Eklipsz szezon – apokaliptikus idők?

Szerző: Holperth Tamás | 2021. jún. 5.

Az idei (és részben jövő) év főszereplője: Vízöntő Szaturnusz – Bika Uránusz kvadrát

Szerző: Holperth Tamás | 2021. márc. 15.

Az idei és részben jövő évet is meghatározó konstelláció a Vízöntő Szaturnusz és Bika Uránusz között jön létre, mely idén háromszor pontosodik be, s bár jövőre nem lesz bepontosodás, energetikája végig rendelkezésünkre áll.
2021.02.17. 7 fok 14 perc direkt
2021.06.14. 13 fok 7 perc bi-direkciós
2021.12.24. 11 fok 5 perc bi-direkciós

Az első tetőzés alkalmával mindketten előre haladnak (direkt), míg a másik 2 alkalommal egyik előre (direkt), másik hátra (retrográd) irányban haladva méri össze erejét, azaz még az irányt tekintve is egymásnak feszülnek. A mintázat értelmezése szempontjából boncoljuk darabjaira.

Mivel a Szaturnusz az utolsó szabad szemmel látható bolygó, ezért saját – elsősorban tudati/vélt – határainkat, korlátainkat jelöli, azaz önkorlátozásainkat, komfortzónánkat, amiből kényelmetlen kilépni. Azon túl már az érzékszervekkel érzékelhetetlen ismeretlen van, s általa megjelenhet az attól való fél-elem. Elvisz minket a határig és megmutatja azt, ahol mondhatjuk, hogy „köszi, ennyi elég” vagy azt, hogy „egy életem, egy halálom” elengedem saját rögzült mintáimat, s vele fél-elmeimet és lépek egyet az ismeretlenbe „lesz, ami lesz” alapon felszabadítom magamat. Egy biztos: „ő” csak elvisz a küszöbig, de átlépni nekem kell rajta. Amíg ezt saját belső késztetésből, elhatározásból teszem – mert valamilyen (el)hívást érzek a megfoghatatlan irányába vagy addigi lehetőségeim beszűkültek és már nincs hova tovább – addig a határ/küszöb őrzője (Szaturnusz) és a határ túloldalán várakozó szabadulást hozó (Uránusz) egymással együttműködve felengedik a sorompót és közösen gratulálnak a bátor cselekedetért, a transzcendens (érzékszerven túli) világ pedig megfog és alám karol, hogy megtartson. Ám amikor a határon befeszülés van, mert érzem, hogy menni kéne, de fél-el(e)meim visszatartanak, vagy addigi életlehetőségeim körbezáródnak és ellehetetlenülnek és csak egy helyben topogás (esetleg sárban dagonyázás) van, esetleg megúszásra, vagy időhúzásra játszom, azt már nem nézik jó szemmel és a Karma Ura a Villámlás Istenével együtt lecsap, a villám becsap, saját vélt biztonságérzetemből alkotott tornyom pedig összeomlik. Látszólag váratlanul, hirtelen és meghökkentően történik, azonban nagyon is volt előzménye, csak az egó/tudat következetesen hárította a jeleket/üzeneteket. Ugyanakkor a Szaturnusz (utolsó szabad szemmel láthatóként) jelöli valaminek a végét/lezárását is jellemzően akkor, ha az már nem szolgálja a fejlődésünket, ha abban már nincs benne a Fény, a Szeretet a transzcendens, az Isteni minőség. Nem mellesleg görög megfelelője Kronosz (jelentése: idő) a rendelt idő jelelölője, amikor ideje és szükségszerűsége van valaminek, s hogy mostanság éppen minek az már részletesen kifejtésre került az előző 2020.12.23-i bejegyzésben. Uranosz a végtelen égbolt ura kitágítja a tudatot, hogy magasabb szinten megértsük: „jééé van még azon túl is!”, s ehhez ha szükséges akár egyetlen pillanat alatt letisztítja hozzá a terepet, a színpadot, lerántja a jelmezt, az álarcot, s hoz új szereplőket vagy színdarabot.

A kettőjük közötti kapcsolódás feszültséget teremtő, általa tettekre sarkalló, s éppen ezért teremtő. Vagy saját elhatározásomból tudatosan én teremtek vele magamnak, vagy a saját hárításom miatt a tudattalanom teremt nekem. A teremtő így is, úgy is én vagyok, a megélés módja választható, a végeredmény kevésbé. Így vagy úgy, de változás, változtatás zajlik. Ha a régi még működőképes és javítható, akkor megnyesegetve, de megújítva, megújulva, kijavítva, megreformálva mehet tovább. Ha már lejárt az ideje, működésképtelen és akadályozza a további fejlődést, akkor nincs tovább, vége mint a botnak és teljesen új következik. Kettőjük tánca/huzakodása eltart egy darabig, 2 (akár 3 évbe) sok minden belefér, a késztetés azonban csak fokozódik egyéni és kollektív szinten egyaránt. Egyfajta folytatása a 2010-2016 közötti Uránusz-Plútó kvadrátnak, a 2019-2020-as Szaturnusz-Plútó felforgató együttállásnak és a 2020 év végi Vízöntő Jupiter-Szaturnusz új ciklust nyitó együttállásának. Mindegyik a változás/változtatás irányába terel bennünket.
A levegős Vízöntő az elme, az elméletek, az eszmék, a gondolkodás, az ideák közege, amelyek rögzültek (fix jegy), a Szaturnusz ebben a közegben éppen ezen berögzült, megcsontosodott gondolkodási mintákat, elméleteket, ideákat vizsgáztatja, teszteli és teszi valóság próba alá, működnek-e a gyakorlatban. A Bika a fizikai, kézzel fogható valóság, a tények közege, amelyekre világunkat építjük és amit biztonságnak vélünk, az Uránusz ebben a közegben ezek alól húzza ki a talajt akkor, ha azok nem megalapozottak, valótlan „tényeken” alapulnak vagy hamis biztonságot nyújtanak. A Szaturnusz földies bolygóként a levegős Vízöntőben, az Uránusz levegős bolygóként a földies Bikában elemi minőségek tekintetében egymás kiegészítői. Ha megnézzük a levegő és föld elem keveredését, akkor abból lehet homokvihar, ami egész homokdűnéket („hegyeket”) mozgathat arrébb, tönkre teheti egy autó fényezését, vagy gondolhatunk a homokfúvásra, mellyel gyönyörű mintákat vájhatunk kemény anyagokba (üveg, kő, kerámia). Egy biztos: nyomot hagy, és nem lesz már utána olyan, mint előtte volt. És akkor nézzük a lehetséges megnyilvánulásokat.

