Ezúttal kényesebb, ingoványosabb talajra lépek… láposra… „mocsarasra”, amihez a mostani eklipszek és a körülöttünk zajló nagyvilági események tálcán kínálják a témát.
A Nap- és Holdfogyatkozások (eklipszek) mibenlétével és jelentőségével nem nyújtom most a rétestésztát, aki még nem ismeri, az bővebben kifejtve megtalálja a korábbi bejegyzésekben (2019.01.03., 2020.06.04.). Időbeli kihatására szorítkozva csak annyit jelzek (a hagyomány szerinti „váltószám” alapján), hogy 4 hónaptól bő 2 évig képeződhetnek le az égi folyamatok földi síkra. Hazánkból egyik sem látható, viszont a témánk szempontjából fontos Észak-Amerikából a Holdfogyatkozás, a Napfogyatkozás pedig Dél-Amerikából lesz megfigyelhető. Az eklipszek az Ikrek-Nyilas tengelyen jönnek létre, ahol az Ikrekhez kapcsolódik a poláris kettősség (fény és árnyék, halandó és halhatatlan, jobb és bal, fej és írás stb.) és a megismerés, míg a Nyilashoz többek között a politikai és ideológiai témák, mint később látni fogjuk. Az eklipszeket most is együtt érdemes értelmezni. Mindkettő képletének főszereplőjévé válik az Plútó-Eris kvadrát, melyről idén január 26-án írtam, s mely annak ellenére kevés figyelmet kapott, hogy az idei év egyik meghatározó mintázata. Az eklipszek közé eső 3. és egyben utolsó bepontosodása azonban ismét kitüntetett figyelmet érdemel (a 2. tetőzés a nyári eklipszek közé esett, s innentől kapott lángra a BLM mozgalom). Miközben a Szaturnusz-Plútó január 12-i találkozóját követően kb. 2 hónap múlva láttuk teljes terjedelmében kibontakozni korábbi világunk azóta is tartó összeomlását és egy „szép új világ” megszületését, úgy várhatóan a Plútó-Eris kvadrát látványtechnikájához is idő szükséges a kibontakozáshoz, bár mostanra ahogy mondják „AZ ÍRÁS OTT VAN A FALON”. Röviden összegezve Erisz „a harcos archetípusa, akiben nincs bizonytalanság, nem fél közbeavatkozni és leleplezni a rejtett igazságot. Jellemzően áttöri, vagy rést üt a jelenlegi felfogásunk buborékján, amin keresztül nézzük és érzékeljük a világot, hogy túlláthassunk jelenlegi felfogásunk korlátain, túl a magunk köré épített korlátokon. Más szóval, segít elfelejtenünk mindazt, amit tévesen tanultunk meg a múltban.” Kizökkenti a szekeret a megszokott kerékvágásból, felkavarja a poshadt állóvizet, borítja a status quo-t és uralkodó rendszert és jellemzően drasztikusan megváltozó külső körülményként jelenik meg. A Plútó megjeleníti a gyökeres és visszafordíthatatlan transzformációt, a minőségi szintlépést, saját sorsfordító erőnket, a végleteket, a válságokat és belőlük kiemelkedő feltámadó főnixmadarat és témánk szempontjából releváns rejtett erőt/hatalmat és a felszín mögé árnyékba rejtett dolgokat. Kettőjük (kvadrát jellegű) kapcsolódása feszültséget teremtő, s ezáltal így vagy úgy, de mindenképpen cselekvésre ösztönző, megvalósulásra törekvő, anyagba manifesztáló mintázatot hoz létre. FONTOS: a Plútó-Erisz kvadrátot együtt érdemes értelmezni a szintén egész éven át ható (és háromszor tetőző) Jupiter-Plútó együttállással, s ezáltal Erisz a Jupiteri témákat is feszegeti: igazság-igazságtalanság, jogi-jogállamisági kérdések, illetve Plútóval összefüggésben ezek rejtett, felszín alatti vonatkozásait.
Mindkét fogyatkozásban a 2 fényadó megvilágítja, s ezáltal az árnyékból a fénybe, s vele a tudatunkba hozza őket. A Holdfogyatkozásban (11.30.) a Nap-Hold-Plútó-Eris egy trapézt alkot, melynek tetejét a fent vázolt kvadrát alkotja, talpát a tudatos és tudattalan egymás kiegészülésére törekvő megértést szolgáló mintázata, oldalai olyan cselekvési késztetést jelölnek, mely a késztetés szintjén megragadnak, míg átlói a késztetésből hosszas küzdelmek árán a megvalósulásba átbillenésről szólnak, s mivel zárt síkidomot alkotnak az energia oda-vissza cirkulál benne. A Napfogyatkozásban (12.14.) ezen szereplőkből már egy háromszög jön létre, melyben a Plútó-Eris kvadrát megmarad, a fényadók azonban már olyan kapcsolatba kerülnek az Erisszel, amelyben az energia akadályoktól mentesen szabadon áramolva felgyorsul. Tehát olyan eseményeket jeleznek az eklipszek, ami nehézkesen súrlódásokkal teli módon indul, de a megvalósulásra törekvés által egy holtponton átlendülve végül felgyorsul és valamilyen módon létrejön. Szerepet kap még a folyamatban az Uránusz és a Fekete Hold Lilith is, de előbb lássunk konkrét példákat.
A politikai színpad időnként mintha a bábszínházra hasonlítana a látható figurákkal, de végig láthatatlanságba burkolózó bábmesterrel. Mindazonáltal megfigyelhető, hogy időről időre a rendszer kitermel magából olyan világi vezetőket, akik elkezdik feszegetni a damilt a bábfigura és a bábmester között, próbálgatják hol a határ, meddig enged a fonal, mint ahogy mi hétköznapi emberek is próbálgatjuk meddig enged a „sors istennői” (moirák) által ránk kimért fonal, s jó esetben észrevesszük, kevésbé jó esetben elszakad a cérna – s néha az élet fonala. Ilyen „renitenskedő” elnökök voltak az USA-ban Andrew Jackson, Abraham Lincoln és John F. Kennedy, akik közül az első túlélte a merényletet, a másik 2 viszont a rendszert próbára tevő ténykedésükkel nemcsak politikai pályájuk ért véget, de földi pályafutásuk is. 4 éve egy ember azzal az elhíresült mondatával lépett fel a színpadra, hogy „lecsapolom a mocsarat”… a dolgok jelenlegi állása szerint vesztésre áll. Donald Trump megosztó személyisége kakukktojás azáltal, hogy 4 évig egyáltalán állva tudott maradni. Márpedig feszegette a határokat sokszor ügyetlen, olykor példátlan módon, mellyel a főáramú média komolytalan bohóccá festette. Ne csodálkozzunk rajta, amikor ő vezette be többek között a „fake news” (álhírek) fogalmát a főáramú média egyoldalú propaganda-szerű tájékoztatására. Egy elgondolkodtató elemzésben azonban Trumpot olyan emberhez hasonlítják, aki furcsa (prominens Uránusz a horoszkópjában) módon „a gyógyszert annak mellékhatásai miatt szedi”, ugyanis csaknem valamennyi lépésének mellékhatása indirekt módon a fennálló rejtett hatalmi struktúrát sértette, s innen szemlélve valóban összeillik a mozaik – beleértve a reakciót is. Erisznek természetéből fakadóan a határok feszegetése, s adott esetben a cérna elszakítása a feladata – kipipálva. Talán ott léphettük át a Rubicont, amikor még a