyan bizonyos határokat sorozatosan és következetesen (a maga néha ránézésre érthetetlen módján) feszegető elnök hatására Hádész/Plútó felszínre jött az alvilágból harci szekerén a fénybe, levette láthatatlanságot biztosító sisakját és nyíltan megmutatta magát teljes fegyverzetben (ahogy egy cikk is fogalmazott), miközben a vélelmezett – és legnagyobb jóindulattal is furcsának tekinthető – csínytevésekről elfelejt tájékoztatni a főáramú média (miközben már az FBI is nyomoz). De hát egy olyan magát mintának tekintő jogállamban, ahol már nem csak a fekete életek számítanak, de már a halott életek is számítanak (elhunytak nevében leadott szavazatok), ne is gondoljunk a fehér elefántra, mivel ilyen nincsen, így természetesen fel se merüljön senkiben sem a visszaélések lehetősége, sem a hosszan elnyúló jogi eljárásokban a függetlenség kérdése, mert a demokrácia exportja csak így folytatható tovább, azt pedig Freddie Mercury óta tudjuk: „The show must go on”. Apropó az elmúlt 4 évben az USA nem indított újabb háborút, ellenben Trump igyekezett volna felszámolni a külföldi „missziókat”, ám minden ilyen bejelentést követően a megvalósítás rejtélyes módon rendre elakadt, ami olybá tűnik, mintha a világ (még) vezető (?) hatalmának 1. embere felett (mögött?) is állna egy hatalmasabb erő – és most nem a Teremtőre gondolok.
Eközben a „Nagy Víz” innenső partján a láthatatlan erő által egyengetett„Európai Egyesült Államok” (terve) megbotlott egy másik „renitens”, a status quo-t veszélyeztető/feszegető nem EU-konform duóba a magyar-lengyel vétó formájában, mely témát gyorsan be is zárok annyival, hogy az ügy a november 15-i újholdkor (új holdciklus kezdete) pattant ki, majd dagadt tovább a teliholdas holdfogyatkozásig és kulminál a Plútó-Eris 3. kvadrát tetőzésekor, az analógiák további boncolgatását a Plútó-Eris-Jupiter vonatkozásában pedig az olvasóra bízom.
De ugyanúgy a láthatatlan erő blokkol a big tech cégeken és tömegmédián keresztül minden a járványhelyzet alternatív megközelítésével kapcsolatos megnyilvánulást mindenhol. És lehetne sorolni a témákat, ahol a globális vélemény formáló erő igyekszik kontrollálni, hogy merre van az arra és „elfelejt” beszámolni olyan folyamatokról, melyek ezen irányokkal szembe mennek. Amit a főáramú narratíva mond az márpedig úgy van, minden más csak vagy összeesküvés-elmélet, vagy gyűlöletbeszéd lehet, vagy egyszerűen nem is létezik (valójában van, de még sincs). Talán éppen a járvány és az abból keletkező válság hozta ennyire látványosan felszínre a fénybe ezt a folyamatot, válságok pedig időről időre azért keletkeznek, hogy valamilyen tarthatatlanná vált dologra ráirányítsák figyelmünket. Mindezzel egyetlen dolgot érnek el a poláris világban, ahol az erők egymással párosan, de ellentétesen lépnek fel, hogy az ellenoldalt erősítik és egyre többen ébrednek rá a dolgok valódi arcára. Ezzel indirekt módon saját maguk nyitották ki Pandora szelencéjét, eresztették ki a szellemet a palackból, ahová visszatuszakolni már nem lehet. A Holdcsomók szoros és a Napfogyatkozás tág kvadrátja a Neptunusszal hozhat akár egy ilyen a rendszerben való tömeges csalódást és kiábrándulást is, miután lehull a fátyol és a dolgok valóságával szembesülve egy kihívásokkal teli úton talán pozitívabb, egészségesebb irányba indulhatunk.
Itt érdemes visszatérnünk az Uránuszra és a Fekete Hold Lilithre, melyek egymáshoz való közeledése megjelenik az eklipszek képletében is miközben a 2 fényadóval is kapcsolódnak. Az Uránuszról ide írhatnék 10 analógiát, ami jellemző rá és garantáltan a 11. következne be, merthogy alaptermészete a váratlanság, a meglepetés és a meghökkentés az ő szempontjából a tréfamester módjára tekintet nélkül arra, hogy földi környezetünkben azt nem mindig poénosan értelmezzük. Ám annyi elmondható róla, hogy jellemzően változást hoz, melyben a már működésképtelenné vált dolgokat vagy megreformálja (ha még van rá mód) vagy egyetlen mozdulattal letisztítja az asztalt/színpadot, hogy helyére új teríték/darab kerülhessen. A Fekete Hold Lilith pedig lázad mindenféle igazságtalansággal, kontrollal és hierarchikus alá-fölérendeltségi viszonnyal szemben, a megtagadott, fel nem vállalt minőségeket előpiszkálja annak érdekében, hogy integrálhatóvá váljon és nevén nevezi a „megnevezhetetlent”. Ha figyelembe vesszük, hogy mindkét eklipsz érinti az USA képletének Uránuszát, akkor elmondható: 1) Tartogathat még drámát a következő elnök beiktatásáig tartó időszak (ne a tömegmédiában keressük). 2) Bárki legyen is beiktatva január 20-án, a rettentő hosszú ideje kezeletlenül halmozódó és érlelődő belső feszültségek könnyen forrongások útján sülhetnek ki (2020.06.21-i „Egy birodalom végnapjai?” c. írás). Arról nem is beszélve, hogy jelenleg még mintegy felvezetőként benne vagyunk abban a 9 hónapban, melyben minden Újhold és Telihold aktiválja az Uránuszt (általánosan és nemcsak USA-ra), mely jövőre megkerülhetetlen figurává válik a Szaturnusszal és Jupiterrel alkotott kvadrátja által.