Nézz körbe és látsz-e olyat, ami homokviharra emlékeztet, amiben nehéz a tájékozódás (esetleg porhintés van a szemedbe) és csak a belső iránytűdre hallgathatsz? Érzékeled-e azt, hogy megváltozott a világ és már nem lehet olyan, mint előtte volt? A magam részéről 2 dologban egyetértek Klaus Schwabbal a Világgazdasági Fórum alapítójával és atyjával: 1) „Nincs visszatérés a régi normalitáshoz” 2) „2021 kulcsfontosságú és döntő év lesz a jövőnk számára”. Minden másban elhatárolódok tőle és az általa fémjelzett és elhíresült programtól, a „Nagy Újraindítás” disztópikus tervétől (aki nem ismeri, járjon utána és tájékozódjon). Az egész elmúlt időszak/évtized (lásd fent) a felvezetője volt az új korszak/ciklus születésének, amit nem győztem tavaly hangsúlyozni, és szinte minden bejegyzésben felhívtam rá a figyelmet. Lehetett hárítani és a homokba dugott fejjel a tudattalanba, az „Alvilágba” száműzni, de mostanra a „homokvihar” előhozta. Az elmúlt 2 évben a Karma Urának (Szaturnusz) találkozása az Alvilág Urával (Plútó) és mindkettőnek az Erisszel (status quo borítása) való kapcsolódása felszínre hozott minden fekáliát, amit eddig hárítottunk és nem akartunk szembesülni vele. Ennek eredménye itt kopogtat az ajtón. Mert az „Alvilágba” száműzött energia, a „megnevezhetetlen”, a saját létét is tagadó erő nem tétlenkedett, hanem „a világ fura urainak” alakjában serényen végezte a dolgát és megalkotta tervét, amit már nem is leplez. Mi adtunk neki energiát, létjogosultságot és felhatalmazást. A Felszálló Holdcsomó (Sárkányfej) tavaly májusi Ikrek zodiákusba lépésével a polaritás (Fény és Árnyék) megismerése általi tanulás vált sorsszerű és tanulandó feladattá, miközben az agenda megvalósítási fázisba lépett. És itt nem a lejátszás-technikai felszínről van szó (a porhintésről/homokviharról), hanem a mögötte meghúzódó folyamatokról. A „Fényhozó” üzenete (direktben sötétséget hoz, hogy indirekten megláthasd benne a fényt) csak a polaritásban értelmezhető, az ellentétek és kettősségek világában… felsejlik-e, dereng-e már? Vagy minek kell még történnie ahhoz, hogy áttörje saját tudatunk bástyáit, amibe görcsösen kapaszkodunk, hogy fenntartsuk a látszat „valóságot”, a mátrixot? Rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e, hagyjuk-e megvalósulni és azt mindennapjaink részévé tenni, vagy a Fényben az Árnyékot feloldva és integrálva alkotunk magunknak egy élhető jövőt. Mást, mint előtte volt. Sok tekintetben az 1930-as évek folyamatai zajlanak (Uránusz a Bikában járt akkor is), ahol a kérdés az, hogy tanultunk-e belőle, vagy engedjük-e megismétlődni? Hagyjuk-e az Árnyék általi megosztottság és szembe fordítás létrehozását a „maradiak” (Szaturnusz) és „új norma” (Uránusz) elfogadói között. Tetszés szerint helyettesíts be az idézőjelek közé 1-1 aktuális témát és érthető lesz – az idő előre haladtával egyre inkább mindenhol. Van olyan „kísérleti” ország, ahol ez már a húsba vágó jelen… meghalljuk-e figyelmeztetésüket, „segélykiáltásukat”? Hagyjuk-e kifordítani a Vízöntő szabadságát és egyenlőségét, a kiváltságok, előjogok és megbélyegzés térnyerésére a másképp gondolkodók, a kérdéseket feltevők esetében azok rovására? Hagyjuk-e a globális propaganda gépezet igény és érdek szerint legyártott „valóságait” tényként kezelni és elfogadjuk-e szilárd és fix talapzatként (Bika) saját világunkhoz, vagy megkérdőjelezvén azt rámutatunk azok képlékeny és ingatag voltára? Vannak valósnak tartott dolgok, melyeket ha megkapirgálunk, kártyavárként omolhatnának össze. Mégis miért hagyjuk létezni az álvalóságot? Mert kényelmesebb (komfortzóna=Szaturnusz) a péppé rágottan szánkba tett magyarázatokat lenyelni, mint kérdéseket feltenni, netán keresni és kutatni a „miértek” vagy a válasz után. Mert hagyjuk, hogy az ellenerő a tagadás és hárítás energiájából bástyákkal teletűzdelt várat építsen körénk – kártyából – miközben jót röhög rajtunk, hogy a lapok leosztását tálcán átnyújtottuk neki. Meddig tartana visszavenni a paklit? Sokan még mindig úgy gondolják és arra várnak, hogy visszatérjünk a régi kerékvágásba. NINCS VISSZATÉRÉS! Szembe kell nézni a korábbi tagadás és hárítás következményeivel. Fenntarthatatlan zsákutca volt önmagában is, a krízist pedig bizonyos globális érdekek kihasználtak saját céljaik előmozdítására. És amíg ezt meg nem értjük, addig az az agenda fog megvalósulni, amit a tagadásunkkal táplált és tudattalanunkból kiprojektált szereplők saját szerepüket eljátszva elterveztek számunkra. Ahhoz, hogy másképp legyen, saját magunknak kell új irányba fordulnunk – tudatosan. Mikor ha nem akkor amikor a tudattágításnak (Uránusz) rendelt ideje (Szaturnusz) van.

Közben ne feledjük, hogy mégiscsak a Vízöntő két uralkodójának (tradicionális – Szaturnusz és modern – Uránusz) „egymásnak feszüléséről” szól a történet, ami akár tetten érhető abban is, hogy a nemrég indult új 20 éves ciklusban/korszakban a Vízöntő megélésének melyik módját választjuk (részletesen kifejtve a 2020.12.23-i bejegyzésben).
Alacsony szinten a forráspontot elérve a feszültségek anarchiában, zavargásokban, forradalmakban manifesztálódhatnak az események, aminek csak kárvallottjai lehetnek (pl. Mianmar, amiről tudósítanak, vagy Európa számos városa, amiről csak hellyel közzel tudósítanak a tisztelt főáramúban). Ugyanakkor ezen megvalósulási formák (legalább részben) elkerülhetőek lehet(né)nek, ha a folyamatot belül éljük meg a kívül helyett. Poláris világban az ellenállás csak az ellenerőt táplálja energiával. Ha nyomom a falat, az ugyanakkora erővel nyom vissza engem és ha tovább erőltetem, jó eséllyel magam látom kárát. Elsősorban a belső hozzáállás megváltoztatásáról van szó egyéni szinteken és annak megfelelő cselekvésről (ha már egyszer kvadrát van). Visszaút viszont nincs, ahogyan a homokórában lepergő homokszemek számára sincs (ha már homokvihar hasonlattal éltem), kizárólag akkor, ha megfordítom a homokórát, azaz 180 fokos fordulatot teszek a hozzáállásomban.
Ahol az Uránusz megjelenik, ott megjelenik a kiszámíthatatlanság is, a váratlan helyzetek, amikor könnyebben borulhatnak a tervek. Ezen időszak alatt úgy gondolom gyakrabban számíthatunk ún. „fekete hattyú” jellegű eseményekre, amelyek olyan ritkán következnek be, mint a fehér holló vagy mint a fekete hattyú – tekintettel arra, hogy az Uránusz a váratlan, meglepetésszerű helyzetek jelölője, a Szaturnusz pedig a rendelt idő, ebből eredően kvázi „időzített bombák” aktiválódhatnak szimbolikus értelemben.

A természet már jelez, ennek is egyik jele az utóbbi időben felerősödő vulkanikus és tektonikus tevékenység (bár ez részben a Plútó analógiájába is tartozik).
Továbbá ahol buborékok keletkeztek a világban, s itt elsősorban a pénz- és tőkepiacokra gondolok, ott azok kipukkanhatnak. Már csak azért is, mivel 2001-ben a tőzsdei ún. „dotcom lufi” kipukkanásának idején rímelt az égbolt képe a jelenlegi helyzetre azzal a különbséggel, hogy akkor Bika Szaturnusz és Vízöntő Uránusz között jött létre kvadrát (ugyanezen szereplők fordítva voltak jelen hasonló energetikával). A Bikához köthetőek a pénzügyek, az Uránusz pedig szereti kidurrantani a dolgokat főleg ha ehhez még segítséget is kap a Tanító Mestertől / Idő Urától. Lufikat most is látni – nemcsak a technológiai szektorban. 
Zárásul 2 lehetséges kivezető út:

