Egy autóval sem tudunk tolatásból azonnal előre indulni (vagy fordítva), a sebváltó kapcsolása közben lelassul a sebesség, egy pillanatra megállunk, majd indulunk előre (vagy hátra). Amikor a Földről nézve egy bolygó megállni látszik az égen, hogy irányt váltson, az általa képviselt energiák fokozottan nyilvánulnak meg.4 hónapig tartó látszólagos hátrálása után ma a Jupiter – mint az igazság, filozófia, világnézet, hit, bizalom, remény, optimizmus, bőség, gyarapodás, terjeszkedés, valamint a magasabb szintű rendező elvek és működések megértésének planétája – direktbe fordul és a következő napokban újra elindul előre. Holnap pedig az Uránusz – mint a magas szellemiség felé törekvés, a villámcsapásszerű megvilágosodás, a korlátok ledöntése, kitágulás, tudat tágulása, felszabadulás, terhek letétele, (karma)tisztítás, megreformálás, megújítás, egységben látás és értelmezés, zsenialitás, valamint a hirtelen váratlan, szokatlan meglepetésszerű történések planétája – fordul hátra, s halad 5 hónapig látszólag visszafelé.
Mitől különleges ez a mostani kettős irányváltás?
Egyrészt attól, hogy az Uránusz a Kos csillagkép fejét jelölő Hamal nevű vezércsillaga közelében fordul. A Kos fejével a Tejútra néz, azaz már láthatóvá válnak a legmagasabb szintű isteni minőségek, a legnemesebb értékek, az istenemberhez méltó minták. A Kos a kezdet, az elindulás, a fej pedig a szellemiség szimbólumaként tudatosíthatóvá teszi merre, minek irányába érdemes elindulni. Már láthatjuk, mi a cél, de érdemes erőt gyűjteni egyet hátralépve befelé vizsgálódni a retrográd időszak alatt.
Másrészt attól, hogy eközben (július közepétől augusztus végéig) a Jupiter a Nagy Attraktor nevű égi kulcsterülettel áll egyvonalban. Asztrofizikailag ez egy elképesztően hatalmas energia- és anyag képződmény, egy olyan anomália, ami részben úgy viselkedik, mint egy fekete lyuk, részben pedig nem (elgörbíti a teret és az időt, mégsem rendelkezik eseményhorizonttal) és annak a Laniakea* nevű szuperhalmaznak a közepe, amelyben a mi Tejútrendszerünk is van (Naprendszer-Tejútrendszer-Laniakea-Univerzum). Asztrológiailag a szabad akarat vagy eleve elrendelés témaköre kapcsolódik hozzá és a 3 legfontosabb égi kulcsterület egyike. S ha már egyszer az igazság és bölcsesség őselve itt fordul, a tudattágítás és magas szellemiség planétája pedig az isteni minőséget „látó” csillagnál akkor tegyük tisztába ezeket a fogalmakat.
Szabad akarat, mint olyan NINCS. Nem is volt és nem is lesz. Akarat EGY van. A Teremtőé, a Forrásé, Istené, a Végtelen Intelligenciáé, a Végtelen Szereteté, az Egyé – vagy nevezd, ahogy szimpatikus. Nekünk szabad választásunk van. Eleve elrendelés SINCS. Annak idején a szent iratok kohéni görögről latinra történő fordításánál tévesen értelmezték az „eleve” és „előre” kifejezéseket, amire a bibliakutatók napjainkban jöttek rá (Lekszikov Attila nyomán) és sajnos azóta is ez terjedt el a köztudatban.
Szóval mindenkinek van egy isteni része, a Lelke, amely leszületés előtt egy magasabb tudatossági szinten gondosan eltervezte az életét saját tapasztalás általi fejlődése céljából. Választott nemet, rasszt, népet, kontinenst, országot, nyelvet, szülőket, valamint szerelmeket, társakat, barátokat, munkatársakat stb. hogy mindenki eljátssza életének színpadán a szerepeit, melyhez megírta hozzá a forgatókönyvet a kiteljesedése szempontjából optimális útvonalra vonatkozóan különböző sorsfordulókkal. Persze a végtelen harmóniában tervezéskor nincsenek nehézségek, csak a cél lebeg a lélek előtt, hogy mivé kíván válni. Azonban a végtelen harmóniában nem tud azzá válni, csak itt az ellentétek világában, ahol megjelennek a nehézségek, akadályok és próbák a választások során, hogy optimális esetben fényesre csiszolják a gyémántot és a lélek valóban azzá váljon, Aki – Egy a Teremtővel. Más esetben a korlátok, próbák láttán a lélek elszabotálhatja a terveit és kitolhatja egy következő életre azok megvalósítását. A Teremtő (és vele együtt saját isteni részünk, azaz lelkünk) azt akarja, hogy megtaláljuk Őt és előbb vagy utóbb újra Eggyé váljunk vele. Neki az örök időtlenségben tökmindegy, hogy 1, 10, 100 vagy 1000 téves választás (vagy élet) után jutunk el hozzá. Ő akkor is megvárja szeretettel, hogy megtanuljuk melyik út vezet Őhozzá haza. Közben még a fejét sem csóválja, mert ítélkezés sincs benne. Helyette örül, hogy tanulunk a (sokszor fájdalmas) tapasztalásainkból és tudja, hogy minden egyes tapasztalás közelebb visz hozzá.