Végül, de nem utolsó sorban a Holdfogyatkozás 2 fontos és az ősi hagyományban meghatározó csillagnál jött létre: a Hold az Aldebarannál, vele szemben a Nap az Antaresnél lesz látható. Mindkettő a világ 4 sarkának 1-1 jelölője volt az ókorban, s a világot a 4 sarkából ha nem is fordítja ki a Holdfogyatkozás, mindenképpen jelentős folyamatokra utal. Az előbbi a Bika Tejútra néző szeme, s ahová a tekintet vetül, oda összpontosul a figyelem, a Tejút pedig a felemelkedés lehetőségét idézi. Az utóbbi a Skorpió szíve, s egyedüli csillagként kitüntetett szerepében nemcsak a világ négy oszlopának, de a Tejút 4 kapujának is egyike, ami szintén jelzésértékű. A Napfogyatkozás égi helyzete alatt a Skorpió farka és fullánkja, felette pedig a Ras Alhague a Kígyótartó gyógyító és beavató fényábra vezércsillaga látható. S hogy általuk pontot tudunk-e tenni a végére, le tudunk-e végérvényesen zárni méltatlan helyzeteket és elindul-e a beteg világ a gyógyulás irányába, vagy újabb felismerésekre ösztönző beavatásokban részesülünk, majd a műsor további epizódjaiból kiderül.
Egyre több helyen olvasható, jelenik meg, merül fel, várják mint a messiást stb., hogy mindjárt belépünk a Vízöntő korba, amire a Vízöntő 1. fokán 12.21-én találkozó Jupitert és Szaturnuszt hozzák fel indítéknak. Tervezem, hogy írok majd erről a konstellációról, de előbb tisztázzuk, hogy mit nem hoz. VÍZÖNTŐ KORT NEM HOZ! Korszakok jönnek, korszakok mennek. Kb. 2160 évente korszakváltás van, ami a Föld kb. 25920 éves precessziós ciklusának 1/12 része. Ezt hívják világévnek és annak hónapjait világhónapoknak. Oka: a Föld forgástengelye ennyi idő alatt tesz meg egy kört búgócsiga-szerű imbolygásában. Ezzel párhuzamosan az ún. Tavaszpont végig halad 12 ekliptikai csillagképen szép lassan kb. 72 évente 1-1 fokot haladva vándorol a csillagképekhez képest a Napéval ellentétes irányban „hátrálva”. És itt jön a csavar: a jegyek és csillagképek nem azonosak ÉS a csillagképek nem vagy csak részben fedik egymást az azonos nevű jeggyel. Míg a jegyek azonos 12×30 fok hosszúságúak, addig a csillagképek eltérő hosszúságúak. A jegyek ember alkotta rendszer, ami egyszerűsítéssel leképezi a Teremtő által alkotott csillagos égboltot. A Wikipedia megfogalmazásában: „A tavaszpont az égboltnak egy nevezetes fiktív pontja: az égi egyenlítő és az ekliptika két metszéspontja közül az, ahol a Nap éves látszólagos mozgása során a déli félgömbről az északira lép.” Ez nem máskor van, mint az évnek azon pillanatában, amikor a Kos jegy (és nem csillagkép) 0. fokát eléri a Nap (jellemzően március 20-21 körül a tavaszi nap-éj egyenlőségkor). Ez olyan, mint egy hatalmas égi óra számlapján a mutató, ahová mutat, amelyik csillagkép látható a háttérben, azt a korszakot éljük. Ekkor azonban jelenleg még a Halak csillagképben, annak is a visszaúszó halánál látható a Nap (lásd kép). És majd kb. 2100 körül éri el a Vízöntő csillagkép szélét az égbolton rajzolt térképen (mely bármilyen csillagászati programban modellezhető) és majd a 27. században a Vízöntő fényábrájának első csillagait. Mindazonáltal több csillagkép (mint a Halak és Vízöntő is) bele is nyúlik egyik a másikba, tehát részleges átfedések vannak – nemcsak térben, de energetikában is. Ráadásul korszakváltás sosem úgy jön létre, mint egy bináris rendszer 0-1 értékei között váltó kapcsoló által, hogy eddig Halak volt, holnaptól meg Vízöntő van. Az átmenet minden esetben néhány száz évben mérhető, amikor még jelen van a régi és már érződik az új. Ezért tapasztalható már most is számos Vízöntő minőségre jellemző dolog napjainkban a kifutóban lévő Halak mellett, azzal párhuzamosan.