1) A szereplők mitológiai háttere: Kronosz (Szaturnusz) kasztrálta apját Uranoszt (Uránuszt), és átvette tőle hatalmát, ami nem egy kiegyensúlyozott családi idillről mesél. Aztán kapott egy jóslatot, hogy gyermekei közül az egyik őt is meg fogja fosztani hatalmától, ezért ennek vélt elkerülésére elkezdte lenyelni saját teremtményeit, mígnem egyikük egy csellel ezt meg nem úszta és később a rendelt időben el nem jött beteljesíteni sorsát (bár ő már „humánosabb” volt, nem kasztrálta, „csak” száműzte apját). Szó van a „mesében” többek között generációs mintákról, félelmekről és hárításról. A jó hír az, hogy Kronosznak lett egy „törvényen kívüli” gyermeke is (aki nem játszott a fenti „játékban”) egy földi anyától született félisten alakjában, akit Chironnak hívtak és aki fontos szerepet játszik jelenleg is. Asztrológiában a karmikus sebeinket jelöli és a gyógyító archetípusa, de a beavatás és megismerések is kapcsolhatóak hozzá, s ő a belső spirituális tanító is. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben is szerepet játszanak olyan félelmek, amelyek a régmúltban, előző inkarnációkban, illetve generációs mintákban gyökereznek (s melyeket mesterien kihasználnak az abban érdekeltek). Chiron szinte az egész idei évben oldja a Szaturnusz-Uránusz kvadrátját, ezáltal pedig lehetőség nyílik ezen félelmek tudatosítására, velük való szembenézésre (Chiron-Szatrunusz szextil) és tisztítására/kioldására (Chiron-Uránusz szemi-szextil) összefoglalva gyógyítására. Ez pedig elengedhetetlen a megfelelő irányba tett lépések megtételéhez, ami belső megismeréseken és beavatásokon keresztül vezet.

2) A csillagos égbolton a Szaturnusz egész évben a Bak csillagképben, az Uránusz pedig az aranygyapjas Kos fényábrájában ballag a Cet feje felett. Mind a Bak, mind a Kos a Tejútra néz (az előbbi visszafelé, az utóbbi előre felé), azaz a magasabb világok felé tekint, a magasabb szintű megélési módokat helyezi figyelmének fókuszába. A Bakhoz a sorsfeladat felvállalása, a Koshoz a tudatosan és önként meghozott áldozatok (áldozati bárány) kapcsolódik, s vele az áldozatból áldás törvénye. A Cet feje a bennünk munkálkodó, megújulásunkat szolgáló tudatalatti minták tudatossá tételét jelképezi. Chiron pedig a múltba visszaúszó hal fonalánál jár, ami a múltbéli kötések oldásának, a múltbéli sebek gyógyításának szükségszerűségére hívja fel a figyelmet. Tehát múltbéli megkötő minták letételével, oldásával, gyógyításával, s ezzel egy időben a bennünk munkálkodó megújulásra törekvő minták tudatosításával indulhatunk el a magasabb és megváltottabb megélési módok irányába és léphetünk ki a körforgásból.

A Jupiter-Szaturnusz Nagy Konjunkciója a Vízöntő 1. fokán

Szerző: Holperth Tamás | 2020. dec. 23.

Miután korábbi bejegyzésben tisztáztam mit nem hoz a Jupiter-Szaturnusz találkozója a Vízöntő 1. fokán, most tekintsük át miket jelezhet.

A Vízöntő korszakba nem léptünk be, ám kétségkívül jelentős mérföldkő a korszakváltás több évszázados folyamatában, melynek megértéséhez helyezzük tágabb összefüggésbe. A két sorsbolygó találkozójára 20 évente kerül sor és kb. 200 évig azonos elemi minőségű jegyekben jön létre (föld, levegő, víz, tűz). 200 évente a Nagy Konjunkció elemi minőséget vált, jelenleg föld elemből levegőbe váltás történik, ami alapból hangsúly eltolódást jelent a kézzel fogható anyagias dolgoktól az ideák és eszmék irányába. Hogy ennyire ne legyen egyszerű minden 200 éves azonos elemű ciklus végén 1 alkalommal beköszön a következő elemi minőségbe a Nagy Konjunkció (1980-2000 levegő), majd 1 alkalomra még visszavált az előzőbe (2000-2020 föld), hogy utána „végleg” lehorgonyozzon a következő minőségben. A Vízöntő jelében utoljára 1405-ben volt Jupi-Szati találkozó, földből levegő minőségbe váltás pedig 1226-ban. Ennyit a síkban értelmezésről a kördiagramot papíron vagy képernyőn szemlélve. Ám ha feltekintünk az égboltra, ahol nemcsak vízszintesen, hanem függőlegesen (deklináció) is van irány, akkor függőlegesen (deklinációban) ennyire közel (6 ívperc = 1/10 fok) szintén kb. 800 éve volt egymáshoz látható a 2 bolygó, s így olyan, mintha egy lenne (bulvár néven „betlehemi csillag”). A Jupiter 1, a Szaturnusz 3 évig fog a Vízöntő jelében haladni és 2023-ban átadja a staféta botot a Plútónak, ami 2043-ig fogja felturbózni a jegy tulajdonságait. Fentiekből jól látszik, hogy a mostani találkozó (és annak témái) nem csak a 12.21-i bepontosodás +/- 1 évében hat, hanem kihat min. az egész 20 (sőt akár 200) éves ciklusra. Bontsuk darabjaira a témát (a teljesség igénye nélkül) +/- értelemben: Vízöntő + Jupiter + Szaturnusz

A Vízöntő minőséghez elsősorban a szabadságot köthetjük, mely manapság gyakran félre értelmezett fogalom rögtön tisztázásra szorul: 1) nem azonos a szabadossággal 2) az egyén szabadsága addig terjed, amíg egy másik egyén szabadságát nem korlátozza 3) szabadság, mint olyan eredendő és magas szintű értelmében azt jelentette, hogy karmikus terhektől való mentesség, ezen kötöttségek és saját magunk által létrehozott tudati korlátaink alóli felszabadult állapot. Ennél fogva a terhek letétele, azok alóli felszabadulás, saját magunk által képzelt korlátaink meghaladása tartozik ide. Amikor már nem önmagunkért cselekszünk (Vízöntővel szemben az Oroszlán), hanem másokért és önzetlenül. A másik, amit leggyakrabban kapcsolnak hozzá az egyenlőség, ami valójában azt jelentené, hogy mindenki pucér seggel érkezik és pucér seggel távozik. A Jupiter teret és lehetőséget ad, a terjeszkedés, a bővülés, a kiáradás princípiuma, ami előjel nélkül megnövel mindent, amivel kapcsolatba kerül. A Szaturnusz megmutatja a korlátokat és határokat, az összeszűkülés, az összehúzódás princípiuma, ami szűk-ség-et hoz, de azért, hogy a lényegre fókuszáljon és általa kikristályosodjon mi az igazi/valódi, mi az ami átmenthető a következő időszakba és mi nem az: ami érték, az marad, ami nem, az megújul. Látható, hogy 2 egymással ellentétes minőségről van szó: egyik a kilégzés, másik a belégzés. Egyik sem létezhet a másik nélkül. Ennél fogva kettőjük kölcsönhatásakor mindig felmerül az egyensúly kérdése, mégpedig gyakran olyan formában, amikor az egyik és másik oldalra jelentősen kibillen a mérleg, hogy aztán idővel megtalálja az új egyensúlyi pontot. Ha körbenézek a világban, akkor egyelőre a kibillenés látszik… de az nagyon… amikor könnyűt átesni a ló túlsó oldalára. A Vízöntőhöz kapcsolódik a fejlődés, a haladás és a reformok. Itt a Jupiter hozza a fejlődési lehetőséget, a reformok lehetőségét, a Szaturnusz a fejlődés és reformok szükségszerűségét. A Vízöntőhöz tartozik a tisztítás és tisztázás, a Jupiter az igazság, a Szaturnusz a rendelt idő, azaz ideje van az igazságok tisztázásának, amikor már nem lehet tovább rejtegetni azokat. Ezúttal is konkrét példákkal igyekszem szemléltetni a dolgokat.