kampányban a New York Post vezércikkben leközölte a kihívó jelölt fiának ukrajnai botrányát (ám ezzel csak a főáramú média szintjére emelkedett az, ami már 2 éve tudott volt az alternatív forrásokban), melyet a globális véleménydiktatúra egyik oszlopos tagja a Twitter blokkolt. Majd ezt követően olyan kormányzati (!) oldalakat is blokkoltak a magáncégek, amelyek tovább feszegették a témát. Innentől kezdve a regnáló elnök csaknem valamennyi megnyilvánulását blokkolták vagy címkézték (már a teljes big tech szektor karöltve a főáramú médiával), majd a választások utáni elnöki sajtótájékoztatót a média (2 kivételtől eltekintve) élő adásban megszakította (mondván hamis valóságról szól), ami lássuk be példátlan a történelemben. Majd a média (mint illetékes hatóság) kinyilvánította a győztest, s azóta a végét járó „renitens” elnököt úgy mutatják be, mint aki vereségének elismerésére képtelen. Nem célom sem egyik, sem másik oldal preferálása, mert véleményem szerint a jobb és bal szárny ugyanahhoz a madárhoz tartozik, mindegyik oldalnak megvannak a maga hibái, továbbá egyik jelölt sem volt tekinthető szakrális vezetőnek, a politika pedig olyan, amilyen. Ám felettébb látványos (és ezért a példa), ahogyan bizonyos határokat sorozatosan és következetesen (a maga néha ránézésre érthetetlen módján) feszegető elnök hatására Hádész/Plútó felszínre jött az alvilágból harci szekerén a fénybe, levette láthatatlanságot biztosító sisakját és nyíltan megmutatta magát teljes fegyverzetben (ahogy egy cikk is fogalmazott), miközben a vélelmezett – és legnagyobb jóindulattal is furcsának tekinthető – csínytevésekről elfelejt tájékoztatni a főáramú média (miközben már az FBI is nyomoz). De hát egy olyan magát mintának tekintő jogállamban, ahol már nem csak a fekete életek számítanak, de már a halott életek is számítanak (elhunytak nevében leadott szavazatok), ne is gondoljunk a fehér elefántra, mivel ilyen nincsen, így természetesen fel se merüljön senkiben sem a visszaélések lehetősége, sem a hosszan elnyúló jogi eljárásokban a függetlenség kérdése, mert a demokrácia exportja csak így folytatható tovább, azt pedig Freddie Mercury óta tudjuk: „The show must go on”. Apropó az elmúlt 4 évben az USA nem indított újabb háborút, ellenben Trump igyekezett volna felszámolni a külföldi „missziókat”, ám minden ilyen bejelentést követően a megvalósítás rejtélyes módon rendre elakadt, ami olybá tűnik, mintha a világ (még) vezető (?) hatalmának 1. embere felett (mögött?) is állna egy hatalmasabb erő – és most nem a Teremtőre gondolok.
Eközben a „Nagy Víz” innenső partján a láthatatlan erő által egyengetett„Európai Egyesült Államok” (terve) megbotlott egy másik „renitens”, a status quo-t veszélyeztető/feszegető nem EU-konform duóba a magyar-lengyel vétó formájában, mely témát gyorsan be is zárok annyival, hogy az ügy a november 15-i újholdkor (új holdciklus kezdete) pattant ki, majd dagadt tovább a teliholdas holdfogyatkozásig és kulminál a Plútó-Eris 3. kvadrát tetőzésekor, az analógiák további boncolgatását a Plútó-Eris-Jupiter vonatkozásában pedig az olvasóra bízom.
De ugyanúgy a láthatatlan erő blokkol a big tech cégeken és tömegmédián keresztül minden a járványhelyzet alternatív megközelítésével kapcsolatos megnyilvánulást mindenhol. És lehetne sorolni a témákat, ahol a globális vélemény formáló erő igyekszik kontrollálni, hogy merre van az arra és „elfelejt” beszámolni olyan folyamatokról, melyek ezen irányokkal szembe mennek. Amit a főáramú narratíva mond az márpedig úgy van, minden más csak vagy összeesküvés-elmélet, vagy gyűlöletbeszéd lehet, vagy egyszerűen nem is létezik (valójában van, de még sincs). Talán éppen a járvány és az abból keletkező válság hozta ennyire látványosan felszínre a fénybe ezt a folyamatot, válságok pedig időről időre azért keletkeznek, hogy valamilyen tarthatatlanná vált dologra ráirányítsák figyelmünket. Mindezzel egyetlen dolgot érnek el a poláris világban, ahol az erők egymással párosan, de ellentétesen lépnek fel, hogy az ellenoldalt erősítik és egyre többen ébrednek rá a dolgok valódi arcára. Ezzel indirekt módon saját maguk nyitották ki Pandora szelencéjét, eresztették ki a szellemet a palackból, ahová visszatuszakolni már nem lehet. A Holdcsomók szoros és a Napfogyatkozás tág kvadrátja a Neptunusszal hozhat akár egy ilyen a rendszerben való tömeges csalódást és kiábrándulást is, miután lehull a fátyol és a dolgok valóságával szembesülve egy kihívásokkal teli úton talán pozitívabb, egészségesebb irányba indulhatunk.
Itt érdemes visszatérnünk az Uránuszra és a Fekete Hold Lilithre, melyek egymáshoz való közeledése megjelenik az eklipszek képletében is miközben a 2 fényadóval is kapcsolódnak. Az Uránuszról ide írhatnék 10 analógiát, ami jellemző rá és garantáltan a 11. következne be, merthogy alaptermészete a váratlanság, a meglepetés és a meghökkentés az ő szempontjából a tréfamester módjára tekintet nélkül arra, hogy földi környezetünkben azt nem mindig poénosan értelmezzük. Ám annyi elmondható róla, hogy jellemzően változást hoz, melyben a már működésképtelenné vált dolgokat vagy megreformálja (ha még van rá mód) vagy egyetlen mozdulattal letisztítja az asztalt/színpadot, hogy helyére új teríték/darab kerülhessen. A Fekete Hold Lilith pedig lázad mindenféle igazságtalansággal, kontrollal és hierarchikus alá-fölérendeltségi viszonnyal szemben, a megtagadott, fel nem vállalt minőségeket előpiszkálja annak érdekében, hogy integrálhatóvá váljon és nevén nevezi a „megnevezhetetlent”. Ha figyelembe vesszük, hogy mindkét eklipsz érinti az USA képletének Uránuszát, akkor elmondható: 1) Tartogathat még drámát a következő elnök beiktatásáig tartó időszak (ne a tömegmédiában keressük). 2) Bárki legyen is beiktatva január 20-án, a rettentő hosszú ideje kezeletlenül halmozódó és érlelődő belső feszültségek könnyen forrongások útján sülhetnek ki (2020.06.21-i „Egy birodalom végnapjai?” c. írás). Arról nem is beszélve, hogy jelenleg még mintegy felvezetőként benne vagyunk abban a 9 hónapban, melyben minden Újhold és Telihold aktiválja az Uránuszt (általánosan és nemcsak USA-ra), mely jövőre megkerülhetetlen figurává válik a Szaturnusszal és Jupiterrel alkotott kvadrátja által.