Földi utazásunk során minden egyes útelágazásnál, választási csomópontnál (káoszelméletben ún. bifurkációs pontnál) alternatív lehetséges idővonalak várnak és különböző preferenciák, valamint saját éppen aktuális rezgési frekvenciánknak megfelelőre rárezegve választunk. Magas rezgésűre rárezegve a Teremtő felé közeledünk, alacsonyra rárezegve távolodunk. Mindezt a magyar nyelv gyönyörűen le is írja. Magánhangzóink közül az A-O-U alacsony rezgésűek, az I-E pedig magas rezgésűek (ékezetesen is). Beillesztve az S-T-N mássalhangzók közé I S T E N illetve S Á T Á N szavakat kapjuk. Más olvasatban minden választásunk a szer-eteten illetve annak hiányán a fél-elmen alapul. Az egyik szer etet, azaz táplál, a másik nem egész, csak fél. Tehát választásaink által lehet közeledni a Teremtőhöz, s így saját lelkünkhöz és lehet távolodni tőle. Minél távolabb kerülünk tőle, annál erősebb az egó. Lehet felfelé haladni és lefelé az úton, vagy a spirálban. Az egyik hopp, a másik kopp. A 2019-2020-as Szaturnusz-Plútó együttállás éppen a koppra hívja fel a figyelmet, miszerint a nem lélekből való választások időben elkerülhetetlen átalakulásba torkollnak.
Minden egyes helyzet, amibe kerülünk a tudatalattink által saját magunk teremtése. Mert a mai kor embere tudattalanból teremt. Ebben szerepet játszanak tudatalatti berögzült és felvett minták és programok, jelen- és előző életes megélések, ok-okozati összefüggések (karma), családi minták az ősök által a morfogenetikus mezőben, stb. És minden egyes megoldandó helyzetre, amibe kerülünk kapunk egy vagy több megoldó kulcsot a magasabb énünktől. Tehát minden tudattalan teremtésünkre érkezik megoldás a magasabb énünktől. A kettő között a tudatos énünkkel (egóval) hozunk egy döntést és választunk szabadon.Mindezek alapján összefoglalva a „szabad akarat” valójában az, hogy szabadon akarom választani azt, amit magasabb tudatszinten elterveztem magamnak. Mert a Teremtő ill. a lelkem előre elrendelte, hogy mivé kívánok válni saját előnyömre. És, hogy azzá váljak a legrövidebb utat úgy tehetem meg, ha szabad akaratból azt választom. Az ellenállás (s vele a kerülő utak választása) pedig problémákat szül kezdetben érzelmileg, hangulatilag, majd megfelelő idő elteltével, amikor az információ és energia „lejjebb” jön a fizikai test szintjére, akár betegség vagy baleset formájában. Minden ilyen jellegű következmény (okozat) általában azt a célt szolgálja, hogy felhívja figyelmemet korábbi téves választásomra.
A Kos feje – ahol az Uránusz most megfordul – mutatja, hogy milyen utat érdemes követni. Lehet követni amerre néz: a Tejút által képviselt minőségek felé. Vagy lehet menni a falnak – alacsony megélése a Kos minőségnek. Mivel lineáris idő a magasabb világok örökkévalóságában nem létezik, csak itt a fizikai létben, így utóbbi esetben a koppanás térben pusztán idő kérdése. Ennél fogva az egyiptomiak szerint Ízisz, a hinduk szerint pedig Maya fátylán innen a két nagy csaló, az IDŐ és a TÉR az, ami megtanítja, hogy merre van az arra. Előre elrendelve. Szabad választásunk által.
*Hogy érzékelhető legyen a lépték: a Laniakeát ábrázoló képen a piros pont a Tejútrendszer, a Tejútrendszert ábrázoló képen a sárga pont a mi Naprendszerünk, az utolsó képen pedig a Nap körül keringő Földet a piros nyíl mutatja.