Vízöntőhöz tartozik a technológia, az innováció, a digitalizáció, minden ami elektromos, elektronikus, ami repül, ami az űrben van, a robotok, a mesterséges intelligencia, stb. Láthattuk, hogy a Szaturnusz-Plútó által felborított korábbi világunkban hatalmas teret nyert pillanatok alatt a digitalizáció: ami eddig lehetőségként ott volt a polcon, most szükségszerűen a mindennapok részévé vált. Árnyoldala megegyezik a Vízöntő árnyoldalával: hideg, távolságtartó elszemélytelenedés. Az évek óta előkészületben lévő „ipari forradalom 4.0” a robotizáció 5G-vel és a mesterséges intelligenciával (MI) párosítva soha nem látott áttörést hozhat a termelékenységben és hatékonyságban, ugyanakkor legalább annyi veszélyt rejt magában egy disztopikus jövő formájában. Elon Musk – aki cégein keresztül maga is tevékenyen vesz részt mind az MI, mind az ember és robot (=> cyborg) összekapcsolásában – nyilatkozta: „A mesterséges intelligencia veszélyesebb a nukleáris fegyvereknél.” Az MI már most rengeteg területen felülmúlja az emberi tudat képességeit, a tudatosság pedig nem csak két kézzel és két lábbal létezhet, hanem egyéb formában is öntudatára ébredhet. Vannak akik az ember és gép MI-vel kombinált összekapcsolásában a túlélést látják, én azonban inkább az ember-is-ég potenciális végét. S ha már a tudatnál tartunk, akkor ugyanazon Vízöntő analógia lánchoz tartozik a magas szellemiség, az intuíció, a prekogníció, a szupertudatosság és részben a különféle érzéken túli képességek (részben Halakhoz is sorolható). Persze az utóbbiak széleskörű fejlesztésével, térnyerésével és gyakorlati alkalmazásával nem lenne alkalmazható az a fajta kontroll, ami az előbbiekkel megvalósítható.

Mivel idetartozik az űr kérdése, s így a földönkívüliek is – melyet a tömegmédiának és a hollywood-i elmekontroll filmiparnak sikerült komolytalanná tennie – nem elhanyagolható, hogy az elmúlt hetekben az izraeli titkosszolgálat és a CIA egy-egy volt vezetője is nyilvános nyilatkozatot tett létezésükről mely beleillik az elmúlt évek fokozatos lépésről lépésre haladó felfedésébe, hogy hozzászoktassák a közönséget a témához. Az sem véletlen, hogy ismét megélénkült a Hold utáni érdeklődés állandó állomás létrehozására, illetve a Marsra tett utazás víziójában még ebben az évtizedben.A fejlődés lehetősége és szükségszerűsége a rendelt idővel előhozhatja az emberiség javára az összes eddig elnyomott technológiát. És itt nem azon üzleti fogásként fel-hype-olt elektromos autózásra gondolok, amelyben a hozzá felhasznált villamos energiát ugyanolyan (zömében) szén-hidrogén alapon állítják elő, a kiszolgált akkumulátor cellák felhasználása pedig egyelőre megoldatlan. Azon szabadenergia szabadalmakra gondolok, amelyek különböző „fekete” katonai projektekben évek-évtizedek óta működnek (anti-gravitációs technológiákkal kiegészítve), vagy szerte a világon egyéni vagy közösségi feltalálók garázsaiban és műhelyeiben megvalósultak, de a globális energia lobby eddig elnyomta és amelyek a bennünket átszövő és körülvevő TÉRből/MEZŐből képesek kinyerni az ingyenes és korlátlan nullponti energiát (már 100 évvel ezelőtt Nikola Tesla is kísérletezett vele). Hihetetlennek tűnik, hogy létezik, ahogy a levegőt sem látjuk, sem nem tapintjuk mégis itt van, s nélküle nem is létezhetnénk, ám az elmúlt 200 évben a szén-hidrogén alapú energiát a föld elemből nyertük, s most levegős jegybe váltva az ilyen jellegű elnyomott technológiák felszínre törhetnek.

Ugyanez érvényes a gyógyításra is. A Vízöntő jele 3 hullám, ennél fogva minden, ami hullám és/vagy rezgés természetű, az a Vízöntő minőséghez tartozik. Számtalan olyan gyógyítási technika létezik, amelyet egy másik (gyógyszeripari) lobby évtizedeken keresztül elnyomott eddig és ami hullámokon, frekvenciákon, rezgéseken alapul. Gondolok itt többek között dr. Royal Raymond Rife találmányára, mely megfelelő frekvenciájú hullámok besugárzásával képes elpusztítani akár a baktériumokat, vírusokat, daganatos sejteket miközben sértetlenül hagyja az egészséges sejteket, szöveteket, vagy az idén Nobel díjra jelölt, de váratlanul októberben elhunyt prof. Petrovics Garjajev hullám-genetikai módszereire, ami kvantumszinten képes elérni hasonló eredményt. Lehetne sorolni a példákat, de hogyhogynem az ilyen tudósok váratlanul hunynak el még azelőtt, hogy találmányaik széles körben ismertté és alkalmazottá válhatnának, ám az új „korszakban” esély kínálkozhat az áttörésre ezen témákban is. De ugyanide a Vízöntőhöz tartozik a holisztikus szemlélet a gyógyításban, azaz minden, ami a racionális (bal agyféltekés) szemlélettel szemben az analógiás (jobb agyféltekés) működési elven alapul és ami szükségszerű és elfogadott kiegészítője kellene legyen az eddigi nyugati orvoslásnak. Vagy ide sorolható az asztrológia is, ami talán visszanyerheti évezredekkel korábbi megbecsülését a valódi tudományok között.

Tovább lépve technológia és szabadság illetve annak kontrollja, a korlátlan megfigyelés témájában szükséges megemlíteni azt a folyamatot, amit a járvány által generált helyzet turbó fokozatba kapcsolt, s melyet igyekeznek maximálisan kihasználni: technológiai kontroll és társadalmi kreditrendszer. Kínában már kísérleti jelleggel működik egy a társadalom egészére kialakított pontrendszer, melyben a digitalizáció által az emberek +/– pontokat kapnak annak függvényében, hogy a társadalom (és a rendszer) szempontjából hasznos vagy éppen káros dolgot tesznek (pl. egészséges élelmiszer vásárlás, sport tevékenység „+” pont, alkohol és dohány vásárlás „–„ pont, közösségi tevékenység „+” pont, rendszert bíráló hozzászólás közösségi platformon „–„ pont. Azt, hogy ezzel a rendszerrel mit lehet kezdeni, milyen fényes és milyen árnyékos oldalai lehetnek, mindenkinek a fantáziájára bízom. De senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy a jelenlegi helyzet a nyugati társadalmakban nem ebbe az irányba hat.

Ezzel el is érkeztünk a szólás- és véleményszabadság témájához, melyet már pedzegettem az előző bejegyzésben is, ahol szóba került a főáramú média és a big tech cégek véleménydiktatúrája, melyet helyenként és időnként már-már a 3. Birodalom propaganda minisztere Joseph Göbbels is megirigyelne, ahol a hírügynökségek propaganda ügynökségekké, az újságírók (tisztelet a kivételnek) propaganda ügynökökké válnak és ahol az olyan valóságot kiszivárogtatók és igazságot felfedők mint Edward Snowden és Julian Assange üldözöttek, meghurcoltak és kirekesztettek lesznek. E tekintetben komoly összecsapások várhatóak, amikor a lehetőségek és korlátok a szabadság jegyében munkálkodnak, melynek első példái már kibontakozni látszanak: tömeges tagállami perek az USA-ban a Facebook ellen, EU versenyjogi perei a big tech cégek ellen (persze az EU is szereti saját EU-konform szemlélete szerint cenzúrázni a dolgokat).