Ha már egyszer egy tévhitet leromboltam, hogy adjak is helyette valamit, fontos megjegyezni: kétségtelen tény ugyanakkor, hogy a 2 sorsbolygó találkozása a Vízöntő jegy első fokán (és a vele kezdődő 20 éves ciklus) egy igen jelentős lépcsőfok/mérföldkő ebben az átmenetben, mely annak jelentőségét nem csökkenti. Ám ettől még sem 12.21-től, sem 2021-től nem lesz Vízöntő korszak.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy (szintén a precessziós mozgásból eredően) bizonyos csillagképek, mint pl. az ókori egyiptomiak számára oly kiemelt jelentőségű Orion/Nimród csillagkép a horizonthoz képesti maximumához közeledik, amikor is a legmagasabban látható a horizont felett az égbolton, szemben 12-13 ezer évvel ezelőtti (a 25920 éves ciklus felénél) minimumával, amikor is alig valamivel a horizont felett volt megfigyelhető, tehát egy gigantikus égi „ingaóra” kilengésének egyik végpontjához közeledünk – mely fordulópont szintén évszázadokban mérhető. Mindez csak a belénk vert kb. 6000 éves emberi civilizáció szemszögéből nézve hosszú idő, mely ezer sebből vérző dogma remélhetően tömeges szinten omlik össze minél előbb. A kozmikus ciklusok szempontjából, valamint az időtlenül örök lélek számára pedig „ezer év 1 pillanat és 1 pillanat ezer év”… Mindenesetre az égen maximális magasságához közeledő égi király és beavató csillagkép Orion/Nimród szimbolikusan már-már elérhetetlen magasságokba került a mélyen az anyagba forduló földi halandóktól (de legalább jól látható, hogy mindenki észrevegye), míg 1 precessziós fél-ciklussal korábban a horizonthoz alig arasznyira a földi létezés és égi/mennyei király(ság) szinte összeért… Atlantisz, az egyiptomi Szep-Tepi (első idők) és a görögök aranykora, amikor isten(ember)ek éltek közöttünk valóban csak mítosz? – költői kérdés.
A makrokozmosz és mikrokozmosz, az „amint fent úgy lent” elvének tökéletes összekapcsolódását jelezvén álljon itt néhány érdekes tény a precesszió rejtett összefüggéseiről (Baktay Ervin: A csillagfejtés könyve):
„Az egészséges, normális ember életkora 72 év, vagyis a precessziónak egy foknyi útja. Az ember normális hőmérséklete 36 fok, ez a 72-nek a fele, az egészséges ember érverése percenként átlag 72, percenként 18-szor veszünk lélegzetet, vagyis négypercenként 72 a lélegzések száma. Tudjuk, hogy a forgó Föld kb. 4 perc alatt fordul 1 fokot, tehát a Föld 1 foknyi elmozdulásának 72 lélegzetvétel felel meg, mint ahogy a precesszióban 72 év egyezett egy fokkal. Ha az ember 1 perc alatt 18 lélegzetet vesz, akkor egy nap – 24 óra – alatt 25 920-szor lélegzik, ugyanennyi a Nagy Napévben lepergő földi évek száma.”
Nem vél-etlen, hogy a közép-amerikai maja kultúrától kezdve az ősi Egyiptomon (pl.: gízai nagy piramis, Ozirisz mítosza) és Babilonon át Skandináviáig és az ősmagyarságig építmények és/vagy mítoszok sora kódoltan rejtve magában foglalja a precesszióra utaló számsorokat. Őseink pontosan ismerték metafizikai jelentőségét éppúgy, mint a belőle levezethető korszakokat. Ők még a makro- és mikrokozmosz megismerésével, a természet törvényeivel és azzal foglalkoztak, hogyan lehet velük Egy-s-ég-ben és harmóniában élni a mesterséges intelligencia, 5G, a fogyasztásban tobzódás helyett. Úgyhogy ne csodálkozzunk, hogy az anyagba mélyen belesüllyedt beteg világ beteg tünetekből járványt produkál (és helyzete meg nem értésének biztos jeleként még betegebb megoldásokat talál ki). Személy szerint a közelgő, s majdan elénk jövő Vízöntő korszak lényegét éppen abban látom, hogy az Ember-is-ég a magas szellem-is-ég-et követve visszatalál-e az Egy-s-ég-be a természettel és Kozmosszal, vagy egy disztopikus társadalom önpusztításában megsemmisíti önmagát (szellemileg, lelkileg, erkölcsileg mindenképpen és ha fizikailag is, akkor az ötödik faj után majd jön a hatodik). Merthogy „a matematika formájában kódolt üzenet szerint (ami a szakrális geometriában is megjelenik) létezik egy végtelen és megtörhetetlen igazság a természetben, miszerint minden együtt, harmóniában és egységben létezik egymással. S ha bármely élő dolog ezt nem ismeri fel, akkor a természet ezt lebontja és új formákat hoz létre, amik majd együttműködnek a természet törvényeivel.”
Nem vél-etlen, hogy a Jelenések Könyvében szereplő végidőkre szóló jövendölések közül több is illik napjainkra, de nem a „világvége”, hanem a korszak vége miatt. Nem véletlen, hogy több más (pl.: maja, észak-amerikai indián és indiai) kultúra jelen korunkra jövendölt jelentős korszakváltásokat. És az sem vél-etlen, hogy a „sakktáblán” a világos és sötét oldal játékosai között annyira kiélezett helyzetet látunk.
Akik most fizikai testben itt vagyunk, azért vagyunk itt, mert így vagy úgy részesei akartunk lenni a jelenleg is zajló folyamatoknak függetlenül attól, hogy hány száz évig tart az átmenet a Halakból a Vízöntőbe.
Addig is szóljon a hollywoodi tömegmanipuláció és elmeprogramozás egyik darabjának betétdala a Vízöntő koráról: „Age of Aquarius”
Legutóbb bő 3 hónappal ezelőtt a Kos Mars felvezetőjeként írtam gondolataimról és várakozásaimról, így a 6 hónapot felölelő téma félidejénél és a retrográd időszak felénél időszerű értékelni.
