Helyzetjelentés félidőben
Június 28-án a Mars belépett a saját otthonába a Kos jegyébe, amiben önmagában még nem lenne semmi különös. De akkor ez most mégis miért más?
1) Általában 1,5-2 hónap alatt halad át egy jegyen, idén azonban 2 évente esedékes retrográd mozgása miatt 3-4-szer annyi ideig bő 6 hónapig (2020.06.28.-2021.01.07.) tartózkodik itt
2) Közben háromszor is kvadrátba kerül a Bak Jupiterrel, Szaturnusszal és Plútóval
3) Közben az idő jelentős részében együttállásba kerül a Kos Erisszel és Fekete Hold Lilithtel
Haladjunk lépésről lépésre egymás után – mint az aknamezőn – és nézzük sorba a jelentéseket.
A Kos jegye kardinális minőség, azaz elindítani, elkezdeni, belevágni valamibe, s mivel ez az évkör kezdete, így nem is tessék-lássék módon, hanem teljes lendülettel. Szimbóluma mutatja ahogy a magból kikelt csíra áttöri a fölötte lévő földet és kihajt.
Uralkodójához a Marshoz olyan dolgokat társítunk, mint erő, akarat, lendület, motiváció, indíttatás, kitörés, harc, küzdelem, önlegyőzés, kiállás, bátorság, egyenesség, férfiasság – így láthatjuk, hogy ő sem a szarakodásról szól. Aktivátorként is tekintünk rá, mivel amerre jár és amivel kapcsolatba kerül, azt beaktiválja.
Egy Kos Mars a leginkább önérvényesítő, ami pozitív értelemben kifejezetten célra vezető és előre vivő is lehet, ám negatív esetben mások véleményére tekintet nélkül előbb üt, majd utána kérdez.
A Bak Jupiter, Szaturnusz és Plútó alkotta stelliumról már rengeteg szó esett korábban, ezért nem ragoznám tovább, felidézésképpen csak néhány dolgot említek, a többit érezzük a bőrünkön már 1-1,5 éve: „elkerülhetetlen és visszafordíthatatlan mélyreható változ(tat)ások, már működésképtelenné vált dolgok teljes lebontása és újraalapozása (system reboot), eltemetett/elfojtott/megtagadott minták és minőségek felszínre kerülése a megélés érdekében, szembe-sülés az árnyékkal és a piszkos munka elvégzése, további fejlődésünket akadályozó és/vagy méltatlan minták és minőségek letétele, félelmeink és szorongásaink valamint kényelmi komfort zónánk meghaladása, (el)rejtett igazságok felszínre bukkanása, történelem formáló ciklusok lezárulása és elindulása”
A Mars idén március végén, április elején már áthaladt ezen a stelliumon, ami akkor elég rázósra sikerült tekintettel arra, hogy itthon és Európában a járványban a napi újonnan kimutatott esetszámok ekkor értek csúcsra és ekkor voltak a legszigorúbbak a korlátozások. Könyvet lehetne írni az onnan kiindult (és oda vezető) fejleményekről és tanulságokról, de tulajdonképpen hozta a formáját a Mars, mivel akkor a Bak jegyében a Szaturnusz uralma alatt haladt (és aktivált), csúcsra járatva a fél-elem keltést és végrehajtotta az autokrata korlátozásokat, amelyet a (rejtett) hatalom (Plútó) diktált. Másfelől felszínre hozott temérdek fekáliát, amit éveken, évtizedeken keresztül a szőnyeg alá söpört az emberiség kényelemből (kény elem-ből) olyannyira, hogy a kényelmes komfort zóna meghaladását már a szőnyeg alá söpört hupniban való orra bukfencezéssel segítette elő. Vannak, akik azóta is igyekeznének visszalapátolni az anyagot oda ahol volt és ott folytatni, ahol abbahagyták, és vannak akiknek a helyzet kapóra jött és azt kihasználva azóta saját szemünk előtt láthatunk megvalósulni egy „szép új világot”, melyet már Orwell is „megálmodott”. Összefoglalva igazán ébernek volt szükséges lenni ahhoz, hogy a folyamatokat átlássuk. Aki nem vette az adást, az az év második felében ismételhet, beülhet a moziba és megnézheti újratöltve és felturbózva.
A kvadrát feszültséggel teli, cselekvésre ösztönző, tettekre sarkalló és megvalósulásra törekvő energia mintázat, ami így vagy úgy, de valahogy manifesztálódik, azaz nem lehet elsunnyogni, elmaszatolni, elkummantani (illetve lehet, de akkor befelé hatva manifesztál jó eséllyel egész-ség-et megbontó betegséget) sem egyéni, sem kollektív szinten. Ennél fogva – ahogy korábban is említettem – a 2. félév várhatóan annak próbája lesz, hogy mit tanultunk az 1. félévből. Azért is, mert itt már a Mars és Szaturnusz, mint 2 uralomban lévő és egyenlő erővel megnyilvánuló archetípus feszül egymásnak az alá/fölé rendeltség helyett, s mindkettőnek van 2-2 „segítője” (Jupiter és Plútó, ill. Eris és Fekete Hold Lilith), akiket ural. Alacsony szinten a Szaturnusz autoriter módon korlátoz, a Mars teljes erővel nekifeszül (és nem végrehajtja a korlátozást). Mindenkinek a fantáziájára bízom milyen forgatókönyvek sülhetnek ki egy ilyen helyzetből akár az öreg kontinensen, akár az Óperenciás tengeren túl figyelembe véve, hogy 1) a Marshoz társítjuk a rendfenntartó és fegyveres erőket is és 2) az időközben megcsinált „fekete-fehér” ideológiai alapú pszichológiai hadviselést is. Magas szinten viszont lehetőséget biztosít az energiamintázat végre megvalósítani olyan dolgokat, amelyek korábban rendre akadályba ütköztek, valamint lehetőséget teremt kitörni az önkorlátozó viselkedési mintákból (Mars-Szaturnusz) és igazi sorsfordulatot végrehajtani (Mars-Plútó) egyénileg és kollektívan egyaránt – mindezt sportteljesítményt megszégyenítő módon (Mars-Jupiter). Feltéve, hogy felismertük a folyamat lényegét.
De ha nem, akkor besegít az Eris és a Fekete Hold Lilith. Az előbbi a Plútóval egész évben kvadrátban van háromszori tetőzéssel (lásd január 26-i bejegyzés) és amúgy sincsenek baráti viszonyban azóta, hogy a Plútót az Erisznek köszönhetően fokozta le a csillagászat. „Érisz a női harcos archetípusa, akiben nincs bizonytalanság, nem fél közbeavatkozni és leleplezni a rejtett igazságot. Jellemzően áttöri, vagy rést üt a jelenlegi felfogásunk buborékján, amin keresztül nézzük és érzékeljük a világot, hogy túlláthassunk jelenlegi felfogásunk korlátain, túl a magunk köré épített korlátokon. Más szóval, segít elfelejtenünk mindazt, amit tévesen tanultunk meg a múltban.” Tehát egyik oldalon a rejtett igazságokra épített struktúrák (Bak Jupiter-Plútó) és saját magunk köré épített korlátaink (Bak Szaturnusz), másik oldalon az amazon, aki borítja a status quót. Nem mellesleg Erisz és Árész/Mars együtt portyáztak a görög mitológiában, s ahol Erisz kiborította a bilit, ott Árész/Mars harcolt. Az archetípusok most is együtt kalandoznak majd, melynek során háromszor „fogják meg egymás kezét”, s gondoskodnak arról, hogy a valóságról korábban (tévesen) alkotott képünk átalakuljon. Mindazonáltal érdemes emlékezni rá, hogy Erisz, mint a viszály és békétlenség istennője elsődlegesen saját belső viszályunkat és békétlenségünket mutatja ön-mag-unkkal, Árész/Mars pedig jó esetben nem kívül hadakozik, hanem belső önlegyőzésben jeleskedik.