Végül, de nem utolsó sorban a Holdfogyatkozás 2 fontos és az ősi hagyományban meghatározó csillagnál jött létre: a Hold az Aldebarannál, vele szemben a Nap az Antaresnél lesz látható. Mindkettő a világ 4 sarkának 1-1 jelölője volt az ókorban, s a világot a 4 sarkából ha nem is fordítja ki a Holdfogyatkozás, mindenképpen jelentős folyamatokra utal. Az előbbi a Bika Tejútra néző szeme, s ahová a tekintet vetül, oda összpontosul a figyelem, a Tejút pedig a felemelkedés lehetőségét idézi. Az utóbbi a Skorpió szíve, s egyedüli csillagként kitüntetett szerepében nemcsak a világ négy oszlopának, de a Tejút 4 kapujának is egyike, ami szintén jelzésértékű. A Napfogyatkozás égi helyzete alatt a Skorpió farka és fullánkja, felette pedig a Ras Alhague a Kígyótartó gyógyító és beavató fényábra vezércsillaga látható. S hogy általuk pontot tudunk-e tenni a végére, le tudunk-e végérvényesen zárni méltatlan helyzeteket és elindul-e a beteg világ a gyógyulás irányába, vagy újabb felismerésekre ösztönző beavatásokban részesülünk, majd a műsor további epizódjaiból kiderül.
Egyre több helyen olvasható, jelenik meg, merül fel, várják mint a messiást stb., hogy mindjárt belépünk a Vízöntő korba, amire a Vízöntő 1. fokán 12.21-én találkozó Jupitert és Szaturnuszt hozzák fel indítéknak. Tervezem, hogy írok majd erről a konstellációról, de előbb tisztázzuk, hogy mit nem hoz. VÍZÖNTŐ KORT NEM HOZ! Korszakok jönnek, korszakok mennek. Kb. 2160 évente korszakváltás van, ami a Föld kb. 25920 éves precessziós ciklusának 1/12 része. Ezt hívják világévnek és annak hónapjait világhónapoknak. Oka: a Föld forgástengelye ennyi idő alatt tesz meg egy kört búgócsiga-szerű imbolygásában. Ezzel párhuzamosan az ún. Tavaszpont végig halad 12 ekliptikai csillagképen szép lassan kb. 72 évente 1-1 fokot haladva vándorol a csillagképekhez képest a Napéval ellentétes irányban „hátrálva”. És itt jön a csavar: a jegyek és csillagképek nem azonosak ÉS a csillagképek nem vagy csak részben fedik egymást az azonos nevű jeggyel. Míg a jegyek azonos 12×30 fok hosszúságúak, addig a csillagképek eltérő hosszúságúak. A jegyek ember alkotta rendszer, ami egyszerűsítéssel leképezi a Teremtő által alkotott csillagos égboltot. A Wikipedia megfogalmazásában: „A tavaszpont az égboltnak egy nevezetes fiktív pontja: az égi egyenlítő és az ekliptika két metszéspontja közül az, ahol a Nap éves látszólagos mozgása során a déli félgömbről az északira lép.” Ez nem máskor van, mint az évnek azon pillanatában, amikor a Kos jegy (és nem csillagkép) 0. fokát eléri a Nap (jellemzően március 20-21 körül a tavaszi nap-éj egyenlőségkor). Ez olyan, mint egy hatalmas égi óra számlapján a mutató, ahová mutat, amelyik csillagkép látható a háttérben, azt a korszakot éljük. Ekkor azonban jelenleg még a Halak csillagképben, annak is a visszaúszó halánál látható a Nap (lásd kép). És majd kb. 2100 körül éri el a Vízöntő csillagkép szélét az égbolton rajzolt térképen (mely bármilyen csillagászati programban modellezhető) és majd a 27. században a Vízöntő fényábrájának első csillagait. Mindazonáltal több csillagkép (mint a Halak és Vízöntő is) bele is nyúlik egyik a másikba, tehát részleges átfedések vannak – nemcsak térben, de energetikában is. Ráadásul korszakváltás sosem úgy jön létre, mint egy bináris rendszer 0-1 értékei között váltó kapcsoló által, hogy eddig Halak volt, holnaptól meg Vízöntő van. Az átmenet minden esetben néhány száz évben mérhető, amikor még jelen van a régi és már érződik az új. Ezért tapasztalható már most is számos Vízöntő minőségre jellemző dolog napjainkban a kifutóban lévő Halak mellett, azzal párhuzamosan.
Ha már egyszer egy tévhitet leromboltam, hogy adjak is helyette valamit, fontos megjegyezni: kétségtelen tény ugyanakkor, hogy a 2 sorsbolygó találkozása a Vízöntő jegy első fokán (és a vele kezdődő 20 éves ciklus) egy igen jelentős lépcsőfok/mérföldkő ebben az átmenetben, mely annak jelentőségét nem csökkenti. Ám ettől még sem 12.21-től, sem 2021-től nem lesz Vízöntő korszak.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy (szintén a precessziós mozgásból eredően) bizonyos csillagképek, mint pl. az ókori egyiptomiak számára oly kiemelt jelentőségű Orion/Nimród csillagkép a horizonthoz képesti maximumához közeledik, amikor is a legmagasabban látható a horizont felett az égbolton, szemben 12-13 ezer évvel ezelőtti (a 25920 éves ciklus felénél) minimumával, amikor is alig valamivel a horizont felett volt megfigyelhető, tehát egy gigantikus égi „ingaóra” kilengésének egyik végpontjához közeledünk – mely fordulópont szintén évszázadokban mérhető. Mindez csak a belénk vert kb. 6000 éves emberi civilizáció szemszögéből nézve hosszú idő, mely ezer sebből vérző dogma remélhetően tömeges szinten omlik össze minél előbb. A kozmikus ciklusok szempontjából, valamint az időtlenül örök lélek számára pedig „ezer év 1 pillanat és 1 pillanat ezer év”… Mindenesetre az égen maximális magasságához közeledő égi király és beavató csillagkép Orion/Nimród szimbolikusan már-már elérhetetlen magasságokba került a mélyen az anyagba forduló földi halandóktól (de legalább jól látható, hogy mindenki észrevegye), míg 1 precessziós fél-ciklussal korábban a horizonthoz alig arasznyira a földi létezés és égi/mennyei király(ság) szinte összeért… Atlantisz, az egyiptomi Szep-Tepi (első idők) és a görögök aranykora, amikor isten(ember)ek éltek közöttünk valóban csak mítosz? – költői kérdés.
A makrokozmosz és mikrokozmosz, az „amint fent úgy lent” elvének tökéletes összekapcsolódását jelezvén álljon itt néhány érdekes tény a precesszió rejtett összefüggéseiről (Baktay Ervin: A csillagfejtés könyve):
„Az egészséges, normális ember életkora 72 év, vagyis a precessziónak egy foknyi útja. Az ember normális hőmérséklete 36 fok, ez a 72-nek a fele, az egészséges ember érverése percenként átlag 72, percenként 18-szor veszünk lélegzetet, vagyis négypercenként 72 a lélegzések száma. Tudjuk, hogy a forgó Föld kb. 4 perc alatt fordul 1 fokot, tehát a Föld 1 foknyi elmozdulásának 72 lélegzetvétel felel meg, mint ahogy a precesszióban 72 év egyezett egy fokkal. Ha az ember 1 perc alatt 18 lélegzetet vesz, akkor egy nap – 24 óra – alatt 25 920-szor lélegzik, ugyanennyi a Nagy Napévben lepergő földi évek száma.”