A tavalyi és idei események főszereplőiként a Bak jelében haladó Jupiter (09.10.), Szaturnusz (09.29.) és Plútó (10.04.) időközben elindultak előre, így a 4-5 hónapos retrográd időszak alatt belül érlelődő folyamatokat elkezdhetjük kibontakoztatni. A velük teremtő aspektusban haladó Kos Mars pedig félidejét tölti mind a jegyben, mind hátráló mozgásában, miközben a következő napokban szembe kerülve a Mérleg Nappal egy nagy derékszögű háromszöget alkotva az égen az eddigi folyamatok tiszta megvilágításba kerülhetnek.
3 hónapja ott hagytuk abba, hogy „az éberségre fokozottan szükség lesz” és vizsgázunk „megtanultuk-e a tavaszi helyzethez vezető folyamatok és abból kialakult helyzet által elsajátítandó tanulságokat és gyakorlatba ültettük-e azokat egyénileg és kollektívan egyaránt”. Ha körbe nézek a világban és a jelenleg zajló égi folyamatok negatív aspektusairól és megélési módjairól kellene könyvet írni, akkor az egy sok kötetes mű lenne telis tele tankönyvi példákkal. Lehangoló tükörkép a kollektív tudatról, vagy indirekt jelzés értékű kontraindikátor és ébresztőóra arra vonatkozóan, hogy valami sokkal komolyabb zajlik a mélyben?
A Kos Marsnak a Bak stelliummal való első találkozásának napját (08.04. Mars-Jupiter kvadrát) a bejrúti kikötőben egy kisebb taktikai atomfegyver pusztításával felérő műtrágya alapanyag robbanás tette emlékezetessé az ott élő százezreknek. Elvonatkoztatva a miértektől és a kinek állhatott érdekében jellegű kérdésektől szimbolikus üzenete sokat mondó a világon bárhol élőknek. A helyszín egy kikötő, ahol történetesen a víz és föld elemi minőség találkozik, azaz a lelkiség és a fizikai valóság, miközben trágya alapanyag robban be, még pedig mű-trágya egy mű világban. Vajon a lélek törekvéseinek teret engedve és azt megvalósítva az anyagban okozott volna-e ekkora detonációt és fekáliát, vagy arról van szó, hogy a lefojtott kukta nagyot szólt? Nem érdemes hárítani, hogy ez minket nem érint, mert információs világunkban az esemény annak szimbolikus üzenetével másodpercek alatt bejárja a világot és eljut mindenkihez függetlenül attól, hogy felismeri-e vagy sem annak üzenetértékét (mint ahogy tavaly áprilisban a fáklyaként égő párizsi Notre Dame szimbolikus üzenete is sokatmondó volt annak, akinek van szeme a látásra és füle a hallásra).
Amikor a Mars a Szaturnusszal alkotta első feszítő kapcsolatát, 08.24-én a wisconsini Kenoshában az eddigi legdurvább zavargások robbantak ki és tartottak 1 hétig, majd a Labor Dayen feketék és fehérek állig felfegyverzett milíciái tartottak erődemonstráló felvonulást. Erre is mondható, hogy mi közünk hozzá? Nos… az eset egy május végi balszerencsésen végződött rabló-pandúr afférhoz volt hasonlatos. Emlékeztetőül azon ominózus eset volt a gyújtó szikrája az Óperenciás tengeren túl egy azóta is fújtatóval táplált tüzes mintázatnak (Kos Mars), aminek egyik hozománya, hogy a pandúrok térdre kényszerültek a tüntetőkkel szemben. A térd egyaránt kapcsolódik a Bak jegyéhez és a Szaturnuszhoz és magas szinten a sors iránti alázat jelölője lehetne. Itt viszont nem annak tűnik miután a polkorrekt krónikások a fosztogató és gyújtogató zavargókat is „békés tüntetőknek” mutatják be, s miután a térdeplésből ideológiai hadjárat indult nem csak a rend-védelem szétzüllesztése (akarom mondani átstruktúrálása) érdekében, de az emberi tudat ellen is a tudattalanra ható szimbolizmus által.
Aztán ahogy a Mars sorra teremtő kapcsolatba került a Bak stelliummal és tavasz után lépésről lépésre re-aktiválta azt, augusztus folyamán először csak elkezdtek növekedni az öreg kontinensen és itthon is a koronás esetszámok, majd a re-aktiválás befejeztével szeptember elején (előre jelezhető módon) valósággal berobbant a járvány 2. etapja. És bár pozitív, hogy (talán) a tavasziakból tanulva az akkori szigorú korlátozások nem tértek vissza (s bízzunk benne most már így is marad), a krónikás propaganda talán annál erősebben fújja a megváltó eljövetelét a vakcinában megjelölve, hogy már csak addig szükséges kibírni arctalanul maskarában. Nem gondolom, hogy bármelyik uralmon lévő vagy oda törekvő erőt bárhol érdemes lenne ebben okolni, mivel azzal a bábszínház bábjaira hárítanánk az egészet megfeledkezvén a bábmesterről. Azt viszont gondolom, hogy az arcátlanság szimbolikusan is megjelenik, ugyanis maskarában arctalanul egyéniségétől és identitásától jelképesen megfosztottan a tömegek letérdeltetése is könnyebb. Ugye hogy annyira már nem is áll olyan távol a „békés tüntetők előtti” térdeplés id-étlensége az id-entitás vesztettségtől, mivel hogy az „ID” szógyök a görög (ön)azonos kifejezésből fakad, s így az id-entitás az önazonos létezést, azaz a lelkünkkel, mint isteni valónkkal azonos létezést jelenti (bővebben lásd Bogár László ezzel kapcsolatos videoblogját). S így máris érthetővé válik a mű-trágya (alapanyag) detonáció, a térdeplés és az arctalan önazonosság vesztettség közötti szimbolikus üzenet vonulata, ami „egy szép új világba” kikövezett útnak tűnik egy disztópikus társadalomba, ahol egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy vajon 2020-at vagy „1984”-et írunk-e, és ahol soha senki által meg nem választott erők vélemény diktatúrája diktálja az irányt és formálja a véleményét annak, aki nem alkotta meg a sajátját – talán id-entitás vesztettségből?