Mivel a Fekete Hold Lilith a legkevesebb ideig vesz részt ebben a „játékban”, talán a legkevésbé fajsúlyos szereplő, de korántsem elhanyagolható. Bizonyos szempontból feminin párjának is tekinthető a maszkulin Plútónak, ami a különféle társadalmi, családi, stb. elvárások miatt felszín alá rejtett, elfojtott, megtagadott, fel nem vállalt dolgokat (és kincseket) illeti. Ám ennél sokkal több, mivel jelenti az igazán mélyre, még önmagunk elől is elrejtett legigazabb vágyainkat is. No már most mi történik akkor, amikor ezen mélybe tuszakolt vágyakat felkavarja a vágy kielégítését célzó Mars, miközben találkozik a status quot borító Erisszel és megvalósító kapcsolatba kerül az Igazsággal (Jupiter), önkorlátozással (Szaturnusz) és maszkulin „párjával” (Plútó)? Azt nem mondom, hogy egyszerű és könnyen megélhető kombináció, de azt igen, hogy az önfelvállaláshoz és az elnyomott személyiség integrálásához kifőzhető talán legjobb recept. A Mars szeptember 10-ig halad előre egészen a Kos végén annak 28. fokáig, majd onnan november 14-ig tolat vissza a 15. fokig, ahonnan ismét előre indul majd. A fentebb vázolt folyamatok augusztus 2. hetétől október végéig, majd december 2. hetétől január elejéig hangsúlyosak.
Ha magasabb szintű megélési módokat és üzeneteket keresve felnézünk a csillagos égboltra, akkor látjuk, hogy a Mars a Halak csillagképben a múltba visszaúszó és a körforgásból kilépve felfelé a Tejút felé úszó halat összekötő fonal csomója, mint összegző pont közelében fordul hátra és a visszaúszó hal fonala mentén tolat vissza. Tehát ahhoz, hogy magasabb szintre lépve kilépjünk a körforgásból előbb szükséges összegezni, majd visszatekinteni milyen kötelékek tartanak vissza és benne a körforgásban, s belső küzdelemmel (retrográd Mars) ezektől megszabadulni. Alatta a Cet teste látható, melynek gyomrában a bibliai Jónás és a mitológiai Héraklész is 3 napot töltött, s akik szimbolikusan a belső elvonultságban ráébredve arra mi munkálkodik bennük, új emberként léptek elő. Felette pedig az Androméda (ráadásul a csillagkép Alpheratz nevű vezércsillagánál fordul direktbe a Mars) hirdeti, hogy áldás csak önkéntes és érdemi áldozathozatalból születik.
Fentiek alapján fel lehet tenni a kérdést, hogy akkor a kihívásokkal teli összetett folyamatok a járvány visszatérését jelezhetik-e? Nem jó a kérdés! És nem csak azért, mert más forgatókönyvekben is leképeződhet. Helyesen ugyanis úgy szólna, hogy megtanultuk-e a tavaszi helyzethez vezető folyamatok és abból kialakult helyzet által elsajátítandó tanulságokat és gyakorlatba ültettük-e azokat egyénileg és kollektívan egyaránt? Mert annak visszatérése mint kollektív tünet azt mutatja, hogy nem oldottuk meg azt, ami a tünetet kiváltotta (lásd márciusi írás: Szaturnusz-Plútó és a félelempornó) és a globális értékválságban még nem kristályosodott ki mi az IGAZI ÉRTÉK számunkra. Mindenesetre éberségre fokozottan szükség lesz – elsősorban a tisztán látás miatt, hogy később ne a málnásban találjuk magunkat.

A hagyományok szerint a kardinális jegyek 1. fokán zajló Napfogyatkozások jellemzően meghatározó folyamatok várható bekövetkezését jelölik. Különösen érvényes ez akkor, amikor a Napfogyatkozás valamelyik tengelyt érinti a képletben. A világi eseményekkel foglalkozó mundán asztrológiában egy állam radix/születési képletét az alkotmányuk kikiáltásának időpontja határozza meg. Ezek alapján pedig különösen érdekes a jelenleg még 1. számú – de már recsegő, ropogó, omladozó – globális hatalom (USA) esete.
Legutóbb a zodiákus körén ugyanitt a kardinális Rák 1. fokán 2001-ben volt Napfogyatkozás szintén nyári napfordulókor. Akkor alig 3 hónappal később (az akkori Napfogyatkozás hatásmechanizmusának időintervallumán belül) láthattuk az ikertornyok ledöntését, mely casus belliként ürügyül szolgál(hatot)t és kezdetét ve(he)tte a vég nélküli háború a terrorizmus, mint láthatatlan ellenség ellen. Ne felejtsük, hogy a háború a legnagyobb üzlet a világon függetlenül attól, hogy azt fegyverekkel, vakcinákkal vagy bármilyen egyéb eszközökkel vívják. Jól emlékszem, amikor azon a 911-es délutánon a rádió híreiben meghallottam és rögtön bekapcsoltam a tévét, majd élő adásban néztem az igazán látványosra sikerült eseményeket. Ugyanúgy bevettem a műsort, mint annak idején mindenki más. Aztán 11 évvel később általános felébredésem részeként esett le a tantusz a dolgok valódi hátteréről. Mindenesetre a PROBLÉMA-REAKCIÓ-MEGOLDÁS mechanizmusával ügyesen sikerült a világra kényszeríteni egy sor olyan dolgot, ami ellen amúgy az emberek alapból tiltakoztak volna, ha nem lett volna az a bizonyos kiváltó esemény.
Ma reggel ugyanezen a fokon történt Napfogyatkozás és egyrészt látunk az utóbbi időben egy másik láthatatlan ellenséget, ami ellen hasonlóan nagy felhajtással globális küzdelem zajlik… másrészt érdekes folyamatok zajlanak az Óperenciás tengeren túl, melyet LÁTSZÓLAG a május 25-én rendőri intézkedésben elhunyt George Floyd halála váltott ki, valójában azonban már rég nem róla szól. Előző bejegyzésemben már részletesen elemeztem a mostani eklipsz szezont és érdemes megjegyezni, hogy az eset 2 nappal a május 23-i Újhold (mint új kezdetek) után történt, s tudjuk hogy az újholdakkor elindult folyamatok teliholdkor tetőznek ami most történetesen a 3 fázisú eklipsz szezon első Holdfogyatkozása volt, ennél fogva semmi meglepő nincs abban, hogy az akkor spontán elindult, majd azóta „megcsinált” folyamatok mostanra mivé eszkalálódtak. Különösen érdekes, hogy a 06.14-én idén másodszor bepontosodó Plútó-Eris kvadrát előtt 2 nappal Seattle központjában kikiáltották a CHAZ (Capital Hill Autonom Zone) államot a BLM vezetésével elűzve a helyi rendőrséget, ahol fejenként 10 dollárt szednek a város szívében ezen területen áthaladni vagy onnan távozni szándékozó fehérektől. 1 nappal később Atlantában egy másik rendőri intézkedés során elhunyt fekete által kiváltott események hatására 1 hét után mára Atlanta egyes körzeteiben megszűnt a rendvédelem és káosz vált uralkodóvá. Közben Portlandben Seattle mintájára államot alapítottak a BLM vezetésével. Az államok szerte lassan 1 hónapja tartó utcai zavargások és fosztogatások melyek egyformán sújtják a békében élni szándékozó fehéreket és feketéket (és latinokat) viszont semmilyen vélt vagy valós túlkapással nem indokolhatóak.