Nem vél-etlen, hogy a közép-amerikai maja kultúrától kezdve az ősi Egyiptomon (pl.: gízai nagy piramis, Ozirisz mítosza) és Babilonon át Skandináviáig és az ősmagyarságig építmények és/vagy mítoszok sora kódoltan rejtve magában foglalja a precesszióra utaló számsorokat. Őseink pontosan ismerték metafizikai jelentőségét éppúgy, mint a belőle levezethető korszakokat. Ők még a makro- és mikrokozmosz megismerésével, a természet törvényeivel és azzal foglalkoztak, hogyan lehet velük Egy-s-ég-ben és harmóniában élni a mesterséges intelligencia, 5G, a fogyasztásban tobzódás helyett. Úgyhogy ne csodálkozzunk, hogy az anyagba mélyen belesüllyedt beteg világ beteg tünetekből járványt produkál (és helyzete meg nem értésének biztos jeleként még betegebb megoldásokat talál ki). Személy szerint a közelgő, s majdan elénk jövő Vízöntő korszak lényegét éppen abban látom, hogy az Ember-is-ég a magas szellem-is-ég-et követve visszatalál-e az Egy-s-ég-be a természettel és Kozmosszal, vagy egy disztopikus társadalom önpusztításában megsemmisíti önmagát (szellemileg, lelkileg, erkölcsileg mindenképpen és ha fizikailag is, akkor az ötödik faj után majd jön a hatodik). Merthogy „a matematika formájában kódolt üzenet szerint (ami a szakrális geometriában is megjelenik) létezik egy végtelen és megtörhetetlen igazság a természetben, miszerint minden együtt, harmóniában és egységben létezik egymással. S ha bármely élő dolog ezt nem ismeri fel, akkor a természet ezt lebontja és új formákat hoz létre, amik majd együttműködnek a természet törvényeivel.”
Nem vél-etlen, hogy a Jelenések Könyvében szereplő végidőkre szóló jövendölések közül több is illik napjainkra, de nem a „világvége”, hanem a korszak vége miatt. Nem véletlen, hogy több más (pl.: maja, észak-amerikai indián és indiai) kultúra jelen korunkra jövendölt jelentős korszakváltásokat. És az sem vél-etlen, hogy a „sakktáblán” a világos és sötét oldal játékosai között annyira kiélezett helyzetet látunk.
Akik most fizikai testben itt vagyunk, azért vagyunk itt, mert így vagy úgy részesei akartunk lenni a jelenleg is zajló folyamatoknak függetlenül attól, hogy hány száz évig tart az átmenet a Halakból a Vízöntőbe.
Addig is szóljon a hollywoodi tömegmanipuláció és elmeprogramozás egyik darabjának betétdala a Vízöntő koráról: „Age of Aquarius”
Legutóbb bő 3 hónappal ezelőtt a Kos Mars felvezetőjeként írtam gondolataimról és várakozásaimról, így a 6 hónapot felölelő téma félidejénél és a retrográd időszak felénél időszerű értékelni.
A tavalyi és idei események főszereplőiként a Bak jelében haladó Jupiter (09.10.), Szaturnusz (09.29.) és Plútó (10.04.) időközben elindultak előre, így a 4-5 hónapos retrográd időszak alatt belül érlelődő folyamatokat elkezdhetjük kibontakoztatni. A velük teremtő aspektusban haladó Kos Mars pedig félidejét tölti mind a jegyben, mind hátráló mozgásában, miközben a következő napokban szembe kerülve a Mérleg Nappal egy nagy derékszögű háromszöget alkotva az égen az eddigi folyamatok tiszta megvilágításba kerülhetnek.
3 hónapja ott hagytuk abba, hogy „az éberségre fokozottan szükség lesz” és vizsgázunk „megtanultuk-e a tavaszi helyzethez vezető folyamatok és abból kialakult helyzet által elsajátítandó tanulságokat és gyakorlatba ültettük-e azokat egyénileg és kollektívan egyaránt”. Ha körbe nézek a világban és a jelenleg zajló égi folyamatok negatív aspektusairól és megélési módjairól kellene könyvet írni, akkor az egy sok kötetes mű lenne telis tele tankönyvi példákkal. Lehangoló tükörkép a kollektív tudatról, vagy indirekt jelzés értékű kontraindikátor és ébresztőóra arra vonatkozóan, hogy valami sokkal komolyabb zajlik a mélyben?
A Kos Marsnak a Bak stelliummal való első találkozásának napját (08.04. Mars-Jupiter kvadrát) a bejrúti kikötőben egy kisebb taktikai atomfegyver pusztításával felérő műtrágya alapanyag robbanás tette emlékezetessé az ott élő százezreknek. Elvonatkoztatva a miértektől és a kinek állhatott érdekében jellegű kérdésektől szimbolikus üzenete sokat mondó a világon bárhol élőknek. A helyszín egy kikötő, ahol történetesen a víz és föld elemi minőség találkozik, azaz a lelkiség és a fizikai valóság, miközben trágya alapanyag robban be, még pedig mű-trágya egy mű világban. Vajon a lélek törekvéseinek teret engedve és azt megvalósítva az anyagban okozott volna-e ekkora detonációt és fekáliát, vagy arról van szó, hogy a lefojtott kukta nagyot szólt? Nem érdemes hárítani, hogy ez minket nem érint, mert információs világunkban az esemény annak szimbolikus üzenetével másodpercek alatt bejárja a világot és eljut mindenkihez függetlenül attól, hogy felismeri-e vagy sem annak üzenetértékét (mint ahogy tavaly áprilisban a fáklyaként égő párizsi Notre Dame szimbolikus üzenete is sokatmondó volt annak, akinek van szeme a látásra és füle a hallásra).
Amikor a Mars a Szaturnusszal alkotta első feszítő kapcsolatát, 08.24-én a wisconsini Kenoshában az eddigi legdurvább zavargások robbantak ki és tartottak 1 hétig, majd a Labor Dayen feketék és fehérek állig felfegyverzett milíciái tartottak erődemonstráló felvonulást. Erre is mondható, hogy mi közünk hozzá? Nos… az eset egy május végi balszerencsésen végződött rabló-pandúr afférhoz volt hasonlatos. Emlékeztetőül azon ominózus eset volt a gyújtó szikrája az Óperenciás tengeren túl egy azóta is fújtatóval táplált tüzes mintázatnak (Kos Mars), aminek egyik hozománya, hogy a pandúrok térdre kényszerültek a tüntetőkkel szemben. A térd egyaránt kapcsolódik a Bak jegyéhez és a Szaturnuszhoz és magas szinten a sors iránti alázat jelölője lehetne. Itt viszont nem annak tűnik miután a polkorrekt krónikások a fosztogató és gyújtogató zavargókat is „békés tüntetőknek” mutatják be, s miután a térdeplésből ideológiai hadjárat indult nem csak a rend-védelem szétzüllesztése (akarom mondani átstruktúrálása) érdekében, de az emberi tudat ellen is a tudattalanra ható szimbolizmus által.
Aztán ahogy a Mars sorra teremtő kapcsolatba került a Bak stelliummal és tavasz után lépésről lépésre re-aktiválta azt, augusztus folyamán először csak elkezdtek növekedni az öreg kontinensen és itthon is a koronás esetszámok, majd a re-aktiválás befejeztével szeptember elején (előre jelezhető módon) valósággal berobbant a járvány 2. etapja. És bár pozitív, hogy (talán) a tavasziakból tanulva az akkori szigorú korlátozások nem tértek vissza (s bízzunk benne most már így is marad), a krónikás propaganda talán annál erősebben fújja a megváltó eljövetelét a vakcinában megjelölve, hogy már csak addig szükséges kibírni arctalanul maskarában. Nem gondolom, hogy bármelyik uralmon lévő vagy oda törekvő erőt bárhol érdemes lenne ebben okolni, mivel azzal a bábszínház bábjaira hárítanánk az egészet megfeledkezvén a bábmesterről. Azt viszont gondolom, hogy az arcátlanság szimbolikusan is megjelenik, ugyanis maskarában arctalanul egyéniségétől és identitásától jelképesen megfosztottan a tömegek letérdeltetése is könnyebb. Ugye hogy annyira már nem is áll olyan távol a „békés tüntetők előtti” térdeplés id-étlensége az id-entitás vesztettségtől, mivel hogy az „ID” szógyök a görög (ön)azonos kifejezésből fakad, s így az id-entitás az önazonos létezést, azaz a lelkünkkel, mint isteni valónkkal azonos létezést jelenti (bővebben lásd Bogár László ezzel kapcsolatos videoblogját). S így máris érthetővé válik a mű-trágya (alapanyag) detonáció, a térdeplés és az arctalan önazonosság vesztettség közötti szimbolikus üzenet vonulata, ami „egy szép új világba” kikövezett útnak tűnik egy disztópikus társadalomba, ahol egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy vajon 2020-at vagy „1984”-et írunk-e, és ahol soha senki által meg nem választott erők vélemény diktatúrája diktálja az irányt és formálja a véleményét annak, aki nem alkotta meg a sajátját – talán id-entitás vesztettségből?