Ennek felettébb látványos manifesztációja volt, amikor a Mérleg Merkúr mint a kommunikáció és információ/hír áramlás őselve szembekerülve a Kos Marssal és teremtő aspektusban mire végig „koccolta” a Bak Jupitert (igazság), Plútót (rejtett hatalom és felszín alá rejtett dolgok) és végül az őszi napéjegyenlőségkor a Szaturnuszt (korlátozás) a „cukorhegyi” közösségi média platformja egyetlen mozdulattal likvidált és felfüggesztett egy sor több tízezres ill. százezres követői táborral rendelkező hazai alternatív véleményt megfogalmazó oldalt. Vajon valóban azért voltak annyira veszélyesek, amiért az indoklás szerint elhallgattatták vagy valami másért? Vajon miért tiltakozik a krónikások főáramú oldala bemutatni a „nagy víz” mindkét partján egyaránt alternatív véleményt és oltás helyett hagyományos gyógymódokat (de nem tagadást) hirdető orvosok véleményét? Vajon tényleg azt veszélyeztetik, amivel indokolják a negligálásukat? Vagy pusztán fogaskereket megakasztó villáskulcsok? Bátorkodok emlékeztetni rá, hogy a „sors törvényei” szerint a negligálással éppen a negligált oldalnak adnak energiát. Mindenesetre igencsak jelképes volt az eset az őszi napéjegyenlőségkor, amikor a fény és sötétség egyenlő, de onnantól a mérleg már a sötétség oldalára billen… De a vélemény diktatúra szempontjából hasonlóan látványos az is, ahogy a „nagy víz” túloldalán a Watergate botránnyal felérő leleplezésről hónapok óta megfeledkeznek említést tenni (nem hiába folynak ugyanennyi ideje figyelem elterelő utcai hadműveletek), bár a rejtett igazságokat feltáró Jupiter-Plútó teremtő aspektusnak még hátra van egy 3. dobása. Megemlíthető még a retrográd Mars kvadrát előre induló Szaturnusz és Plútó idején negyed század után újra kitört egy kaukázusi háború, ami szintén nem csak az ottani helybéliekről szól, hanem 2 birodalom újabb (ezúttal már harmadik) térségben zajló proxy háborúja, amúgy pedig egy belső békétlenség külső manifesztációja.
Kontroll, hatalom, irányítás, alárendeltség, kiszolgáltatottság és térdre kényszerítés az egyik oldalon mutatja a Bak Jupiter, Szaturnusz és Plútó alacsony minőségeit. És vele szemben lélektelen önazonosság vesztés a másik oldalon a Rák jegyének alacsony megélése. Merthogy a stellium a tengelyen a szemben lévő jegy minőségét is érinti, mert vele együtt tud kiegészülni, együtt alkotnak párt. És miért nem tudjuk az analógia lánc spetrumának másik végét megélni? Megengedés, megszentelés, sorsfelvállalás, sorsfordító erő, szintlépés, bölcsesség, magasabb rendű összefüggések felismerése, önazonosság, belső hazatalálás. Miért nem hívjuk segítségül a Jupiter-Neptunusz stabilizáló erejét a transzcendens igazságok felismerésében?
Tovább folytatva talán soha ekkora árok nem nyílt még a vélemény és ellenvélemény, a tábor és ellentábor között akár a járvány miben léte és arra adott válaszok között, akár az Óperenciás tengeren túl a választásokra készülve, ami korántsem csak az új világ jövőjét határozhatja meg. Egyértelműen látszik a polarizálódás, ami az Ikrek minőségéhez kapcsolódik (alacsony szinten), ahol a Felszálló Holdcsomó mint megtapasztalandó sors iránya ballag komótosan. Mi lenne ha az ellentétpárokban magas szinten éppen azt a tanítást ismernénk fel, miként a fej és írás ugyanahhoz az érméhez, a jobb és bal szárny ugyanahhoz a madárhoz tartozik? Ha egy-s-ég-ben látnánk és nem megosztottságban? Ha a megosztottság Káin és Ábel testvérisége helyett a Hunor és Magor vagy Castor és Pollux test-vér-is-ég-ét élnénk. Persze az utóbbihoz tudatosságra lenne szükség (Sárkányfej az Ikrekben), ami identitásvesztetten nehéz, így viszont teret engedünk annak az erőnek, amelyik a megosztottságból profitálva tereli a nyájat úgy, hogy lassan már sem kerítés, sem pásztor, sem kutya nem szükséges ahhoz, hogy az önálló útra lépett bárányt visszaterelje, mert a többi bégetésétől inkább magától visszamegy. Márpedig az erő bolygó, a Mars a Kos jegyében halad nem kevesebb, mint fél éven át, ami ismereteim szerint egy bárány, mégpedig az önálló utat járó fajta. Arról nem is beszélve hogy az erő bolygó a Halak csillagképben az összegző pontot jelölő Al Rischa csillagtól fordult vissza, ahol eldönthetjük, hogy a körforgásban benne maradva visszatérünk megélni egy témát (visszaúszó hal), vagy a körforgásból kilépve a magasabb tudatosság irányába haladunk (felfelé a Tejút felé úszó hal).