A folyamatokat sok féle irányból meg lehet közelíteni, így például Rüdiger Dahlke „A sors törvényei” c. könyvében részletesen kifejti hogyan tükröződnek vissza az USA mindennapjaiban annak megalakulásának idején zajló folyamatok (minden kezdetben benne van az egész, mint magban a későbbi termés), nevezetesen az államok alapításakor az újvilágot többek (…) között Európából kivándorló kalandorok, és afrikából behurcolt fekete rabszolgák népesítették be. Az előbbiekből cowboyok lettek, majd mára a legnagyobb fegyvertartó állammá vált, ahol az újszülöttől az aggastyánig átlagosan minden második embernek van fegyvere, ami a jelenlegi folyamatokat szemlélve nem kifejezetten megnyugtató. De nézzük az asztrológiai folyamatokat, amelyek a jelenlegi helyzetet tükrözik az égen:
1.) Az USA most kezdi meg a több évig tartó Plútó visszatérését, amikor is a tranzitáló Plútó egy teljes kör megtételével a radix Plútóhoz tér vissza, s mely jelöli többek között a (rejtett) hatalmat is. Láthattuk, hogy megalapítása után 100 éven belül meghatározó globális szereplővé vált, majd kevesebb, mint újabb 100 éven belül 1. számú politikai-gazdasági hatalommá nőtte ki magát. A Plútó visszatéréssel azonban egy ciklus lezárul és az elmúlt 6-700 évben minden világbirodalommá nőtt birodalom átadta helyét egy másiknak. Nem szükséges nagyon törni a fejünket azon, milyen kihívóval kénytelen szembenézni az USA a globális pénzügyi, gazdasági, hatalmi struktúrában. Nem mellesleg ezen Plútó visszatérés az USA képletének 2. házában, mint a stabilitás területén zajlik. Mindenesetre úgy tűnik, mintha a rejtett hatalom (Plútó) a következő körre másik lapot, másik szerepet osztana neki.
2.) A jelenleg is tartó Plútó-Eris ciklus 1759-ben kezdődött, amikor már érlelődtek az USA megalapításának folyamatai, idén pedig a ciklus záró kvadrátját (utolsó negyed) éljük, ami az utolsó lényeges kiigazítási és újratervezési lehetőséget adó fázis a cikluson belül és mint ilyen jellemzően a korábbi status quo borulásával jár.
3.) A radix 8. házas Merkúrt és Vortexet aktiválja mind a fenti egész éves tranzit Plútó-Eris kvadrát, mind a Napfogyatkozás képletében a Mars. A Merkúr a DSC, mint külvilágban elfoglalt helyének az uralkodója, a Vortex pedig látszólag jelentéktelennek tűnő folyamatokból hatalmas eseményekké eszkalálódó helyzeteket ír le. A Mars trigonból aktiválja mindkettőt, a Plútó oppozíciója által lassan már mindenkit okol Amerika a világban a saját belső problémáiért, az Eris pedig kvadrátból felkavarja az állóvizet és kizökkenti a megszokott kerékvágásból a birodalmat, de mindenképpen szembesíti saját magával.
4.) A vélt vagy valós rendőri túlkapások, a zavargások illetve arra adott válaszok vagy azok hiánya jól mutatja a kibillent egyensúlyt és annak újbóli keresését. Az egyensúly és hiánya esetén annak keresése pedig mindig összefügg a Jupiter és Szaturnusz 20 évenként esedékes ciklusváltásaival, ami már javában zajlik és az eseményekben kézzel foghatóan tetten érhető. Érdemes megjegyezni, hogy a 2 sorsbolygó és kronokátor bepontosodásakor (12.21) az USA képletének „honnan jöttem, merre tartok” jellegű IC-MC sorstengelyét aktiválja. Nem is beszélve arról, hogy amint a mitológiai Zeusz/Jupiter megfosztotta hatalmától és uralkodásától apját Kronoszt/Szaturnuszt, úgy a Jupiter-Szaturnusz találkozók gyakran eredményeznek hatalmi átrendeződést is a régi és az új „rend” között, amit most élőben láthatunk.
5.) A mai napfogyatkozás ugyanezen IC-MC sorstengelyt kvadrátolja. És itt kanyarodnék vissza a bevezetésben említettekre, miszerint amikor egy Napfogyatkozás egy állam sorstengelyéhez megvalósulásra törekvő fényhídon keresztül kapcsolódik, akkor a múlt és a jövőben követendő irány tekintetében jelentős (és adott esetben a jelenlegi általános tudatszinten nem kifejezetten békés) folyamatok zajlanak.
6.) A Mars június 30-án belép a Kosba, saját uralmi jegyébe, ahol egy átlagos 2 hónapos átvonulás helyett bő 6 hónapig január elejéig fog tartózkodni időközbeni retrográd mozgása miatt (melyről külön bejegyzés lesz várható). Az USA képletében ez azonban teljesen egybe esik a IV. házzal, mint otthon, haza, eredet és azok az alap struktúrák, amire az állam épül. A jelen folyamatokat elnézve a Marsnak nem a magas szintű megélési módjainak (önlegyőzés, szellemi indító erő, magasabb szintre törekvés) megélése várható, mint inkább az alacsony szintű küzdelem és harc. Ha figyelembe vesszük, hogy a Kosban háromszor kerül együttállásba az Erisszel, akkor nem túl békés időszak elé nézhet a magát mintaállamnak tekintő államcsoportosulás, s olybá tűnhet hogy a demokrácia világszerte történő exportálásában vívott háborúit ezúttal nem külföldön (radix Mars a VII. házban => a világ csendőre), hanem belföldön lehet kénytelen megvívni önmagával. Ráadásul ugyanezzel egy időben a Mars, mint aktivátor cselekvésre ösztönző, feszítő kvadrátba kerül háromszor a Bak stelliummal (Jupiter, Szaturnusz, Plútó), ami nagyon komoly politikai, gazdasági, társadalmi és hatalmi átrendeződést vetít előre, ami a novemberi elnökválasztás felé közeledve tovább élezheti a feszültséget a 2 oldal között, bár az inkább csak a szokásos figyelem elterelő díszlet a mélyben meghúzódó egyéb érdekek mögött (főleg kiemelten Plútó visszatérés idején) tekintettel a (kiirtott) indián bölcseletre: „a jobb és bal szárny ugyanahhoz a madárhoz tartozik”. Nem beszélve arról, hogy mind a Mars, mind a Szaturnusz uralmi pozícióban lesz, ami által a 2 archetípus kvadrátja a rendfenntartó és/vagy fegyveres erőkkel kapcsolatos attrocitások tovább eszkalálódhatnak.