Ennek felettébb látványos manifesztációja volt, amikor a Mérleg Merkúr mint a kommunikáció és információ/hír áramlás őselve szembekerülve a Kos Marssal és teremtő aspektusban mire végig „koccolta” a Bak Jupitert (igazság), Plútót (rejtett hatalom és felszín alá rejtett dolgok) és végül az őszi napéjegyenlőségkor a Szaturnuszt (korlátozás) a „cukorhegyi” közösségi média platformja egyetlen mozdulattal likvidált és felfüggesztett egy sor több tízezres ill. százezres követői táborral rendelkező hazai alternatív véleményt megfogalmazó oldalt. Vajon valóban azért voltak annyira veszélyesek, amiért az indoklás szerint elhallgattatták vagy valami másért? Vajon miért tiltakozik a krónikások főáramú oldala bemutatni a „nagy víz” mindkét partján egyaránt alternatív véleményt és oltás helyett hagyományos gyógymódokat (de nem tagadást) hirdető orvosok véleményét? Vajon tényleg azt veszélyeztetik, amivel indokolják a negligálásukat? Vagy pusztán fogaskereket megakasztó villáskulcsok? Bátorkodok emlékeztetni rá, hogy a „sors törvényei” szerint a negligálással éppen a negligált oldalnak adnak energiát. Mindenesetre igencsak jelképes volt az eset az őszi napéjegyenlőségkor, amikor a fény és sötétség egyenlő, de onnantól a mérleg már a sötétség oldalára billen… De a vélemény diktatúra szempontjából hasonlóan látványos az is, ahogy a „nagy víz” túloldalán a Watergate botránnyal felérő leleplezésről hónapok óta megfeledkeznek említést tenni (nem hiába folynak ugyanennyi ideje figyelem elterelő utcai hadműveletek), bár a rejtett igazságokat feltáró Jupiter-Plútó teremtő aspektusnak még hátra van egy 3. dobása. Megemlíthető még a retrográd Mars kvadrát előre induló Szaturnusz és Plútó idején negyed század után újra kitört egy kaukázusi háború, ami szintén nem csak az ottani helybéliekről szól, hanem 2 birodalom újabb (ezúttal már harmadik) térségben zajló proxy háborúja, amúgy pedig egy belső békétlenség külső manifesztációja.
Kontroll, hatalom, irányítás, alárendeltség, kiszolgáltatottság és térdre kényszerítés az egyik oldalon mutatja a Bak Jupiter, Szaturnusz és Plútó alacsony minőségeit. És vele szemben lélektelen önazonosság vesztés a másik oldalon a Rák jegyének alacsony megélése. Merthogy a stellium a tengelyen a szemben lévő jegy minőségét is érinti, mert vele együtt tud kiegészülni, együtt alkotnak párt. És miért nem tudjuk az analógia lánc spetrumának másik végét megélni? Megengedés, megszentelés, sorsfelvállalás, sorsfordító erő, szintlépés, bölcsesség, magasabb rendű összefüggések felismerése, önazonosság, belső hazatalálás. Miért nem hívjuk segítségül a Jupiter-Neptunusz stabilizáló erejét a transzcendens igazságok felismerésében?
Tovább folytatva talán soha ekkora árok nem nyílt még a vélemény és ellenvélemény, a tábor és ellentábor között akár a járvány miben léte és arra adott válaszok között, akár az Óperenciás tengeren túl a választásokra készülve, ami korántsem csak az új világ jövőjét határozhatja meg. Egyértelműen látszik a polarizálódás, ami az Ikrek minőségéhez kapcsolódik (alacsony szinten), ahol a Felszálló Holdcsomó mint megtapasztalandó sors iránya ballag komótosan. Mi lenne ha az ellentétpárokban magas szinten éppen azt a tanítást ismernénk fel, miként a fej és írás ugyanahhoz az érméhez, a jobb és bal szárny ugyanahhoz a madárhoz tartozik? Ha egy-s-ég-ben látnánk és nem megosztottságban? Ha a megosztottság Káin és Ábel testvérisége helyett a Hunor és Magor vagy Castor és Pollux test-vér-is-ég-ét élnénk. Persze az utóbbihoz tudatosságra lenne szükség (Sárkányfej az Ikrekben), ami identitásvesztetten nehéz, így viszont teret engedünk annak az erőnek, amelyik a megosztottságból profitálva tereli a nyájat úgy, hogy lassan már sem kerítés, sem pásztor, sem kutya nem szükséges ahhoz, hogy az önálló útra lépett bárányt visszaterelje, mert a többi bégetésétől inkább magától visszamegy. Márpedig az erő bolygó, a Mars a Kos jegyében halad nem kevesebb, mint fél éven át, ami ismereteim szerint egy bárány, mégpedig az önálló utat járó fajta. Arról nem is beszélve hogy az erő bolygó a Halak csillagképben az összegző pontot jelölő Al Rischa csillagtól fordult vissza, ahol eldönthetjük, hogy a körforgásban benne maradva visszatérünk megélni egy témát (visszaúszó hal), vagy a körforgásból kilépve a magasabb tudatosság irányába haladunk (felfelé a Tejút felé úszó hal).
Akárhonnan is nézem nyakig benne vagyunk az átalakulásban és az irányt nem kívül tudjuk belőni, hanem belül. A fent felsorolt témák mind külső manifesztációk, azaz ezt látjuk a tükörben, ez vetül ki belőlünk, mert még mindig teret adunk a felszín alatt tudattalanul munkálkodó erőnek egyénileg és kollektívan egyaránt. Minek szükséges még történnie ahhoz, hogy alámerüljünk a felszínnek és felhozzuk onnan a fénybe a nem tudatosított dolgokat? Mi szükséges még ahhoz, hogy a hárításból és tagadásból elfogadás és integrálás legyen? Mi szükséges még ahhoz, hogy lelkünk hívásait követve önazonossá válva felálljunk a térdeplésből? Mikor ismerjük fel végre az ellentétpárok mögötti egységet, hogy az egy-s-ég-ben a magasabb vezettetés által vezetve haladjunk megvezetés helyett? Mi lenne, ha a táborok között párbeszéd és megértés, a vélemények között pedig csere és info áramlás indulna el ha már egyszer az Ikrek jelében van a Sárkányfej által képviselt fejlődés iránya? Eddig sem győztem elégszer hangsúlyozni, hogy korszakváltásban vagyunk, most sem tudom kihagyni, ahogy érlelődik a Jupiter-Szaturnusz találkozása. Érdemes felidézni a görög mitológiát, melyben Kronosz hatalmát megdönti fia Zeusz, s vele véget ér a titánok kora és kezdetét veszi az olümposzi istenek kora, azaz így vagy úgy, de más világ jön. Kettőjük találkozójára a Vízöntő 1. fokán kerül most sor akkor, amikor a téli napfordulókor szimbolikusan a fény győzedelmeskedik a sötétség felett. Rajtunk múlik, hogy a 2 sorsbolygó által elindított új 20 éves ciklus egy disztopikus társadalom helyett a Vízöntő minőség pozitív megnyilvánulásaként szakrálisan felvilágosult (nem azonos a XVIII. sz. végi szakrális elsötétedéssel), az évezredes terhei alól felszabadult, a magasabb tudatosságot és szellemiséget követő, közösségi alapon szerveződő és a másikat segítő formává alakuljon.