Akárhonnan is nézem nyakig benne vagyunk az átalakulásban és az irányt nem kívül tudjuk belőni, hanem belül. A fent felsorolt témák mind külső manifesztációk, azaz ezt látjuk a tükörben, ez vetül ki belőlünk, mert még mindig teret adunk a felszín alatt tudattalanul munkálkodó erőnek egyénileg és kollektívan egyaránt. Minek szükséges még történnie ahhoz, hogy alámerüljünk a felszínnek és felhozzuk onnan a fénybe a nem tudatosított dolgokat? Mi szükséges még ahhoz, hogy a hárításból és tagadásból elfogadás és integrálás legyen? Mi szükséges még ahhoz, hogy lelkünk hívásait követve önazonossá válva felálljunk a térdeplésből? Mikor ismerjük fel végre az ellentétpárok mögötti egységet, hogy az egy-s-ég-ben a magasabb vezettetés által vezetve haladjunk megvezetés helyett? Mi lenne, ha a táborok között párbeszéd és megértés, a vélemények között pedig csere és info áramlás indulna el ha már egyszer az Ikrek jelében van a Sárkányfej által képviselt fejlődés iránya? Eddig sem győztem elégszer hangsúlyozni, hogy korszakváltásban vagyunk, most sem tudom kihagyni, ahogy érlelődik a Jupiter-Szaturnusz találkozása. Érdemes felidézni a görög mitológiát, melyben Kronosz hatalmát megdönti fia Zeusz, s vele véget ér a titánok kora és kezdetét veszi az olümposzi istenek kora, azaz így vagy úgy, de más világ jön. Kettőjük találkozójára a Vízöntő 1. fokán kerül most sor akkor, amikor a téli napfordulókor szimbolikusan a fény győzedelmeskedik a sötétség felett. Rajtunk múlik, hogy a 2 sorsbolygó által elindított új 20 éves ciklus egy disztopikus társadalom helyett a Vízöntő minőség pozitív megnyilvánulásaként szakrálisan felvilágosult (nem azonos a XVIII. sz. végi szakrális elsötétedéssel), az évezredes terhei alól felszabadult, a magasabb tudatosságot és szellemiséget követő, közösségi alapon szerveződő és a másikat segítő formává alakuljon.
Útkereszteződésben vagyunk ahol illene már a megfelelő irányt választani és kilépni a sok évezredes körfogásból, ugyanis a Holdcsomók által alkotott sors/karma tengely abban az útkereszteződésben ballag (és etekintetben a rendelkezésre álló idő vészesen fogy), ahol az ekliptika, mint a Nap útja és a Tejút, az égig érő ég-ígérő fa, mint az istenek útja találkozik, s ahol a Nap által jelképezett hős kiléphet a körforgásból egy magasabb minőségbe. A kérdés az, hogy felismerjük-e a körülöttünk zajló eseményekben rejlő beavatás misztériumát, amelyet az égbolton éppen itt látható Orion/Nimród és Kígyótartó csillagképek, mint beavató konstellációk képviselnek és felismervén rálépünk-e a magasabb szintre vezető útra, vagy bolyongunk tovább körbe-körbe? Az ősi Egyiptomban (és más antik kultúrákban) a neofiták beavatási útja sem volt teljesen kockázat- és veszélymentes, melynek során az emberből isten-emberré válhattak, mert a magasabb szintre lépés mindig kihívásokkal és erőpróbákkal jár (mint minden mesében), melyek így vagy úgy, de a fény és sötétség, a látható és láthatatlan(ba vetett bizonyosság), a szeretet és félelem küzdelmén keresztül nyilvánultak meg, melyeket az antik hagyományokban különféle nem fizikai entitásokhoz kapcsoltak. A körülöttünk zajló események csillagok tükrében való értelmezésén túl lépve is látszik, hogy az elmúlt 1-1,5 évben igen nagy erők és energiák mozdultak meg, melyben a fél-elem oldal látványos megnyilvánulásával szemben az ellenoldal kevésbé érzékelhető. Anélkül, hogy hinnénk bármilyen láthatatlan erőben vagy energiában gondolatkísérletre invitálva az olvasót képzeljük el, hogy létezik egy nem fizikai entitás, amelyik a fél-elemből táplálkozik, mivel a forrástól való elszakítottságban szeretet (energia – szív) hiányos és ezért időről időre szükségszerűen megpiszkálja a dolgokat (információ – elme), hogy aztán az általa kiváltott negatív megélési módokból származó negatív energiát learassa, mint táplálékot, ami szükséges a létezéséhez. E tekintetben olybá tűnik, mintha az aratás idejét élnénk, mintha a folyamat tetőfokára hágva a saját létezéséért küzdve a képzeletbeli entitás minden elképzelhető lehetséges pusztító eszközt megragadna a túlélésért. Mondom csak gondolatkísérlet. Mégis mi lenne ha megvonnánk tőle a táplálékot és kiéheztetnénk azzal, hogy a korona helyzetben a korona csakrán keresztül közvetlenül a Forráshoz csatlakozva a fél-elem helyett a szeretetet tápláljuk és beavatottként megkoronáztassunk? Mikor ha nem egy korszakváltás kapujában?
Június 28-án a Mars belépett a saját otthonába a Kos jegyébe, amiben önmagában még nem lenne semmi különös. De akkor ez most mégis miért más?