7.) Az idei meghatározó ciklusváltások és asztrológiai események kiemelten érintik az USA képletét, ami ismét arra ösztönöz, hogy megemlítsem az előző bejegyzésben már felvillantott éveken át formálódó, majd 2025-re bepontosodó igen jelentős konstellációt, amelyet a 3 transzcendens bolygó (Uránusz, Neptunusz, Plútó) és a Szaturnusz fog képezni, s amely az USA-ra és világbirodalmi szerepére nézve igen komoly jelentőséggel bír. Az égi háromszög ugyanis az USA sorstengelyére egy ún. „levegő-tűz Sárkány” kombinációt rajzol, s tudjuk hogy az elemek szintjén a levegő a tüzet táplálja és azt is, hogy ha egy kellően instabil gáz halmazállapotú anyaghoz (levegő) szikrát adunk (tűz), akkor mi következik belőle…Visszatekintve a történelembe minden világbirodalom bukásában meghatározó szerepet játszott az elszabadult költségvetési és kereskedelmi deficit, a túlköltekező katonai kiadások, a kereskedelem összeomlása, járványok, a törvényes rend összeomlása és zavargások. A hajdan az alapító atyák által talán (?) valóban nemes szándékkal létrehozott (azt inkább mindenki egyéni véleményére bízom volt-e valaha is szakrális értelemben vett minta államnak tekinthető), majd látványosan gyorsan világbirodalommá váló állam dicső fénye azonban az elmúlt évtizedekben alaposan megkopott és mára a birodalmak bukásának szinte valamennyi tünetét mutatja, bármennyire igyekszik is látványos intézkedésekkel ezt palástolni.
Fel lehet tenni a kérdést: „és nekünk mi közünk van hozzá?”. Nos… a mindenkori vezető globális hatalom vergődése mindig kihat az egész világra, s az elmúlt néhány ezer évben, amikor az éppen regnáló világbirodalom leáldozóban volt, eddig még nem sikerült háború nélkül az átrendeződést az emberiségnek megélnie. Nem feltétlenül kell a háborút fegyverekkel megvívni, hiszen látjuk annak számos vetületét jelenleg is például kereskedelmi háború vagy pszichológiai/ideológiai hadviselés formájában. Az utóbbira pedig tökéletes példa az USA-ban fellobbant, de onnan Európába is exportált faji/etnikai alapokon ideologizált és létrehozott zavart keltő feszültségek és bűntudat keltés általi manipuláció (Szaturnusz-Plútó alacsony szintje). Mi lenne ha végre mögé látnánk a folyamatoknak és nem hagynánk magunkat belerángatni egy „vagy-vagy” alapú megosztó és társadalmakat polarizáló „játékba”. Mert az Üveghegyen és az Óperenciás tengeren innen mi (azon kívül, hogy kollektív szinten jó kapcsolatot igyekszünk kiépíteni más geopolitikai alternatívákkal is) ezzel járulhatunk hozzá, hogy a következő években/évtizedben a globális hatalmi átrendeződés (ami mindenkit érint a bolygón) a lehető legkevesebb feszültség és áldozat árán menjen végbe. Nem mellesleg legyünk éberek arra is, ha/amikor saját házunk/hazánk táján hasonló társadalmi polarizálást keltő erők jelennének meg. De ugyanez érvényes lehet egyéni szinteken is.



Kezdetét veszi a szokásos évente kétszer ismétlődő eklipsz szezon, melyben ezúttal 2 félárnyékos Holdfogyatkozás zár közre egy gyűrűs Napfogyatkozást.
Dátum Esemény Itthonról Ideje
Június 5. Holdfogyatkozás látható 3 ó 18 p 13 mp
Június 21. Napfogyatkozás részlegesen 0 ó 0 p 38 mp
Július 5. Holdfogyatkozás nem látható 2 ó 45 p 00 mp
Mivel megvizsgálva szervesen összekapcsolódnak egy összetett szimbolikus jelképrendszerben, ezért nem külön-külön, hanem együtt értelmezem őket.
Általános tudnivalók az eklipszekről:
Tekintettel arra, hogy a Holdcsomók a Nap és Hold keringési síkjának metszéspontjai, így a Holdcsomókhoz közeli (15 fokon belül) Újholdkor jöhet létre Napfogyatkozás, Teliholdkor pedig Holdfogyatkozás. Mivel ezen síkjuk kb. 5 fokban eltér egymástól ezért nem fedik egymást pontosan a világítók minden Újholdkor és Teliholdkor, azaz nincs eklipsz, csak egy vonalban állnak. Földről látható átlagos korongja a Napnak 32 ívperc, a Holdé pedig 31, de mindkettő kis mértékben változik annak függvényében, hogy az elliptikus pályán Föld közelben vagy távolban vannak-e. Ebből ered, hogy a Nap esetében teljes-, gyűrűs- vagy részleges, a Hold esetében pedig teljes-, vagy félárnyékos Holdfogyatkozást látunk-e éppen. A hagyomány szerint a vizuális láthatóság önmagában is fontos, ui. erősebben fejtik ki hatásukat azon területeken, ahonnan ténylegesen látható, mint ahol nem. Szintén a hagyomány szerint ahány percig tart egy Napfogyatkozás annyi évig, ahány óráig tart egy Holdfogyatkozás, annyi hónapig fejti ki hatását tágabban. Ennek alapján a mostani 3 eklipsz hatásai 3-4 hónapig nyilvánulhatnak meg, ami megegyezik az előző bejegyzésben tárgyalt Jupiter-Szaturnusz-Plútó ősz eleji direktbe fordulásának idejéig, ezért az ott tárgyalt folyamatokhoz is kapcsolódik, s érdemes újra áttekinteni az ott írtakat (avagy mit tanultunk az elmúlt időszakból). Szűkebben értelmezve pedig a fogyatkozások körül +/- 2 héttel már megnyilvánulhatnak hatásai. Nap- és Holdfogyatkozások mindig párban jelennek meg évente kétszer kb. fél évente.
Mivel a Holdcsomóknál a Hold (lélek) vagy a Nap (tudat) pályája alá száll (Leszálló-Sárkányfarok) vagy fölé (Felszálló-Sárkányfej), ezért egyfajta szimbolikus útkereszteződésekként is funkcionálnak, ahol egyik vagy másik irányba indulhatunk. Ezek karmikus jellegéből fakadóan (Holdcsomók alkotta tengely = karmatengely) azonban a választás lehetőségét mégis korlátozottnak ill. sorsszerűnek érezhetjük (mivel az életünk irányát még leszületés előtt megterveztük), ezért az irány gyakran valamilyen külső-belső nyomás/frusztráció hatására dől el, vagy legalábbis az egó (tudat, Nap) ekként élheti meg a lélek (tudattalan, Hold) választását. Napfogyatkozáskor a Hold takarja el a Napot, azaz a lélek késztetései és vágyai felülkerekednek a tudaton, míg Holdfogyatkozáskor, amikor a Föld takarja el a Holdat, a fizikai világ színpadának 2 nagy csalója (a tér és az idő, azaz a maja fátyla) elhomályosítja a lélek valódi késztetéseit.