Az árnyoldalak („másság”) között érdemes megemlíteni, hogy társadalmi vonatkozásban fokozott erőre kaphat az utóbbi években már egyébként is erőltetett kulturális marxizmus, az LMBTQ és a gender ideológia (helyesebb lenne genderless-nek nevezni), melynek célja – részben tudatalatti szublimális módszerekkel – a szakrális gyökereitől és id-entitásuktól megfosztott egyének tétova manipulálható tömegeinek megfelelő irányítása – természetesen a francia forradalom mintájára maradi és haladó csoportokban megosztva (divided et impera) a társadalmat. Ne feledjük, hogy a francia forradalmat követően kibontakozó szocializmus és marxizmus is a Vízöntő minőség azon elhajlásából gyökerezett, amely a levegős jegyek alacsony szintjére jellemző lehet: szép ideák, amik a gyakorlatban nem biztos hogy működnek. Pozitívum, hogy amíg a Szaturnusz itt halad, addig valóságteszttel kigyomlálhatja mi a működőképes és mi nem az.

Aztán a társadalmi problémáknál maradva ide tartozik az USA-ban a baloldali ideológiával hirdetett, de valójában inkább terrorszervezetként jellemezhető Antifa mozgalom, vagy a valós fekete-fehér problémákra téves választ adni kívánó BLM mozgalom. Utóbbi gyökere a feketék évszázadokkal korábbi rabszolga-kereskedelméből fakadó, azóta is felszín alatt szunnyadó és napjainkban kibontakozó problémája, ami intő figyelmeztetésül szolgálhat(na) az EU számára is a mesterségesen erőltetett migráció hatásaira nézve ha nem éppen egy Coudenhove-Kallergi terv alapján hajtanák végre…

Továbbá mint fentebb említettem a Vízöntő minőséghez tartozik saját tudati korlátaink alóli felszabadulás is a dolgok megkérdőjelezésével. A Vízöntő „az az egyed a 12-ből, amelyik elcsatangol a nyájtól”, aki a még járatlan útra lépve külön úton jár a tömegektől, amelyik „rendszeren kívüli”. Magyarul várhatóan egyre többen lesznek, akik megkérdőjelezik a hivatalos narratívát, amihez a Jupiter és Szaturnusz által nemcsak lehetőséget kapunk, de annak rendelt ideje is elérkezik. Mivel ez nem mindenkinek tetszik, ezért számos formáját láthatjuk annak, hogyan lehet alacsony rezgésszinten és karámon belül tartani tömegeket.Nem sorolom tovább, ennyiből is látszik, hogy ezek külön-külön is súlyos témák. Azonban érzékeltetni akartam, hogy a Vízöntő kort váró tömegeknek mikkel érdemes szembe nézniük a realitások mezején, mikre érdemes megoldást találni mielőtt a várva várt valódi Vízöntő korszak beköszönt. És hogy mennyire nem ígérkezik fáklyás menetnek az előttünk álló időszak még néhány dolgot kiemelnék.

1) Jupiter és Szaturnusz görög mitológiai megfelelői Zeusz és Kronosz, apja és fia ősellenségek voltak, a 2 princípium találkozása pedig önmagában is kapcsolatba hozható uralkodók, uralkodó nézetek és rendszerek leváltásával. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy mindkettőjük felmenője Uranosz (akivel Kronosz nem ápolt sem apai, sem baráti viszonyt annak kasztrálásával) is a színpadon lesz egész 2021-ben ráadásul egymással teremtő aspektusban, akkor igazán komoly átrendeződésekre lehet számítani. (Hármójuk kombinációja terveim szerint majd terítékre kerül a megfelelő időben.)

2) A most induló 20 éves és 200 éves ciklus „születési képletében” ott virít „beleégetve” nemcsak egy Kos Mars és Bak Plútó kvadrát, de ez a Mars egzakt együttállásban van az Erisszel, azaz aktiválja az előző bejegyzésben részletezett Plútó-Erisz status quo-t borító mechanizmusát – melyben a láthatatlan, rejtett hatalom teljes harci fegyverzetben a felszínre jön és levéve láthatatlanná tevő sisakját megmutatja magát – ami korántsem ért véget idén, hanem rövid átmeneti lélegzetvételhez jutás után 2021-ben folytatódik.

3) Lilith 2 aspektusa is prominens szerepet kap, ui. az egyik az Uránusszal, a másik a Plútóval látható egzakt együttállásban, ami által borítékolható az igazságtalan, elnyomó, hierarchikus és kontrolt gyakorló rendszerekkel szembeni lázadás éppúgy, mint a „megnevezhetetlen” rejtett hatalom nevén nevezése is – és ezekre adott válaszlépések!

4) Uránusz és Plútó (s velük a Lilithek) egymással egy az asztrológiában kevésbé számon tartott, látensen működő, ám annál érdekesebb ún. bi-szeptil jellegű kapcsolatban vannak, ami a sors kézzel foghatóvá tételét jelzi, mintegy megmutatván mivel is van dolgunk, s egyfajta látens folytatását mutatja a 2010-2016 közötti Uránusz-Plútó kvadrátnak, ami alaposan átrendezte világunkat.

5) Uránusz a mundán asztrológiában jelöli az értelmes (józan eszüket még megtartott) tömegeket is, Plútó pedig a rejtett hatalmat (deep state)A fenti hozzávalókból mindenki képzeletére bízom, mi főhet ki, milyen kimenetelek lehetnek belőle pro és kontra megfelelő időtávon… és egyrészt Kalló Jenőt idézem „egy új korszakba lépést sosem adják ingyen”, másrészt magamat a „akik most fizikai testben itt vagyunk, azért vagyunk itt, mert így vagy úgy részesei akartunk lenni a jelenleg is zajló folyamatoknak” – a csillagos égbolton a 2 sorsbolygó a Bak fényábrájába lép miközben a Naphoz is kapcsolódik: megcselekedni, beleállni a választott sorsfeladatba.Zárásképpen pozitív ómenként kiemelten fontos, hogy a 20 éves és 200 éves ciklust megnyitó Nagy Konjunkció a Téli Napforduló napjára esik, amikor szimbolikusan a fény győzedelmeskedik a sötétség felett.

Eklipszek – Erisz előpiszkálja Hádészt az Alvilágból?

Szerző: Holperth Tamás | 2020. dec. 5.

Ezúttal kényesebb, ingoványosabb talajra lépek… láposra… „mocsarasra”, amihez a mostani eklipszek és a körülöttünk zajló nagyvilági események tálcán kínálják a témát.