Útkereszteződésben vagyunk ahol illene már a megfelelő irányt választani és kilépni a sok évezredes körfogásból, ugyanis a Holdcsomók által alkotott sors/karma tengely abban az útkereszteződésben ballag (és etekintetben a rendelkezésre álló idő vészesen fogy), ahol az ekliptika, mint a Nap útja és a Tejút, az égig érő ég-ígérő fa, mint az istenek útja találkozik, s ahol a Nap által jelképezett hős kiléphet a körforgásból egy magasabb minőségbe. A kérdés az, hogy felismerjük-e a körülöttünk zajló eseményekben rejlő beavatás misztériumát, amelyet az égbolton éppen itt látható Orion/Nimród és Kígyótartó csillagképek, mint beavató konstellációk képviselnek és felismervén rálépünk-e a magasabb szintre vezető útra, vagy bolyongunk tovább körbe-körbe? Az ősi Egyiptomban (és más antik kultúrákban) a neofiták beavatási útja sem volt teljesen kockázat- és veszélymentes, melynek során az emberből isten-emberré válhattak, mert a magasabb szintre lépés mindig kihívásokkal és erőpróbákkal jár (mint minden mesében), melyek így vagy úgy, de a fény és sötétség, a látható és láthatatlan(ba vetett bizonyosság), a szeretet és félelem küzdelmén keresztül nyilvánultak meg, melyeket az antik hagyományokban különféle nem fizikai entitásokhoz kapcsoltak. A körülöttünk zajló események csillagok tükrében való értelmezésén túl lépve is látszik, hogy az elmúlt 1-1,5 évben igen nagy erők és energiák mozdultak meg, melyben a fél-elem oldal látványos megnyilvánulásával szemben az ellenoldal kevésbé érzékelhető. Anélkül, hogy hinnénk bármilyen láthatatlan erőben vagy energiában gondolatkísérletre invitálva az olvasót képzeljük el, hogy létezik egy nem fizikai entitás, amelyik a fél-elemből táplálkozik, mivel a forrástól való elszakítottságban szeretet (energia – szív) hiányos és ezért időről időre szükségszerűen megpiszkálja a dolgokat (információ – elme), hogy aztán az általa kiváltott negatív megélési módokból származó negatív energiát learassa, mint táplálékot, ami szükséges a létezéséhez. E tekintetben olybá tűnik, mintha az aratás idejét élnénk, mintha a folyamat tetőfokára hágva a saját létezéséért küzdve a képzeletbeli entitás minden elképzelhető lehetséges pusztító eszközt megragadna a túlélésért. Mondom csak gondolatkísérlet. Mégis mi lenne ha megvonnánk tőle a táplálékot és kiéheztetnénk azzal, hogy a korona helyzetben a korona csakrán keresztül közvetlenül a Forráshoz csatlakozva a fél-elem helyett a szeretetet tápláljuk és beavatottként megkoronáztassunk? Mikor ha nem egy korszakváltás kapujában?
Június 28-án a Mars belépett a saját otthonába a Kos jegyébe, amiben önmagában még nem lenne semmi különös. De akkor ez most mégis miért más?
1) Általában 1,5-2 hónap alatt halad át egy jegyen, idén azonban 2 évente esedékes retrográd mozgása miatt 3-4-szer annyi ideig bő 6 hónapig (2020.06.28.-2021.01.07.) tartózkodik itt
2) Közben háromszor is kvadrátba kerül a Bak Jupiterrel, Szaturnusszal és Plútóval
3) Közben az idő jelentős részében együttállásba kerül a Kos Erisszel és Fekete Hold Lilithtel
Haladjunk lépésről lépésre egymás után – mint az aknamezőn – és nézzük sorba a jelentéseket.
A Kos jegye kardinális minőség, azaz elindítani, elkezdeni, belevágni valamibe, s mivel ez az évkör kezdete, így nem is tessék-lássék módon, hanem teljes lendülettel. Szimbóluma mutatja ahogy a magból kikelt csíra áttöri a fölötte lévő földet és kihajt.
Uralkodójához a Marshoz olyan dolgokat társítunk, mint erő, akarat, lendület, motiváció, indíttatás, kitörés, harc, küzdelem, önlegyőzés, kiállás, bátorság, egyenesség, férfiasság – így láthatjuk, hogy ő sem a szarakodásról szól. Aktivátorként is tekintünk rá, mivel amerre jár és amivel kapcsolatba kerül, azt beaktiválja.
Egy Kos Mars a leginkább önérvényesítő, ami pozitív értelemben kifejezetten célra vezető és előre vivő is lehet, ám negatív esetben mások véleményére tekintet nélkül előbb üt, majd utána kérdez.
A Bak Jupiter, Szaturnusz és Plútó alkotta stelliumról már rengeteg szó esett korábban, ezért nem ragoznám tovább, felidézésképpen csak néhány dolgot említek, a többit érezzük a bőrünkön már 1-1,5 éve: „elkerülhetetlen és visszafordíthatatlan mélyreható változ(tat)ások, már működésképtelenné vált dolgok teljes lebontása és újraalapozása (system reboot), eltemetett/elfojtott/megtagadott minták és minőségek felszínre kerülése a megélés érdekében, szembe-sülés az árnyékkal és a piszkos munka elvégzése, további fejlődésünket akadályozó és/vagy méltatlan minták és minőségek letétele, félelmeink és szorongásaink valamint kényelmi komfort zónánk meghaladása, (el)rejtett igazságok felszínre bukkanása, történelem formáló ciklusok lezárulása és elindulása”
A Mars idén március végén, április elején már áthaladt ezen a stelliumon, ami akkor elég rázósra sikerült tekintettel arra, hogy itthon és Európában a járványban a napi újonnan kimutatott esetszámok ekkor értek csúcsra és ekkor voltak a legszigorúbbak a korlátozások. Könyvet lehetne írni az onnan kiindult (és oda vezető) fejleményekről és tanulságokról, de tulajdonképpen hozta a formáját a Mars, mivel akkor a Bak jegyében a Szaturnusz uralma alatt haladt (és aktivált), csúcsra járatva a fél-elem keltést és végrehajtotta az autokrata korlátozásokat, amelyet a (rejtett) hatalom (Plútó) diktált. Másfelől felszínre hozott temérdek fekáliát, amit éveken, évtizedeken keresztül a szőnyeg alá söpört az emberiség kényelemből (kény elem-ből) olyannyira, hogy a kényelmes komfort zóna meghaladását már a szőnyeg alá söpört hupniban való orra bukfencezéssel segítette elő. Vannak, akik azóta is igyekeznének visszalapátolni az anyagot oda ahol volt és ott folytatni, ahol abbahagyták, és vannak akiknek a helyzet kapóra jött és azt kihasználva azóta saját szemünk előtt láthatunk megvalósulni egy „szép új világot”, melyet már Orwell is „megálmodott”. Összefoglalva igazán ébernek volt szükséges lenni ahhoz, hogy a folyamatokat átlássuk. Aki nem vette az adást, az az év második felében ismételhet, beülhet a moziba és megnézheti újratöltve és felturbózva.