Ennyi általános felvezető után nézzük a mostani időszak üzenetét.A Napfogyatkozás alig néhány órával a nyári napforduló utánra esik (!), amikor a leghosszabb a nappal és legrövidebb az éjszaka, magyarul a legtöbb a Fény és legkevesebb a Sötétség. DE!!! Napfogyatkozáskor éppen a Fény ereje csökken, mivel eltakarja a Hold, azaz ha csak rövid időre is, de a sötétség veszi át az uralmat a fény felett – igaz most nem teljesen, mert a gyűrűs fogyatkozás miatt egy keskeny fénylő gyűrű megmarad a Nap körül. Az ellentétek küzdelme így nemcsak a Fény és Sötétség szimbolikájában, de annak időzítésében is megnyilvánul: a leghosszabb világosság idején borul sötétbe a Nap/tudat. Ősidők óta a fényt/világosságot a szeretettel és tudatossággal, a sötétséget a fél-elemmel és tudatlansággal is társítjuk, s ahogy a fény hiánya a sötétség, úgy a szeretet hiánya a fél-elem. Láttál-e mostanában olyan törekvéseket, melyben fél-elemmel igyekeztek befolyást gyakorolni emberek tömegeire? Láttál-e (meg)vezetetteket vagy olyanokat, akik ellenálltak? Esetleg tapasztaltál-e olyat, hogy a tömegtájékoztatás propagandája ütközött némely alternatív véleménnyel és ezért igyekezett azt elnyomni? A legnagyobb sötétségben ha meggyújtasz akár csak egy gyertyát, a sötétség kénytelen visszahúzódni. Kénytelen és ezért küzd ellene. A mesebeli vámpírok is menekülnek a fény elől. Aki teljes szeretetben van, az nem fél, hanem táplál, mert a szer etet. Aki fél-elemben van, az egyben sötétségben is van (fény/szeretet hiánya) és zavarja a fény, ezért igyekszik eltakarni azt, mert akkor fel kéne ébredni, rá kéne jönni, hogy csak fél, de nem egész. Azaz tudatos hitrendszerét lenne szükséges megváltoztatni, ezért az egó ellenáll – egy darabig – és kapaszkodik a megszokottba. Tapasztaltál-e olyat az elmúlt időszakban, amikor a szekér kizökkent a megszokott kerékvágásból? Ez nem csak a még mindig működő Szaturnusz-Plútó energiája, amikor elérkeztünk egy határhoz, ami teljes átalakulást igényel. Január 26-án írtam a Plútó-Eris kvadrátról, ami az idei év másik meghatározó mintája és pontosan a status quo borulásáról szól, amikor már nem folytatható tovább az, amit eddig csináltunk. Ráadásul ennek 2. tetőzése éppen erre az eklipsz szezonra esik (06.14.), mely azokkal együtt fokozhatja a feszültséget a hatalmi status quoval szemben, újabb frontvonalak nyílhatnak vagy újabb repedések jelenhetnek meg a fennálló struktúrákban.
A tudatlanságban/sötétségben tartott tömegek között egyre több gyertya gyúlik, aminek hatására egyre növekszik a fény/tudatosság. Ebben a napfogyatkozásban a fény és sötétség, a tudatosság és tudatlanság küzdelme éleződik ki. A 3 fogyatkozás olyan, mint egy háromszög, aminek talpa a 2 Holdfogyatkozás, a csúcsa pedig a Napfogyatkozás, melyek mind a fény és sötét erők küzdelmét szimbolizálják.
Az 1. Holdfogyatkozás az Ikrek-Nyilas tengely (lásd előbbi bejegyezést a Holdcsomók jegyváltásáról) 16. fokán, a 2. Holdfogyatkozás a Rák-Bak tengely 14. fokán, a közéjük félidőre eső Napfogyatkozás pedig a Rák-Bak tengely 1. fokára esik. Avatott szem számára messziről feltűnik valami. Van egy ősi asztrológiai módszer, amit antiscionnak, azaz tükörpontnak hívunk és a Rák-Bak tengely 1. fokát tekintjük tükörnek, mivel ez a nyári-téli napforduló tengelye és innen mérve egyik-másik irányba tükör-szimmetrikusan azonos mértékben növekszik ill. csökken a nappalok-éjszakák hossza. Magyarul június 5-én amikor a Nap az Ikrek 16. fokán jár ugyanannyi a világos és sötét órák száma, mint július 5-én, amikor a Nap a Rák 14. fokán jár, mert egyenlő távolságra jár a Nap a nyári napfordulótól, mindkét irányban 14-14 fokra. Ezáltal is visszaköszön a fény és sötétség, a tudat és tudatlanság, a szeretet és fél-elem ellentétpárja és azok egymással vívott küzdelme.
A másik, ami ránézésre messziről kiabál, hogy kardinális jegy 1. fokán van Napfogyatkozás, ami a kardinális minőség folyamatokat beindító kezdő löketét fokozottan hangsúlyozza, azaz valami itt nagyon beindul. De mi is? Kezdem azzal, amivel év elején kezdtem: ciklusváltásban vagyunk. Ebben az évben 3 jelentős, történelem formáló ciklus érik be és indul új: Szaturnusz-Plútó (34-37 év), Jupiter-Szaturnusz (20 év), Jupiter-Plútó (12 év), ami meghatározza a következő évtizedek folyamatait. És ha már hosszabb ciklusokról és folyamatokról beszélünk… elismerem, hogy a következő példa/téma választás talán önkényesnek tűnhet, ám ha már lineáris időben idén egy új évtized kezdődik, akkor érdemes megemlíteni egy olyan konfigurációt, ami az évtized formációjának ígérkezik és az évtized közepén 2025-ben pontosodik be több éves kialakulás és több éves felbomlás mellett. Nevezetesen a 3 transzcendens bolygó (Uránusz-Neptunusz-Plútó) által alkotott égi háromszögről van szó, melyhez hasonló kb. 500 évente formálódik, s melyhez a bepontosuláskor a háromszög csúcsán, fókuszpontjában a Szaturnusz is csatlakozik. És ekkor a háromszög csúcsa a tavaszi napéjegyenlőség pontjára, az ún. Tavaszpontra fog mutatni, amelyre korszakokat kijelölő pontként is tekintünk és a Kos, mint másik kardinális jegy 1. foka, ahol a nappal és éjszaka egyenlő hosszúságú, azaz a fény és sötétség egyensúlyban van. Ennek szimbolikus leképezését egyelőre mindenkinek a fantáziájára bízom, mindenesetre idővel rengeteg szó fog esni róla és mindennapjainkban fogjuk érezni hatását, a sakktáblán a világos és sötét játékos „játéka” már most is látható és csak fokozódni fog amíg új egyensúlyba nem kerül. Nem tudom, hogy a mostani fogyatkozásokban megnyilvánuló fény-sötétség játéka tekinthető-e az évtized közepére beérő formáció előjátékának (főleg mivel ez a formáció még nincs is hatótávolságban), de a jelenleg is körülöttünk zajló folyamatokat elnézve érdemesnek gondoltam felvillantani.Nem utolsó sorban lesz még1 jelentős esemény idén december 21-én a téli napforduló napján (!), nevezetesen éppen ezen a napon pontosodik be a Jupiter-Szaturnusz egész idei és jövő évet meghatározó új 20 éves ciklust nyitó találkozója. Ez pedig szintén egy kardinális jegy, a Bak 1. foka. Részletesen majd később, amikor odaérünk.