1) Általában 1,5-2 hónap alatt halad át egy jegyen, idén azonban 2 évente esedékes retrográd mozgása miatt 3-4-szer annyi ideig bő 6 hónapig (2020.06.28.-2021.01.07.) tartózkodik itt
2) Közben háromszor is kvadrátba kerül a Bak Jupiterrel, Szaturnusszal és Plútóval
3) Közben az idő jelentős részében együttállásba kerül a Kos Erisszel és Fekete Hold Lilithtel
Haladjunk lépésről lépésre egymás után – mint az aknamezőn – és nézzük sorba a jelentéseket.
A Kos jegye kardinális minőség, azaz elindítani, elkezdeni, belevágni valamibe, s mivel ez az évkör kezdete, így nem is tessék-lássék módon, hanem teljes lendülettel. Szimbóluma mutatja ahogy a magból kikelt csíra áttöri a fölötte lévő földet és kihajt.
Uralkodójához a Marshoz olyan dolgokat társítunk, mint erő, akarat, lendület, motiváció, indíttatás, kitörés, harc, küzdelem, önlegyőzés, kiállás, bátorság, egyenesség, férfiasság – így láthatjuk, hogy ő sem a szarakodásról szól. Aktivátorként is tekintünk rá, mivel amerre jár és amivel kapcsolatba kerül, azt beaktiválja.
Egy Kos Mars a leginkább önérvényesítő, ami pozitív értelemben kifejezetten célra vezető és előre vivő is lehet, ám negatív esetben mások véleményére tekintet nélkül előbb üt, majd utána kérdez.
A Bak Jupiter, Szaturnusz és Plútó alkotta stelliumról már rengeteg szó esett korábban, ezért nem ragoznám tovább, felidézésképpen csak néhány dolgot említek, a többit érezzük a bőrünkön már 1-1,5 éve: „elkerülhetetlen és visszafordíthatatlan mélyreható változ(tat)ások, már működésképtelenné vált dolgok teljes lebontása és újraalapozása (system reboot), eltemetett/elfojtott/megtagadott minták és minőségek felszínre kerülése a megélés érdekében, szembe-sülés az árnyékkal és a piszkos munka elvégzése, további fejlődésünket akadályozó és/vagy méltatlan minták és minőségek letétele, félelmeink és szorongásaink valamint kényelmi komfort zónánk meghaladása, (el)rejtett igazságok felszínre bukkanása, történelem formáló ciklusok lezárulása és elindulása”
A Mars idén március végén, április elején már áthaladt ezen a stelliumon, ami akkor elég rázósra sikerült tekintettel arra, hogy itthon és Európában a járványban a napi újonnan kimutatott esetszámok ekkor értek csúcsra és ekkor voltak a legszigorúbbak a korlátozások. Könyvet lehetne írni az onnan kiindult (és oda vezető) fejleményekről és tanulságokról, de tulajdonképpen hozta a formáját a Mars, mivel akkor a Bak jegyében a Szaturnusz uralma alatt haladt (és aktivált), csúcsra járatva a fél-elem keltést és végrehajtotta az autokrata korlátozásokat, amelyet a (rejtett) hatalom (Plútó) diktált. Másfelől felszínre hozott temérdek fekáliát, amit éveken, évtizedeken keresztül a szőnyeg alá söpört az emberiség kényelemből (kény elem-ből) olyannyira, hogy a kényelmes komfort zóna meghaladását már a szőnyeg alá söpört hupniban való orra bukfencezéssel segítette elő. Vannak, akik azóta is igyekeznének visszalapátolni az anyagot oda ahol volt és ott folytatni, ahol abbahagyták, és vannak akiknek a helyzet kapóra jött és azt kihasználva azóta saját szemünk előtt láthatunk megvalósulni egy „szép új világot”, melyet már Orwell is „megálmodott”. Összefoglalva igazán ébernek volt szükséges lenni ahhoz, hogy a folyamatokat átlássuk. Aki nem vette az adást, az az év második felében ismételhet, beülhet a moziba és megnézheti újratöltve és felturbózva.
A kvadrát feszültséggel teli, cselekvésre ösztönző, tettekre sarkalló és megvalósulásra törekvő energia mintázat, ami így vagy úgy, de valahogy manifesztálódik, azaz nem lehet elsunnyogni, elmaszatolni, elkummantani (illetve lehet, de akkor befelé hatva manifesztál jó eséllyel egész-ség-et megbontó betegséget) sem egyéni, sem kollektív szinten. Ennél fogva – ahogy korábban is említettem – a 2. félév várhatóan annak próbája lesz, hogy mit tanultunk az 1. félévből. Azért is, mert itt már a Mars és Szaturnusz, mint 2 uralomban lévő és egyenlő erővel megnyilvánuló archetípus feszül egymásnak az alá/fölé rendeltség helyett, s mindkettőnek van 2-2 „segítője” (Jupiter és Plútó, ill. Eris és Fekete Hold Lilith), akiket ural. Alacsony szinten a Szaturnusz autoriter módon korlátoz, a Mars teljes erővel nekifeszül (és nem végrehajtja a korlátozást). Mindenkinek a fantáziájára bízom milyen forgatókönyvek sülhetnek ki egy ilyen helyzetből akár az öreg kontinensen, akár az Óperenciás tengeren túl figyelembe véve, hogy 1) a Marshoz társítjuk a rendfenntartó és fegyveres erőket is és 2) az időközben megcsinált „fekete-fehér” ideológiai alapú pszichológiai hadviselést is. Magas szinten viszont lehetőséget biztosít az energiamintázat végre megvalósítani olyan dolgokat, amelyek korábban rendre akadályba ütköztek, valamint lehetőséget teremt kitörni az önkorlátozó viselkedési mintákból (Mars-Szaturnusz) és igazi sorsfordulatot végrehajtani (Mars-Plútó) egyénileg és kollektívan egyaránt – mindezt sportteljesítményt megszégyenítő módon (Mars-Jupiter). Feltéve, hogy felismertük a folyamat lényegét.