A Nap- és Holdfogyatkozások (eklipszek) mibenlétével és jelentőségével nem nyújtom most a rétestésztát, aki még nem ismeri, az bővebben kifejtve megtalálja a korábbi bejegyzésekben (2019.01.03., 2020.06.04.). Időbeli kihatására szorítkozva csak annyit jelzek (a hagyomány szerinti „váltószám” alapján), hogy 4 hónaptól bő 2 évig képeződhetnek le az égi folyamatok földi síkra. Hazánkból egyik sem látható, viszont a témánk szempontjából fontos Észak-Amerikából a Holdfogyatkozás, a Napfogyatkozás pedig Dél-Amerikából lesz megfigyelhető. Az eklipszek az Ikrek-Nyilas tengelyen jönnek létre, ahol az Ikrekhez kapcsolódik a poláris kettősség (fény és árnyék, halandó és halhatatlan, jobb és bal, fej és írás stb.) és a megismerés, míg a Nyilashoz többek között a politikai és ideológiai témák, mint később látni fogjuk. Az eklipszeket most is együtt érdemes értelmezni. Mindkettő képletének főszereplőjévé válik az Plútó-Eris kvadrát, melyről idén január 26-án írtam, s mely annak ellenére kevés figyelmet kapott, hogy az idei év egyik meghatározó mintázata. Az eklipszek közé eső 3. és egyben utolsó bepontosodása azonban ismét kitüntetett figyelmet érdemel (a 2. tetőzés a nyári eklipszek közé esett, s innentől kapott lángra a BLM mozgalom). Miközben a Szaturnusz-Plútó január 12-i találkozóját követően kb. 2 hónap múlva láttuk teljes terjedelmében kibontakozni korábbi világunk azóta is tartó összeomlását és egy „szép új világ” megszületését, úgy várhatóan a Plútó-Eris kvadrát látványtechnikájához is idő szükséges a kibontakozáshoz, bár mostanra ahogy mondják „AZ ÍRÁS OTT VAN A FALON”. Röviden összegezve Erisz „a harcos archetípusa, akiben nincs bizonytalanság, nem fél közbeavatkozni és leleplezni a rejtett igazságot. Jellemzően áttöri, vagy rést üt a jelenlegi felfogásunk buborékján, amin keresztül nézzük és érzékeljük a világot, hogy túlláthassunk jelenlegi felfogásunk korlátain, túl a magunk köré épített korlátokon. Más szóval, segít elfelejtenünk mindazt, amit tévesen tanultunk meg a múltban.” Kizökkenti a szekeret a megszokott kerékvágásból, felkavarja a poshadt állóvizet, borítja a status quo-t és uralkodó rendszert és jellemzően drasztikusan megváltozó külső körülményként jelenik meg. A Plútó megjeleníti a gyökeres és visszafordíthatatlan transzformációt, a minőségi szintlépést, saját sorsfordító erőnket, a végleteket, a válságokat és belőlük kiemelkedő feltámadó főnixmadarat és témánk szempontjából releváns rejtett erőt/hatalmat és a felszín mögé árnyékba rejtett dolgokat. Kettőjük (kvadrát jellegű) kapcsolódása feszültséget teremtő, s ezáltal így vagy úgy, de mindenképpen cselekvésre ösztönző, megvalósulásra törekvő, anyagba manifesztáló mintázatot hoz létre. FONTOS: a Plútó-Erisz kvadrátot együtt érdemes értelmezni a szintén egész éven át ható (és háromszor tetőző) Jupiter-Plútó együttállással, s ezáltal Erisz a Jupiteri témákat is feszegeti: igazság-igazságtalanság, jogi-jogállamisági kérdések, illetve Plútóval összefüggésben ezek rejtett, felszín alatti vonatkozásait.

Mindkét fogyatkozásban a 2 fényadó megvilágítja, s ezáltal az árnyékból a fénybe, s vele a tudatunkba hozza őket. A Holdfogyatkozásban (11.30.) a Nap-Hold-Plútó-Eris egy trapézt alkot, melynek tetejét a fent vázolt kvadrát alkotja, talpát a tudatos és tudattalan egymás kiegészülésére törekvő megértést szolgáló mintázata, oldalai olyan cselekvési késztetést jelölnek, mely a késztetés szintjén megragadnak, míg átlói a késztetésből hosszas küzdelmek árán a megvalósulásba átbillenésről szólnak, s mivel zárt síkidomot alkotnak az energia oda-vissza cirkulál benne. A Napfogyatkozásban (12.14.) ezen szereplőkből már egy háromszög jön létre, melyben a Plútó-Eris kvadrát megmarad, a fényadók azonban már olyan kapcsolatba kerülnek az Erisszel, amelyben az energia akadályoktól mentesen szabadon áramolva felgyorsul. Tehát olyan eseményeket jeleznek az eklipszek, ami nehézkesen súrlódásokkal teli módon indul, de a megvalósulásra törekvés által egy holtponton átlendülve végül felgyorsul és valamilyen módon létrejön. Szerepet kap még a folyamatban az Uránusz és a Fekete Hold Lilith is, de előbb lássunk konkrét példákat.

A politikai színpad időnként mintha a bábszínházra hasonlítana a látható figurákkal, de végig láthatatlanságba burkolózó bábmesterrel. Mindazonáltal megfigyelhető, hogy időről időre a rendszer kitermel magából olyan világi vezetőket, akik elkezdik feszegetni a damilt a bábfigura és a bábmester között, próbálgatják hol a határ, meddig enged a fonal, mint ahogy mi hétköznapi emberek is próbálgatjuk meddig enged a „sors istennői” (moirák) által ránk kimért fonal, s jó esetben észrevesszük, kevésbé jó esetben elszakad a cérna – s néha az élet fonala. Ilyen „renitenskedő” elnökök voltak az USA-ban Andrew Jackson, Abraham Lincoln és John F. Kennedy, akik közül az első túlélte a merényletet, a másik 2 viszont a rendszert próbára tevő ténykedésükkel nemcsak politikai pályájuk ért véget, de földi pályafutásuk is. 4 éve egy ember azzal az elhíresült mondatával lépett fel a színpadra, hogy „lecsapolom a mocsarat”… a dolgok jelenlegi állása szerint vesztésre áll. Donald Trump megosztó személyisége kakukktojás azáltal, hogy 4 évig egyáltalán állva tudott maradni. Márpedig feszegette a határokat sokszor ügyetlen, olykor példátlan módon, mellyel a főáramú média komolytalan bohóccá festette. Ne csodálkozzunk rajta, amikor ő vezette be többek között a „fake news” (álhírek) fogalmát a főáramú média egyoldalú propaganda-szerű tájékoztatására. Egy elgondolkodtató elemzésben azonban Trumpot olyan emberhez hasonlítják, aki furcsa (prominens Uránusz a horoszkópjában) módon „a gyógyszert annak mellékhatásai miatt szedi”, ugyanis csaknem valamennyi lépésének mellékhatása indirekt módon a fennálló rejtett hatalmi struktúrát sértette, s innen szemlélve valóban összeillik a mozaik – beleértve a reakciót is. Erisznek természetéből fakadóan a határok feszegetése, s adott esetben a cérna elszakítása a feladata – kipipálva. Talán ott léphettük át a Rubicont, amikor még a kampányban a New York Post vezércikkben leközölte a kihívó jelölt fiának ukrajnai botrányát (ám ezzel csak a főáramú média szintjére emelkedett az, ami már 2 éve tudott volt az alternatív forrásokban), melyet a globális véleménydiktatúra egyik oszlopos tagja a Twitter blokkolt. Majd ezt követően olyan kormányzati (!) oldalakat is blokkoltak a magáncégek, amelyek tovább feszegették a témát. Innentől kezdve a regnáló elnök csaknem valamennyi megnyilvánulását blokkolták vagy címkézték (már a teljes big tech szektor karöltve a főáramú médiával), majd a választások utáni elnöki sajtótájékoztatót a média (2 kivételtől eltekintve) élő adásban megszakította (mondván hamis valóságról szól), ami lássuk be példátlan a történelemben. Majd a média (mint illetékes hatóság) kinyilvánította a győztest, s azóta a végét járó „renitens” elnököt úgy mutatják be, mint aki vereségének elismerésére képtelen. Nem célom sem egyik, sem másik oldal preferálása, mert véleményem szerint a jobb és bal szárny ugyanahhoz a madárhoz tartozik, mindegyik oldalnak megvannak a maga hibái, továbbá egyik jelölt sem volt tekinthető szakrális vezetőnek, a politika pedig olyan, amilyen. Ám felettébb látványos (és ezért a példa), ahogyan bizonyos határokat sorozatosan és következetesen (a maga néha ránézésre érthetetlen módján) feszegető elnök hatására Hádész/Plútó felszínre jött az alvilágból harci szekerén a fénybe, levette láthatatlanságot biztosító sisakját és nyíltan megmutatta magát teljes fegyverzetben (ahogy egy cikk is fogalmazott), miközben a vélelmezett – és legnagyobb jóindulattal is furcsának tekinthető – csínytevésekről elfelejt tájékoztatni a főáramú média (miközben már az FBI is nyomoz). De hát egy olyan magát mintának tekintő jogállamban, ahol már nem csak a fekete életek számítanak, de már a halott életek is számítanak (elhunytak nevében leadott szavazatok), ne is gondoljunk a fehér elefántra, mivel ilyen nincsen, így természetesen fel se merüljön senkiben sem a visszaélések lehetősége, sem a hosszan elnyúló jogi eljárásokban a függetlenség kérdése, mert a demokrácia exportja csak így folytatható tovább, azt pedig Freddie Mercury óta tudjuk: „The show must go on”. Apropó az elmúlt 4 évben az USA nem indított újabb háborút, ellenben Trump igyekezett volna felszámolni a külföldi „missziókat”, ám minden ilyen bejelentést követően a megvalósítás rejtélyes módon rendre elakadt, ami olybá tűnik, mintha a világ (még) vezető (?) hatalmának 1. embere felett (mögött?) is állna egy hatalmasabb erő – és most nem a Teremtőre gondolok.