Tehát összefoglalva: idén, az évtized elején, amikor 3 történelemformáló ciklus indul, a Rák-Bak napfordulós tengely mindkét végén 1-1 fontos égi esemény zajlik, melyben a fény és sötétség, a szeretet és fél-elem, a tudatosság és tudatlanság szimbolikusan jelenik meg, mely folyamatok elindítanak (?) egy évtizeden átívelő és kibontakozó mintázatot, ami a napfordulók tengelyére merőleges nap-éj egyenlőségi tengely tavaszponti, azaz korszakot meghatározó oldalán csúcsosodik ki. Vajon vél-etlen lenne-e az összefüggés-rendszer vagy a RENDEZŐ valami igen fontos dologra kívánja felhívni a csillagokat olvasók figyelmét az üzenetével? Márpedig amennyiben nem vél-etlen, akkor érthetővé válhat az is mi miért történik körülöttünk és az is, merre van az irány. Akkor is, ha a világ (nem létező) urai a káoszt éppen az elterelésre kívánják felhasználni, a kiutat keresők (meg)vezetésével. A fent levezetettekből nekem azonban úgy tűnik, hogy a RENDEZŐnek más a szándéka. 2020-ban, amikor a 20-as duplán jelenik meg és a Tarotban az Ítélet lapja, ami a Teremtő akaratát mutatja, akkor ne csodálkozzunk, ha az Erő és ellen-erő, a világos és sötét oldal egymásnak feszülése ennyire látványosan nyilvánul meg. Ezáltal tanít az uralomra (2+0+2+0=4 az Uralkodó lapja), hogy Te vezess és ne megvezessenek, a káoszból kivezető irány pedig a Teremtőhöz, az ősi szakrális értékekhez való visszatalálás az évszázados látszatmegoldások és szisztematikus deszakralizáció helyett.
Így érünk vissza a mostani eklipszekhez, s annak is a középpontjához a Napfogyatkozáshoz, ami egy igazi uralkodó és beavató minőség felett zajlik az égbolton, az Orion/Nimród csillagkép felett, mintegy megkoronázva azt. Az égi király csillagképe nem máshol, mint a Tejúton látható, ami spirál-galaxisunk megszámlálhatatlan csillagának fénye által olyan, mint egy égi folyó (az egyiptomiak a Nílussal társították), vagy mint egy fa, az életfa, a magyar népmesék égig érő paszuja, az égig érő ég ígérő fa, amin felmászva az istenekkel válhatunk eggyé. Vajon vél-etlen-e, hogy minden ősi kultúrában a legmagasabb égi/isteni minőségekkel társították a Tejutat, ahonnan az istenek jöttek közénk (Ozirisz –Orion, Ízisz – Szíriusz) és ahonnan némely okkult tanítások szerint mi lelkek is érkezünk és ahová eltávozunk? Orion/Nimród beavató minőségében megjelenik a belső spirituális útra lépés, az önlegyőzés által a bennünk élő sötét lehúzó erők elengedése (előbb belül szükséges megtenni, hogy kívül is eltűnjön a szimbolikus sötétség), ebből eredően az önfelfényesítés, a legmagasabb minőségek felvállalása és a kozmikus egyensúlyra törekvés.
A június 5-i Holdfogyatkozásnál a Nap az Orion/Nimród Eridánusz folyóba lépő lábát jelölő Rigel csillaggal, a Hold a túloldalon a Nagy Attraktor nevű égi kulcsterülettel egy vonalban látható. Az előbbi a belső spirituális úton való elindulásra hívja fel a figyelmet (és a Tejút előszobájának is tekinthető), az utóbbi a szabad választásból eredő dilemmákra.
A július 21-i Napfogyatkozás a Tejút közepén látható a Galaktikus síkon egy vonalban Orion/Nimród Tejutat tartó vállát jelölő Betelgeuse csillaggal és fent a magasban a korszakunkban sarkcsillagként funkcionáló Polaris csillaggal. Az előbbi a legmagasabb égi/isteni minőségek fel-váll-alására hívja fel figyelmünket. Az utóbbi az a legmagasabban látható csillag, ami soha nem nyugszik le az égbolton a horizont alá és látszólag minden más csillag körülötte kering (cirkumpoláris), ennél fogva olyan, mint az origó, mint egy kerék középpontja/tengelye – és az is, mert ha a Föld tengelyét, ami körül forog meghosszabbítjuk és kivetítjük az égre, akkor ebben a világkorszakban éppen ide mutat, mint ha erre lenne felfüggesztve a bolygónk. Két dolog is ugyanarra mutat itt: 1) Itt a tengely/kerék középpontjában lehet kilépni a körforgásból, itt lehet kilépni az ismétlődő mintákból, a karmából. 2) Itt találkozik a Nap látszólagos égi útja (ekliptika) a Tejúttal, a magasabb minőségekkel (kilépés lehetősége a karmából, a hétköznapi szintek fölé emelkedés lehetősége), ami egy útkereszteződés, pontosan mint az elején, ahogy említettem az eklipszeknél is. Ezért ez itt és most egy kettős útkereszteződés!!! Ugyanitt látható az Ikrek Tejútra lépő lába: kilépni a körforgásból, rálépni az Istenek Útjára és elindulni felfelé.
A július 5-i Holdfogyatkozásnál a Nap a Szíriusszal, a Hold a túloldalon a Vegával látható egy vonalban, s mindkettő a Tejút 1-1 oszlopa. Az előbbi az égbolt legfényesebb csillaga, s talán a legismertebb minden kultúrában központi szerepet betöltve, az ősmagyarságnak pedig különösen jelentős. Az utóbbi pedig Orpheusz lantja, amelyen játszva az Alvilág Urának szívét és meglágyította, hogy szeretett kedvesét visszahozza a holtak birodalmából, s nem mellesleg szintén az ősmagyar hitvilág egyik Táltos csillaga.
A 3 tükör-szimmetrikusan megjelenő esemény 3×2=6 (6-os a Tarot-ban a választás lapja) igen erős energiájú és hagyományosan a legfontosabbak közé sorolt csillagokkal áll egy vonalban a Tejúton vagy annak közvetlen közelében.Lehet-e ennél nagyobb segítség a mesebeli hős mintájára megtanulni felmászni az égig érő ég ígérő fára, felemelkedni egy magasabb tudati minőségbe, hogy a fény és sötétség, tudatosság és tudatlanság, szeretet és fél-elem vonatkozásában új korszakba lépjünk?



Az április 23-i Újholddal kezdődő holdhónap sok szempontból mozgalmas időszakot vetít előre, ui. 3 hét alatt 4 bolygó kezd el látszólag tolatni az égen és jegyet váltanak a Holdcsomók.
04.23. Újhold
04.25. Rx Plútó 10.04-ig
05.05. Holdcsomók jegyváltása
05.11. Rx Szaturnusz 09.29-ig
05.13. Rx Vénusz 06.25-ig
05.14. Rx Jupiter 09.13-ig
Emlékeztetőül a bolygók retrográd mozgása csak látszólagos az égbolton, ami a planéták elliptikus pályájából, eltérő sebességükből és ezekből eredően a Földről szemlélt optikai csalódásból ered, ugyanakkor valójában egyik sem gondolja meg magát beleunva Nap körüli egyirányú keringésükbe és fordul vissza. Ezen időszak alatt a külső események látszólag lelassulnak (főleg amikor egyszerre több bolygó is retrográd), éppen ezért elsősorban befelé hatnak, mely által lényegük a visszatekintésben, átértékelésben rejlik, amikor lehetőséget teremtenek (mivel saját teremtő aspektusainkat szimbolizálják) ugyanazt a dolgot másik nézőpontból is szemlélni, megvizsgálni, hogy később újra előre indulásukkor már ezen felismerésekkel gazdagodva haladhassunk tovább. Ezen túlmenően jellemzően visszatérő lehetőségeket is hozhatnak felülvizsgálni, kijavítani, megoldani különböző dolgokat az életünkben.
A Jupiter, Szaturnusz és Plútó esetében önmagában semmi extra nem lenne, hiszen minden évben 4-5 hónapig tolatnak – feltéve ha nem az idei év főszereplői lennének. A 2 évente retrográd Vénusz esete pedig azért kiemelt, mert most az Ikrek jegyében egybeesik a Holdcsomók Ikrek-Nyilas tengelyre történő jegyváltásával és éppen ezért fel is értékeli annak jelentőségét.