De ha nem, akkor besegít az Eris és a Fekete Hold Lilith. Az előbbi a Plútóval egész évben kvadrátban van háromszori tetőzéssel (lásd január 26-i bejegyzés) és amúgy sincsenek baráti viszonyban azóta, hogy a Plútót az Erisznek köszönhetően fokozta le a csillagászat. „Érisz a női harcos archetípusa, akiben nincs bizonytalanság, nem fél közbeavatkozni és leleplezni a rejtett igazságot. Jellemzően áttöri, vagy rést üt a jelenlegi felfogásunk buborékján, amin keresztül nézzük és érzékeljük a világot, hogy túlláthassunk jelenlegi felfogásunk korlátain, túl a magunk köré épített korlátokon. Más szóval, segít elfelejtenünk mindazt, amit tévesen tanultunk meg a múltban.” Tehát egyik oldalon a rejtett igazságokra épített struktúrák (Bak Jupiter-Plútó) és saját magunk köré épített korlátaink (Bak Szaturnusz), másik oldalon az amazon, aki borítja a status quót. Nem mellesleg Erisz és Árész/Mars együtt portyáztak a görög mitológiában, s ahol Erisz kiborította a bilit, ott Árész/Mars harcolt. Az archetípusok most is együtt kalandoznak majd, melynek során háromszor „fogják meg egymás kezét”, s gondoskodnak arról, hogy a valóságról korábban (tévesen) alkotott képünk átalakuljon. Mindazonáltal érdemes emlékezni rá, hogy Erisz, mint a viszály és békétlenség istennője elsődlegesen saját belső viszályunkat és békétlenségünket mutatja ön-mag-unkkal, Árész/Mars pedig jó esetben nem kívül hadakozik, hanem belső önlegyőzésben jeleskedik.
Mivel a Fekete Hold Lilith a legkevesebb ideig vesz részt ebben a „játékban”, talán a legkevésbé fajsúlyos szereplő, de korántsem elhanyagolható. Bizonyos szempontból feminin párjának is tekinthető a maszkulin Plútónak, ami a különféle társadalmi, családi, stb. elvárások miatt felszín alá rejtett, elfojtott, megtagadott, fel nem vállalt dolgokat (és kincseket) illeti. Ám ennél sokkal több, mivel jelenti az igazán mélyre, még önmagunk elől is elrejtett legigazabb vágyainkat is. No már most mi történik akkor, amikor ezen mélybe tuszakolt vágyakat felkavarja a vágy kielégítését célzó Mars, miközben találkozik a status quot borító Erisszel és megvalósító kapcsolatba kerül az Igazsággal (Jupiter), önkorlátozással (Szaturnusz) és maszkulin „párjával” (Plútó)? Azt nem mondom, hogy egyszerű és könnyen megélhető kombináció, de azt igen, hogy az önfelvállaláshoz és az elnyomott személyiség integrálásához kifőzhető talán legjobb recept. A Mars szeptember 10-ig halad előre egészen a Kos végén annak 28. fokáig, majd onnan november 14-ig tolat vissza a 15. fokig, ahonnan ismét előre indul majd. A fentebb vázolt folyamatok augusztus 2. hetétől október végéig, majd december 2. hetétől január elejéig hangsúlyosak.
Ha magasabb szintű megélési módokat és üzeneteket keresve felnézünk a csillagos égboltra, akkor látjuk, hogy a Mars a Halak csillagképben a múltba visszaúszó és a körforgásból kilépve felfelé a Tejút felé úszó halat összekötő fonal csomója, mint összegző pont közelében fordul hátra és a visszaúszó hal fonala mentén tolat vissza. Tehát ahhoz, hogy magasabb szintre lépve kilépjünk a körforgásból előbb szükséges összegezni, majd visszatekinteni milyen kötelékek tartanak vissza és benne a körforgásban, s belső küzdelemmel (retrográd Mars) ezektől megszabadulni. Alatta a Cet teste látható, melynek gyomrában a bibliai Jónás és a mitológiai Héraklész is 3 napot töltött, s akik szimbolikusan a belső elvonultságban ráébredve arra mi munkálkodik bennük, új emberként léptek elő. Felette pedig az Androméda (ráadásul a csillagkép Alpheratz nevű vezércsillagánál fordul direktbe a Mars) hirdeti, hogy áldás csak önkéntes és érdemi áldozathozatalból születik.
Fentiek alapján fel lehet tenni a kérdést, hogy akkor a kihívásokkal teli összetett folyamatok a járvány visszatérését jelezhetik-e? Nem jó a kérdés! És nem csak azért, mert más forgatókönyvekben is leképeződhet. Helyesen ugyanis úgy szólna, hogy megtanultuk-e a tavaszi helyzethez vezető folyamatok és abból kialakult helyzet által elsajátítandó tanulságokat és gyakorlatba ültettük-e azokat egyénileg és kollektívan egyaránt? Mert annak visszatérése mint kollektív tünet azt mutatja, hogy nem oldottuk meg azt, ami a tünetet kiváltotta (lásd márciusi írás: Szaturnusz-Plútó és a félelempornó) és a globális értékválságban még nem kristályosodott ki mi az IGAZI ÉRTÉK számunkra. Mindenesetre éberségre fokozottan szükség lesz – elsősorban a tisztán látás miatt, hogy később ne a málnásban találjuk magunkat.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNemAdatvédelmi irányelvek