Eközben a „Nagy Víz” innenső partján a láthatatlan erő által egyengetett„Európai Egyesült Államok” (terve) megbotlott egy másik „renitens”, a status quo-t veszélyeztető/feszegető nem EU-konform duóba a magyar-lengyel vétó formájában, mely témát gyorsan be is zárok annyival, hogy az ügy a november 15-i újholdkor (új holdciklus kezdete) pattant ki, majd dagadt tovább a teliholdas holdfogyatkozásig és kulminál a Plútó-Eris 3. kvadrát tetőzésekor, az analógiák további boncolgatását a Plútó-Eris-Jupiter vonatkozásában pedig az olvasóra bízom.

De ugyanúgy a láthatatlan erő blokkol a big tech cégeken és tömegmédián keresztül minden a járványhelyzet alternatív megközelítésével kapcsolatos megnyilvánulást mindenhol. És lehetne sorolni a témákat, ahol a globális vélemény formáló erő igyekszik kontrollálni, hogy merre van az arra és „elfelejt” beszámolni olyan folyamatokról, melyek ezen irányokkal szembe mennek. Amit a főáramú narratíva mond az márpedig úgy van, minden más csak vagy összeesküvés-elmélet, vagy gyűlöletbeszéd lehet, vagy egyszerűen nem is létezik (valójában van, de még sincs). Talán éppen a járvány és az abból keletkező válság hozta ennyire látványosan felszínre a fénybe ezt a folyamatot, válságok pedig időről időre azért keletkeznek, hogy valamilyen tarthatatlanná vált dologra ráirányítsák figyelmünket. Mindezzel egyetlen dolgot érnek el a poláris világban, ahol az erők egymással párosan, de ellentétesen lépnek fel, hogy az ellenoldalt erősítik és egyre többen ébrednek rá a dolgok valódi arcára. Ezzel indirekt módon saját maguk nyitották ki Pandora szelencéjét, eresztették ki a szellemet a palackból, ahová visszatuszakolni már nem lehet. A Holdcsomók szoros és a Napfogyatkozás tág kvadrátja a Neptunusszal hozhat akár egy ilyen a rendszerben való tömeges csalódást és kiábrándulást is, miután lehull a fátyol és a dolgok valóságával szembesülve egy kihívásokkal teli úton talán pozitívabb, egészségesebb irányba indulhatunk.

Itt érdemes visszatérnünk az Uránuszra és a Fekete Hold Lilithre, melyek egymáshoz való közeledése megjelenik az eklipszek képletében is miközben a 2 fényadóval is kapcsolódnak. Az Uránuszról ide írhatnék 10 analógiát, ami jellemző rá és garantáltan a 11. következne be, merthogy alaptermészete a váratlanság, a meglepetés és a meghökkentés az ő szempontjából a tréfamester módjára tekintet nélkül arra, hogy földi környezetünkben azt nem mindig poénosan értelmezzük. Ám annyi elmondható róla, hogy jellemzően változást hoz, melyben a már működésképtelenné vált dolgokat vagy megreformálja (ha még van rá mód) vagy egyetlen mozdulattal letisztítja az asztalt/színpadot, hogy helyére új teríték/darab kerülhessen. A Fekete Hold Lilith pedig lázad mindenféle igazságtalansággal, kontrollal és hierarchikus alá-fölérendeltségi viszonnyal szemben, a megtagadott, fel nem vállalt minőségeket előpiszkálja annak érdekében, hogy integrálhatóvá váljon és nevén nevezi a „megnevezhetetlent”. Ha figyelembe vesszük, hogy mindkét eklipsz érinti az USA képletének Uránuszát, akkor elmondható: 1) Tartogathat még drámát a következő elnök beiktatásáig tartó időszak (ne a tömegmédiában keressük). 2) Bárki legyen is beiktatva január 20-án, a rettentő hosszú ideje kezeletlenül halmozódó és érlelődő belső feszültségek könnyen forrongások útján sülhetnek ki (2020.06.21-i „Egy birodalom végnapjai?” c. írás). Arról nem is beszélve, hogy jelenleg még mintegy felvezetőként benne vagyunk abban a 9 hónapban, melyben minden Újhold és Telihold aktiválja az Uránuszt (általánosan és nemcsak USA-ra), mely jövőre megkerülhetetlen figurává válik a Szaturnusszal és Jupiterrel alkotott kvadrátja által.

Végül, de nem utolsó sorban a Holdfogyatkozás 2 fontos és az ősi hagyományban meghatározó csillagnál jött létre: a Hold az Aldebarannál, vele szemben a Nap az Antaresnél lesz látható. Mindkettő a világ 4 sarkának 1-1 jelölője volt az ókorban, s a világot a 4 sarkából ha nem is fordítja ki a Holdfogyatkozás, mindenképpen jelentős folyamatokra utal. Az előbbi a Bika Tejútra néző szeme, s ahová a tekintet vetül, oda összpontosul a figyelem, a Tejút pedig a felemelkedés lehetőségét idézi. Az utóbbi a Skorpió szíve, s egyedüli csillagként kitüntetett szerepében nemcsak a világ négy oszlopának, de a Tejút 4 kapujának is egyike, ami szintén jelzésértékű. A Napfogyatkozás égi helyzete alatt a Skorpió farka és fullánkja, felette pedig a Ras Alhague a Kígyótartó gyógyító és beavató fényábra vezércsillaga látható. S hogy általuk pontot tudunk-e tenni a végére, le tudunk-e végérvényesen zárni méltatlan helyzeteket és elindul-e a beteg világ a gyógyulás irányába, vagy újabb felismerésekre ösztönző beavatásokban részesülünk, majd a műsor további epizódjaiból kiderül.

Vízöntő kor? – avagy mit NEM hoz a Jupiter-Szaturnusz találkozó a Vízöntő 1. fokán

Szerző: Holperth Tamás | 2020. nov. 23.