A kvadrát feszültséggel teli, cselekvésre ösztönző, tettekre sarkalló és megvalósulásra törekvő energia mintázat, ami így vagy úgy, de valahogy manifesztálódik, azaz nem lehet elsunnyogni, elmaszatolni, elkummantani (illetve lehet, de akkor befelé hatva manifesztál jó eséllyel egész-ség-et megbontó betegséget) sem egyéni, sem kollektív szinten. Ennél fogva – ahogy korábban is említettem – a 2. félév várhatóan annak próbája lesz, hogy mit tanultunk az 1. félévből. Azért is, mert itt már a Mars és Szaturnusz, mint 2 uralomban lévő és egyenlő erővel megnyilvánuló archetípus feszül egymásnak az alá/fölé rendeltség helyett, s mindkettőnek van 2-2 „segítője” (Jupiter és Plútó, ill. Eris és Fekete Hold Lilith), akiket ural. Alacsony szinten a Szaturnusz autoriter módon korlátoz, a Mars teljes erővel nekifeszül (és nem végrehajtja a korlátozást). Mindenkinek a fantáziájára bízom milyen forgatókönyvek sülhetnek ki egy ilyen helyzetből akár az öreg kontinensen, akár az Óperenciás tengeren túl figyelembe véve, hogy 1) a Marshoz társítjuk a rendfenntartó és fegyveres erőket is és 2) az időközben megcsinált „fekete-fehér” ideológiai alapú pszichológiai hadviselést is. Magas szinten viszont lehetőséget biztosít az energiamintázat végre megvalósítani olyan dolgokat, amelyek korábban rendre akadályba ütköztek, valamint lehetőséget teremt kitörni az önkorlátozó viselkedési mintákból (Mars-Szaturnusz) és igazi sorsfordulatot végrehajtani (Mars-Plútó) egyénileg és kollektívan egyaránt – mindezt sportteljesítményt megszégyenítő módon (Mars-Jupiter). Feltéve, hogy felismertük a folyamat lényegét.
De ha nem, akkor besegít az Eris és a Fekete Hold Lilith. Az előbbi a Plútóval egész évben kvadrátban van háromszori tetőzéssel (lásd január 26-i bejegyzés) és amúgy sincsenek baráti viszonyban azóta, hogy a Plútót az Erisznek köszönhetően fokozta le a csillagászat. „Érisz a női harcos archetípusa, akiben nincs bizonytalanság, nem fél közbeavatkozni és leleplezni a rejtett igazságot. Jellemzően áttöri, vagy rést üt a jelenlegi felfogásunk buborékján, amin keresztül nézzük és érzékeljük a világot, hogy túlláthassunk jelenlegi felfogásunk korlátain, túl a magunk köré épített korlátokon. Más szóval, segít elfelejtenünk mindazt, amit tévesen tanultunk meg a múltban.” Tehát egyik oldalon a rejtett igazságokra épített struktúrák (Bak Jupiter-Plútó) és saját magunk köré épített korlátaink (Bak Szaturnusz), másik oldalon az amazon, aki borítja a status quót. Nem mellesleg Erisz és Árész/Mars együtt portyáztak a görög mitológiában, s ahol Erisz kiborította a bilit, ott Árész/Mars harcolt. Az archetípusok most is együtt kalandoznak majd, melynek során háromszor „fogják meg egymás kezét”, s gondoskodnak arról, hogy a valóságról korábban (tévesen) alkotott képünk átalakuljon. Mindazonáltal érdemes emlékezni rá, hogy Erisz, mint a viszály és békétlenség istennője elsődlegesen saját belső viszályunkat és békétlenségünket mutatja ön-mag-unkkal, Árész/Mars pedig jó esetben nem kívül hadakozik, hanem belső önlegyőzésben jeleskedik.
Mivel a Fekete Hold Lilith a legkevesebb ideig vesz részt ebben a „játékban”, talán a legkevésbé fajsúlyos szereplő, de korántsem elhanyagolható. Bizonyos szempontból feminin párjának is tekinthető a maszkulin Plútónak, ami a különféle társadalmi, családi, stb. elvárások miatt felszín alá rejtett, elfojtott, megtagadott, fel nem vállalt dolgokat (és kincseket) illeti. Ám ennél sokkal több, mivel jelenti az igazán mélyre, még önmagunk elől is elrejtett legigazabb vágyainkat is. No már most mi történik akkor, amikor ezen mélybe tuszakolt vágyakat felkavarja a vágy kielégítését célzó Mars, miközben találkozik a status quot borító Erisszel és megvalósító kapcsolatba kerül az Igazsággal (Jupiter), önkorlátozással (Szaturnusz) és maszkulin „párjával” (Plútó)? Azt nem mondom, hogy egyszerű és könnyen megélhető kombináció, de azt igen, hogy az önfelvállaláshoz és az elnyomott személyiség integrálásához kifőzhető talán legjobb recept. A Mars szeptember 10-ig halad előre egészen a Kos végén annak 28. fokáig, majd onnan november 14-ig tolat vissza a 15. fokig, ahonnan ismét előre indul majd. A fentebb vázolt folyamatok augusztus 2. hetétől október végéig, majd december 2. hetétől január elejéig hangsúlyosak.
Ha magasabb szintű megélési módokat és üzeneteket keresve felnézünk a csillagos égboltra, akkor látjuk, hogy a Mars a Halak csillagképben a múltba visszaúszó és a körforgásból kilépve felfelé a Tejút felé úszó halat összekötő fonal csomója, mint összegző pont közelében fordul hátra és a visszaúszó hal fonala mentén tolat vissza. Tehát ahhoz, hogy magasabb szintre lépve kilépjünk a körforgásból előbb szükséges összegezni, majd visszatekinteni milyen kötelékek tartanak vissza és benne a körforgásban, s belső küzdelemmel (retrográd Mars) ezektől megszabadulni. Alatta a Cet teste látható, melynek gyomrában a bibliai Jónás és a mitológiai Héraklész is 3 napot töltött, s akik szimbolikusan a belső elvonultságban ráébredve arra mi munkálkodik bennük, új emberként léptek elő. Felette pedig az Androméda (ráadásul a csillagkép Alpheratz nevű vezércsillagánál fordul direktbe a Mars) hirdeti, hogy áldás csak önkéntes és érdemi áldozathozatalból születik.
Fentiek alapján fel lehet tenni a kérdést, hogy akkor a kihívásokkal teli összetett folyamatok a járvány visszatérését jelezhetik-e? Nem jó a kérdés! És nem csak azért, mert más forgatókönyvekben is leképeződhet. Helyesen ugyanis úgy szólna, hogy megtanultuk-e a tavaszi helyzethez vezető folyamatok és abból kialakult helyzet által elsajátítandó tanulságokat és gyakorlatba ültettük-e azokat egyénileg és kollektívan egyaránt? Mert annak visszatérése mint kollektív tünet azt mutatja, hogy nem oldottuk meg azt, ami a tünetet kiváltotta (lásd márciusi írás: Szaturnusz-Plútó és a félelempornó) és a globális értékválságban még nem kristályosodott ki mi az IGAZI ÉRTÉK számunkra. Mindenesetre éberségre fokozottan szükség lesz – elsősorban a tisztán látás miatt, hogy később ne a málnásban találjuk magunkat.
A hagyományok szerint a kardinális jegyek 1. fokán zajló Napfogyatkozások jellemzően meghatározó folyamatok várható bekövetkezését jelölik. Különösen érvényes ez akkor, amikor a Napfogyatkozás valamelyik tengelyt érinti a képletben. A világi eseményekkel foglalkozó mundán asztrológiában egy állam radix/születési képletét az alkotmányuk kikiáltásának időpontja határozza meg. Ezek alapján pedig különösen érdekes a jelenleg még 1. számú – de már recsegő, ropogó, omladozó – globális hatalom (USA) esete.