Sorban haladva a Bika Újhold együtt áll az Angetenar csillaggal és az Uránusszal, valamint kvadrátban a Vízöntő Szaturnusszal. Az Angetenar az Eridánusz folyó legnagyobb kanyarulatát, mint sorsfordulatot jelöli. Az Eridánusz a görög mitológiai Alvilág (tudattalan) egyik folyójaként azt a belső spirituális utat jelképezi, ami mindig egyéni megtapasztalásokon érlelődik és sokszor szembemegy a külvilágból érkező impulzusokkal, amit a külvilág nem ért és azt gondolja, hogy az egyén szembemegy a forgalommal az autópályán, mert az Eridánusz is ellenkező irányba „folyik” az égitestek normális haladási irányához képest, de azonosan a kozmikus iránnyal. Mert ami itt a Földi játszótéren látszik valaminek az egy magasabb szinten (vagy épp mélyebben) egészen más üzenetet hordoz valójában. És éppen itt az Angetenar csillagnál van az a kanyarulata, ahol elindul az alvilág folyója mélyen befelé, ahol egy sorsfordulóval igazán lehetőséget kapunk betekinteni önnön belső mélységeinkbe lefaragni MAG-unkról az értéktelen felesleget és kiégetni a salakot, vagy akár szembe-sülni azzal „milyen mély a nyúl ürege”, ahogy azt Morpheus Neonak megfogalmazta, amikor elé nyújtotta a piros és kék pirulát. Ebben segít az Uránusz a tudattágítás és villámcsapásszerű felismerések princípiuma, ami akár váratlan, meglepetésszerű vagy hirtelen helyzetekkel szétveti az addig biztosnak és stabilnak vélt valóságunkat (kvázi elkezdi lebontani a Mátrixot), de minimum megkérdőjelezi azt. Bár a Vízöntő Szaturnusz teremtő aspektusa a Bika Uránusszal csak jövőre pontosodik be, de a fényhídjuk idén most a legszorosabb és a Nap és Hold átviszi kettőjük között az energiát, ezért ez az Újhold betekintésként igazi előzetest nyújthat a jövőre várható folyamatokról. Azt már eddig is láthattuk az elmúlt időszakban, hogy az anyagiakhoz, biztonsághoz és értékekhez való viszonyunk radikálisan változik (Bika Uránusz), a szabadságunk pedig különféle formákban (karantén és rendőrállami megfigyelések) korlátozásra kerülnek (Vízöntő Szaturnusz), miközben a régi és az új világ közötti átmenet recsegve-ropogva komoly feszültséggel jár (Szaturnusz-Uránusz kvadrát). Az, hogy az átmenet később egy orwelli „szép új világba” történik-e, vagy az ember-is-ég képes lesz az éghez közelebb lépve emelkedni, részben azon is múlik, hogy az előttünk álló retrográd időszakban mit ismerünk fel és ültetünk át a gyakorlatba az elmúlt néhány hónap koronavírusos tanításaiból, mögé látunk-e az elénk vont dramaturgiai elemekkel berendezett díszletnek, azaz mit veszünk be belőle – szimbolikusan a piros vagy a kék pirulát: „Ha a kéket veszed be, a játéknak vége, felébredsz az ágyadban, azt hiszed, amit hinni akarsz. De ha a pirosat és itt maradsz Csodaországban, én megmutatom neked, milyen mély a nyúl ürege. Ne feledd, minden, amit kínálok, csak igazság, semmi több…” – Morpheus
A Vízöntő Szaturnusznál a technológiai fejlődés mindenképpen előtérbe kerül, de nem mindegy, hogy 5G-vel összekapcsolt 12000 műholdas Starlink hálózattal a Föld körül, vakcinával szervezetbe juttatott nano-robotok, mesterséges intelligencia (természetes helyett) egy totális kontroll alatt tartott elszemélytelenedett zombi társadalomnak vagy évtizedeken keresztül elnyomott technológiák és alternatív gyógyítási módszerek felszabadításával és elérhetővé tételével egy felébredt népesség számára? Sőt mi lenne, ha a Vízöntő által jelzett haladást és fejlődést nem elsősorban technológiai alapon hanem tudati/szellemi szinten lépnénk meg önnön korlátaink alól felszabadítva magunkat (ami szintén passzol az analógiához, de persze melósabb, mint az okoskütyüket baszkurálni), s amit a jó öreg Tanító Mester (Szaturnusz) minden bizonnyal többre értékelne, mivel éppen abból vizsgáztat le, hogy mi az isteni minőség és mi az ami kiállja az idő próbáját. Vajon miért 1,5-2 méter az ajánlott távolságtartás a koronavírusra hivatkozva (a hivatalos választól elvonatkoztatva)? Vajon véletlen lenne, hogy egy átlagos ember aurája kb. a kinyújtott karjával egyenlő mértékű és az ajánlott távolság betartásával az energiamezők nem érnek össze? Mintha létezne a fátyolon túl egy láthatatlan erő, ami szem-fény-vesztő cselszövéssel a szeparáció és izoláció által a kölcsönhatásba és egy-s-ég-be kerülést kívánná akadályozni? Mi van, ha kollektívan elértünk egy fejlődési szintet, és ez kiverte a biztosítékot az ellenerőben? Kvázi megrémültünk saját negatívunktól és kiprojektált erőnktől? (lásd ismét Neo esetét Smith ügynökkel, mint a múltkor.) És ha igen, akkor felismerjük-e a kontraindikátorként működő jelzést és képesek vagyunk-e integrálni árnyékunkat és magunkhoz ragadni Erőnket vagy bevesszük a szánkba adott cumit? Nem tudom a válaszokat, csak kérdéseket teszek fel azon gondolkodó lényeknek, akiket még nem szippantott magába a fél-elem vezérelt tudatkontroll. Nem gondolom, hogy a nyáj-immunitás lehet a megoldás, ahogy a nyájban bégetés és vonulás sem, még akkor sem, ha az Újhold csillagképi hátterében éppen az aranygyapjas Kos fényábrája látható, mint bárány. Mert a Kos csillagkép felett a Háromszög látható, test-lélek-szellem egy-sége, mely ha egy-s-ég-ben van, akkor nem lehet kívülről manipulálni, mellette pedig a körforgásból kiemelkedő és felfelé a Tejút felé, az égig érő ég-ígérő fa felé úszó hal jelenik meg.