Egyre több helyen olvasható, jelenik meg, merül fel, várják mint a messiást stb., hogy mindjárt belépünk a Vízöntő korba, amire a Vízöntő 1. fokán 12.21-én találkozó Jupitert és Szaturnuszt hozzák fel indítéknak. Tervezem, hogy írok majd erről a konstellációról, de előbb tisztázzuk, hogy mit nem hoz. VÍZÖNTŐ KORT NEM HOZ! Korszakok jönnek, korszakok mennek. Kb. 2160 évente korszakváltás van, ami a Föld kb. 25920 éves precessziós ciklusának 1/12 része. Ezt hívják világévnek és annak hónapjait világhónapoknak. Oka: a Föld forgástengelye ennyi idő alatt tesz meg egy kört búgócsiga-szerű imbolygásában. Ezzel párhuzamosan az ún. Tavaszpont végig halad 12 ekliptikai csillagképen szép lassan kb. 72 évente 1-1 fokot haladva vándorol a csillagképekhez képest a Napéval ellentétes irányban „hátrálva”. És itt jön a csavar: a jegyek és csillagképek nem azonosak ÉS a csillagképek nem vagy csak részben fedik egymást az azonos nevű jeggyel. Míg a jegyek azonos 12×30 fok hosszúságúak, addig a csillagképek eltérő hosszúságúak. A jegyek ember alkotta rendszer, ami egyszerűsítéssel leképezi a Teremtő által alkotott csillagos égboltot. A Wikipedia megfogalmazásában: „A tavaszpont az égboltnak egy nevezetes fiktív pontja: az égi egyenlítő és az ekliptika két metszéspontja közül az, ahol a Nap éves látszólagos mozgása során a déli félgömbről az északira lép.” Ez nem máskor van, mint az évnek azon pillanatában, amikor a Kos jegy (és nem csillagkép) 0. fokát eléri a Nap (jellemzően március 20-21 körül a tavaszi nap-éj egyenlőségkor). Ez olyan, mint egy hatalmas égi óra számlapján a mutató, ahová mutat, amelyik csillagkép látható a háttérben, azt a korszakot éljük. Ekkor azonban jelenleg még a Halak csillagképben, annak is a visszaúszó halánál látható a Nap (lásd kép). És majd kb. 2100 körül éri el a Vízöntő csillagkép szélét az égbolton rajzolt térképen (mely bármilyen csillagászati programban modellezhető) és majd a 27. században a Vízöntő fényábrájának első csillagait. Mindazonáltal több csillagkép (mint a Halak és Vízöntő is) bele is nyúlik egyik a másikba, tehát részleges átfedések vannak – nemcsak térben, de energetikában is. Ráadásul korszakváltás sosem úgy jön létre, mint egy bináris rendszer 0-1 értékei között váltó kapcsoló által, hogy eddig Halak volt, holnaptól meg Vízöntő van. Az átmenet minden esetben néhány száz évben mérhető, amikor még jelen van a régi és már érződik az új. Ezért tapasztalható már most is számos Vízöntő minőségre jellemző dolog napjainkban a kifutóban lévő Halak mellett, azzal párhuzamosan.

Ha már egyszer egy tévhitet leromboltam, hogy adjak is helyette valamit, fontos megjegyezni: kétségtelen tény ugyanakkor, hogy a 2 sorsbolygó találkozása a Vízöntő jegy első fokán (és a vele kezdődő 20 éves ciklus) egy igen jelentős lépcsőfok/mérföldkő ebben az átmenetben, mely annak jelentőségét nem csökkenti. Ám ettől még sem 12.21-től, sem 2021-től nem lesz Vízöntő korszak.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy (szintén a precessziós mozgásból eredően) bizonyos csillagképek, mint pl. az ókori egyiptomiak számára oly kiemelt jelentőségű Orion/Nimród csillagkép a horizonthoz képesti maximumához közeledik, amikor is a legmagasabban látható a horizont felett az égbolton, szemben 12-13 ezer évvel ezelőtti (a 25920 éves ciklus felénél) minimumával, amikor is alig valamivel a horizont felett volt megfigyelhető, tehát egy gigantikus égi „ingaóra” kilengésének egyik végpontjához közeledünk – mely fordulópont szintén évszázadokban mérhető. Mindez csak a belénk vert kb. 6000 éves emberi civilizáció szemszögéből nézve hosszú idő, mely ezer sebből vérző dogma remélhetően tömeges szinten omlik össze minél előbb. A kozmikus ciklusok szempontjából, valamint az időtlenül örök lélek számára pedig „ezer év 1 pillanat és 1 pillanat ezer év”… Mindenesetre az égen maximális magasságához közeledő égi király és beavató csillagkép Orion/Nimród szimbolikusan már-már elérhetetlen magasságokba került a mélyen az anyagba forduló földi halandóktól (de legalább jól látható, hogy mindenki észrevegye), míg 1 precessziós fél-ciklussal korábban a horizonthoz alig arasznyira a földi létezés és égi/mennyei király(ság) szinte összeért… Atlantisz, az egyiptomi Szep-Tepi (első idők) és a görögök aranykora, amikor isten(ember)ek éltek közöttünk valóban csak mítosz? – költői kérdés.

A makrokozmosz és mikrokozmosz, az „amint fent úgy lent” elvének tökéletes összekapcsolódását jelezvén álljon itt néhány érdekes tény a precesszió rejtett összefüggéseiről (Baktay Ervin: A csillagfejtés könyve):

„Az egészséges, normális ember életkora 72 év, vagyis a precessziónak egy foknyi útja. Az ember normális hőmérséklete 36 fok, ez a 72-nek a fele, az egészséges ember érverése percenként átlag 72, percenként 18-szor veszünk lélegzetet, vagyis négypercenként 72 a lélegzések száma. Tudjuk, hogy a forgó Föld kb. 4 perc alatt fordul 1 fokot, tehát a Föld 1 foknyi elmozdulásának 72 lélegzetvétel felel meg, mint ahogy a precesszióban 72 év egyezett egy fokkal. Ha az ember 1 perc alatt 18 lélegzetet vesz, akkor egy nap – 24 óra – alatt 25 920-szor lélegzik, ugyanennyi a Nagy Napévben lepergő földi évek száma.”

Nem vél-etlen, hogy a közép-amerikai maja kultúrától kezdve az ősi Egyiptomon (pl.: gízai nagy piramis, Ozirisz mítosza) és Babilonon át Skandináviáig és az ősmagyarságig építmények és/vagy mítoszok sora kódoltan rejtve magában foglalja a precesszióra utaló számsorokat. Őseink pontosan ismerték metafizikai jelentőségét éppúgy, mint a belőle levezethető korszakokat. Ők még a makro- és mikrokozmosz megismerésével, a természet törvényeivel és azzal foglalkoztak, hogyan lehet velük Egy-s-ég-ben és harmóniában élni a mesterséges intelligencia, 5G, a fogyasztásban tobzódás helyett. Úgyhogy ne csodálkozzunk, hogy az anyagba mélyen belesüllyedt beteg világ beteg tünetekből járványt produkál (és helyzete meg nem értésének biztos jeleként még betegebb megoldásokat talál ki). Személy szerint a közelgő, s majdan elénk jövő Vízöntő korszak lényegét éppen abban látom, hogy az Ember-is-ég a magas szellem-is-ég-et követve visszatalál-e az Egy-s-ég-be a természettel és Kozmosszal, vagy egy disztopikus társadalom önpusztításában megsemmisíti önmagát (szellemileg, lelkileg, erkölcsileg mindenképpen és ha fizikailag is, akkor az ötödik faj után majd jön a hatodik). Merthogy „a matematika formájában kódolt üzenet szerint (ami a szakrális geometriában is megjelenik) létezik egy végtelen és megtörhetetlen igazság a természetben, miszerint minden együtt, harmóniában és egységben létezik egymással. S ha bármely élő dolog ezt nem ismeri fel, akkor a természet ezt lebontja és új formákat hoz létre, amik majd együttműködnek a természet törvényeivel.”

Nem vél-etlen, hogy a Jelenések Könyvében szereplő végidőkre szóló jövendölések közül több is illik napjainkra, de nem a „világvége”, hanem a korszak vége miatt. Nem véletlen, hogy több más (pl.: maja, észak-amerikai indián és indiai) kultúra jelen korunkra jövendölt jelentős korszakváltásokat. És az sem vél-etlen, hogy a „sakktáblán” a világos és sötét oldal játékosai között annyira kiélezett helyzetet látunk.

Akik most fizikai testben itt vagyunk, azért vagyunk itt, mert így vagy úgy részesei akartunk lenni a jelenleg is zajló folyamatoknak függetlenül attól, hogy hány száz évig tart az átmenet a Halakból a Vízöntőbe.

Addig is szóljon a hollywoodi tömegmanipuláció és elmeprogramozás egyik darabjának betétdala a Vízöntő koráról: „Age of Aquarius”

https://www.youtube.com/watch?v=BTZArvbmG_o