Itt a polaritás világában párosával lépnek fel az erők: erő és ellenerő. Fény és sötétség. Fent és lent. Kint és bent. Hideg és meleg. Látható és láthatatlan, fátylon innen és fátylon túl. Halandó és halhatatlan. „Jó” és „rossz”. Miért? Azért, hogy tanuljunk. Hogy gondolkodjunk. Hogy felismerjünk. Hogy megkülönböztessünk. Mert ha nem lenne egyik, nem értékelnénk a másikat. Mert az egyik csak a másik által, a kettősség által nyer értelmet. És közben megjelenhet a két-ség (ami most úgy tűnik mindent visz), hogy a tézist és antitézist megvizsgálva szintézisbe kerüljünk, de már egy magasabb szinten. És az érmének is két oldala van, mégis ugyanarról az Egyről beszélünk, amelyik Egyről az öreg indián tanítja az unokáját, hogy a jobb és bal szárny is ugyanahhoz a madárhoz tartozik. Ezek az Ikrek minőség egyik megnyilvánulása, ahová most a Felszálló Holdcsomó, mint a választott sors jelölője átlép május 5-én. A Sárkányfejről beszélünk, ami tudatosságot igényel és amivel a mesebeli hős (azaz Te magad) megküzd(esz). A másik prominens megnyilvánulása az Ikrek minőségnek a testvériség. Jelen világunk az elmúlt kitudjamilyenhosszúideje többnyire az Ószövetségből ismert „Káin és Ábel” típusú testvériséget élte, a versengést, rivalizálást, az egymás legyőzését, az ellenségeskedést, a „nagy hal megeszi a kis halat” és „az erősebb kutya b… ugat” jellegűt, mert évezredeken keresztül abban kondicionálták az emberiséget, hogy ebben van az erő. Ám létezik egy ennél is nagyobb ERŐ: az összefogás és együttműködés által. A görög-szkíta mitológiából ismert Castor és Pollux (a csillagkép sem Káinról és Ábelről kapta a nevét) vagy Hunor és Magor testvérisége, melyben a TEST-VÉR-IS-ÉG egy magasabb szinten test-esül meg, melyben a vér, mint erő (mindegyik Marsikus minőség) össze köti őket is és a testet is az éggel. Amikor Castor a halandó fivér meghalt, Pollux a halhatatlan kikönyörgi apjától Zeusztól, hogy nyerjen a másik is halhatatlanságot. Az ősi szkíta, hun, magyar testvériségben két harcos nyilas egymásnak háttal egymás hátát védve, ketten együtt 2×180=360 fokot belátva tartották és védték egy-mást a túlerővel szemben, miközben vakon megbíztak a másikban (egymás taposása helyett) és tudták, hogy amíg az egyik kitart és nem esik el, addig a másik sem. Együtt küzdenek egymásért és nem egymás ellen. (A jelenlegi válságban mindkettőre láthatunk példákat, érdemes figyelni.)És megérkeztük a Nyilas minőséghez az Ikrekkel szemben, ahová a Leszálló Holdcsomó lép be, s vele az ősmagyarsághoz, a mag népéhez, aki a magot hivatott hordozni, melyből új csíra nő. Hunor és Magor népéhez, a hon-erő-höz és mag-erő-höz, a hon-őr-(ző)-höz és mag-őr-(ző)-höz, a hon-úr-hoz és mag-úr-hoz, aki a mag-a ura és éppen ezért külső tényezők és ellenerők által befolyásolhatatlan. A Nyilas népéhez, aki a nyílást, azaz a hasadékot őrzi a Tejúton, az égig érő ég-ígérő fán, az istenek útján, ahol a beavató Kígyótartó farka mint nemző erő a Tejút felső hasadékába hatolva magvából Fényt nemz, mert itt van a Tejút galaxisunk közepe, dobogó szíve, ahol folyamatosan csillagok születnek, azaz Fény, mint mag-váltó megváltó, megváltoztató erő (ezért tették ide a Mester/Messiás megszületésének ünnepét is, amikor a Nap, mint világosság itt jár). A Nyilas csillagkép latin neve Sagittarius, azaz segítőerő, miközben a latin sagitta kifejezés nyilat, a görög skütha nyilast, a szkíta pedig segítőt jelent. A Tejút pedig maga a Fehérló, a táltos, aki gyógyítani képes. A Tejút sosem a szarral gurigázásról szól, hanem a körfogásból való kiemelkedés lehetőségéről, ami fél-elem-ben megkötözve, évszázadok alatt identitástól megfosztva és gyökértelenné téve nehéz. Világszerte hun-gárnak hívnak bennünket fin-gár helyett, s ideje lenne itthon is ráébredni az eredetünkre és küldetésünkre. A következő másfél évre a karmatengely kerül az Ikrek-Nyilas tengelyre, hogy lehetőséget kapjon mindenki, aki érzi magában a MAG-ot (és nem a zabszemet…), hogy kezdjen vele valamit. Mert így vagy úgy, de az ocsú a búzátol elválasztatik.
Az átértékelődés pedig hamar elkezdődik, ugyanis 8 nappal a Holdcsomók jegyváltása után a Vénusz tolatni kezd az Ikrek jegyében. A Vénuszhoz pedig olyan hagyományos mindenki által ismert kommersz analógiák, mint szerelem, szépség, harmónia, művészetek, pénz és anyagiak kapcsolódnak, melyek így vagy úgy, de lecsupaszítva és meghámozva mélyebb szinten mind-mind egyfajta értéket képviselnek, s ezért a Vénuszra, mint értékmérőre tekintünk (nem véletlenül egyik uralmi jegye a Mérleg, mely mint érték mérő eszköz annak mérésére szolgál, hogy mi mennyi: érték-mérték). S aminek értéke van, abban (meg)bízunk, ennél fogva pedig az ősbizalom jelölője is. Azt már az elején vázoltam, hogy amikor egy égitest retrográd, akkor önmagában is átértékelődés és felülvizsgálat zajlik az általa képviselt témában. Amikor a Vénusz retrográd, akkor az értékekhez való viszonyunk értékelődik át és vizsgáljuk felül, hogy mi számít értékesnek. S amikor a Vénusz az Ikrekben tolat, akkor a Káin és Ábel vs Hunor és Magor testvérisége értékelődik át: egymást taposni vagy egy-mást felemelni. Vagy ha úgy tetszik, akkor másik olvasatban a látható és láthatatlan, a halandó és halhatatlan, az erő és ellenerő, hogy megértsük mi is zajlik körülöttünk. Hogy leessen a tantusz és zörrenésére felébredjünk. A Vénusz a csillagos égbolton a Bika szarvától a fejéig hátrál vissza, ahol az előbbi a Tejútra felemelő erő, az utóbbi pedig a felismerés és tudatosodás szimbóluma: felismerni és tudatosítani milyen értékek által, miben bízva léphetünk ki a karma körforgásából és emelkedhetünk a látszat fölé. S hovatovább Ikrek körcikkelyében tartó portyázása során háromszor halad el a világ egyik tartóoszlopa, az Aldebaran, a Bika szeme mellett, ami a Tejútra, az istenek útjára az égig érő ég-ígérő fára néz, hogy ne csak nézd, de lásd is meg eme értékeket, mert ahová a tekintet irányul, oda megy a figyelem is, s ahová a figyelem áramlik, mint szellem-is-ég, az teremtődik meg, öntődik formába, azaz anyagba (Bika). Mert roppantul nem mindegy, hogy amikor a történelem formáló stellium (Jupiter-Szaturnusz-Plútó) a Bak jelében szeptember-októberben újra előre indul, mi materializálódik a felismeréseinkből és mit ültetünk a gyakorlatba. A bennünk lakó Szaturnusz és Plútó január óta 7 foknyi szélességre „tárta kezét”, hogy megmutassa életvitelünkkel hová jutottunk, mint emberiség és megálljt parancsolt. De mielőtt a Karma és az Alvilág Ura tovább engedne, levizsgáztatnak abból, hogy mit értettünk meg az egészből és szorításuk 3 foknyira szűkül. Szövetségesük pedig ekkorra már ismét az a Mars lesz, ami március-április fordulóján áthaladva rajtuk globálisan a legaktívabb időszakot eredményezte a zűrzavarban, de addigra már teremtő aspektusba kerül velük. Ám erről egy másik történet szól majd, amikor elérkezik az ideje… kérdés, hogy addig mihez kezdünk a körénk rendezett díszlettel?