Legutóbb a zodiákus körén ugyanitt a kardinális Rák 1. fokán 2001-ben volt Napfogyatkozás szintén nyári napfordulókor. Akkor alig 3 hónappal később (az akkori Napfogyatkozás hatásmechanizmusának időintervallumán belül) láthattuk az ikertornyok ledöntését, mely casus belliként ürügyül szolgál(hatot)t és kezdetét ve(he)tte a vég nélküli háború a terrorizmus, mint láthatatlan ellenség ellen. Ne felejtsük, hogy a háború a legnagyobb üzlet a világon függetlenül attól, hogy azt fegyverekkel, vakcinákkal vagy bármilyen egyéb eszközökkel vívják. Jól emlékszem, amikor azon a 911-es délutánon a rádió híreiben meghallottam és rögtön bekapcsoltam a tévét, majd élő adásban néztem az igazán látványosra sikerült eseményeket. Ugyanúgy bevettem a műsort, mint annak idején mindenki más. Aztán 11 évvel később általános felébredésem részeként esett le a tantusz a dolgok valódi hátteréről. Mindenesetre a PROBLÉMA-REAKCIÓ-MEGOLDÁS mechanizmusával ügyesen sikerült a világra kényszeríteni egy sor olyan dolgot, ami ellen amúgy az emberek alapból tiltakoztak volna, ha nem lett volna az a bizonyos kiváltó esemény.
Ma reggel ugyanezen a fokon történt Napfogyatkozás és egyrészt látunk az utóbbi időben egy másik láthatatlan ellenséget, ami ellen hasonlóan nagy felhajtással globális küzdelem zajlik… másrészt érdekes folyamatok zajlanak az Óperenciás tengeren túl, melyet LÁTSZÓLAG a május 25-én rendőri intézkedésben elhunyt George Floyd halála váltott ki, valójában azonban már rég nem róla szól. Előző bejegyzésemben már részletesen elemeztem a mostani eklipsz szezont és érdemes megjegyezni, hogy az eset 2 nappal a május 23-i Újhold (mint új kezdetek) után történt, s tudjuk hogy az újholdakkor elindult folyamatok teliholdkor tetőznek ami most történetesen a 3 fázisú eklipsz szezon első Holdfogyatkozása volt, ennél fogva semmi meglepő nincs abban, hogy az akkor spontán elindult, majd azóta „megcsinált” folyamatok mostanra mivé eszkalálódtak. Különösen érdekes, hogy a 06.14-én idén másodszor bepontosodó Plútó-Eris kvadrát előtt 2 nappal Seattle központjában kikiáltották a CHAZ (Capital Hill Autonom Zone) államot a BLM vezetésével elűzve a helyi rendőrséget, ahol fejenként 10 dollárt szednek a város szívében ezen területen áthaladni vagy onnan távozni szándékozó fehérektől. 1 nappal később Atlantában egy másik rendőri intézkedés során elhunyt fekete által kiváltott események hatására 1 hét után mára Atlanta egyes körzeteiben megszűnt a rendvédelem és káosz vált uralkodóvá. Közben Portlandben Seattle mintájára államot alapítottak a BLM vezetésével. Az államok szerte lassan 1 hónapja tartó utcai zavargások és fosztogatások melyek egyformán sújtják a békében élni szándékozó fehéreket és feketéket (és latinokat) viszont semmilyen vélt vagy valós túlkapással nem indokolhatóak.
A folyamatokat sok féle irányból meg lehet közelíteni, így például Rüdiger Dahlke „A sors törvényei” c. könyvében részletesen kifejti hogyan tükröződnek vissza az USA mindennapjaiban annak megalakulásának idején zajló folyamatok (minden kezdetben benne van az egész, mint magban a későbbi termés), nevezetesen az államok alapításakor az újvilágot többek (…) között Európából kivándorló kalandorok, és afrikából behurcolt fekete rabszolgák népesítették be. Az előbbiekből cowboyok lettek, majd mára a legnagyobb fegyvertartó állammá vált, ahol az újszülöttől az aggastyánig átlagosan minden második embernek van fegyvere, ami a jelenlegi folyamatokat szemlélve nem kifejezetten megnyugtató. De nézzük az asztrológiai folyamatokat, amelyek a jelenlegi helyzetet tükrözik az égen:
1.) Az USA most kezdi meg a több évig tartó Plútó visszatérését, amikor is a tranzitáló Plútó egy teljes kör megtételével a radix Plútóhoz tér vissza, s mely jelöli többek között a (rejtett) hatalmat is. Láthattuk, hogy megalapítása után 100 éven belül meghatározó globális szereplővé vált, majd kevesebb, mint újabb 100 éven belül 1. számú politikai-gazdasági hatalommá nőtte ki magát. A Plútó visszatéréssel azonban egy ciklus lezárul és az elmúlt 6-700 évben minden világbirodalommá nőtt birodalom átadta helyét egy másiknak. Nem szükséges nagyon törni a fejünket azon, milyen kihívóval kénytelen szembenézni az USA a globális pénzügyi, gazdasági, hatalmi struktúrában. Nem mellesleg ezen Plútó visszatérés az USA képletének 2. házában, mint a stabilitás területén zajlik. Mindenesetre úgy tűnik, mintha a rejtett hatalom (Plútó) a következő körre másik lapot, másik szerepet osztana neki.
2.) A jelenleg is tartó Plútó-Eris ciklus 1759-ben kezdődött, amikor már érlelődtek az USA megalapításának folyamatai, idén pedig a ciklus záró kvadrátját (utolsó negyed) éljük, ami az utolsó lényeges kiigazítási és újratervezési lehetőséget adó fázis a cikluson belül és mint ilyen jellemzően a korábbi status quo borulásával jár.
3.) A radix 8. házas Merkúrt és Vortexet aktiválja mind a fenti egész éves tranzit Plútó-Eris kvadrát, mind a Napfogyatkozás képletében a Mars. A Merkúr a DSC, mint külvilágban elfoglalt helyének az uralkodója, a Vortex pedig látszólag jelentéktelennek tűnő folyamatokból hatalmas eseményekké eszkalálódó helyzeteket ír le. A Mars trigonból aktiválja mindkettőt, a Plútó oppozíciója által lassan már mindenkit okol Amerika a világban a saját belső problémáiért, az Eris pedig kvadrátból felkavarja az állóvizet és kizökkenti a megszokott kerékvágásból a birodalmat, de mindenképpen szembesíti saját magával.
4.) A vélt vagy valós rendőri túlkapások, a zavargások illetve arra adott válaszok vagy azok hiánya jól mutatja a kibillent egyensúlyt és annak újbóli keresését. Az egyensúly és hiánya esetén annak keresése pedig mindig összefügg a Jupiter és Szaturnusz 20 évenként esedékes ciklusváltásaival, ami már javában zajlik és az eseményekben kézzel foghatóan tetten érhető. Érdemes megjegyezni, hogy a 2 sorsbolygó és kronokátor bepontosodásakor (12.21) az USA képletének „honnan jöttem, merre tartok” jellegű IC-MC sorstengelyét aktiválja. Nem is beszélve arról, hogy amint a mitológiai Zeusz/Jupiter megfosztotta hatalmától és uralkodásától apját Kronoszt/Szaturnuszt, úgy a Jupiter-Szaturnusz találkozók gyakran eredményeznek hatalmi átrendeződést is a régi és az új „rend” között, amit most élőben láthatunk.
5.) A mai napfogyatkozás ugyanezen IC-MC sorstengelyt kvadrátolja. És itt kanyarodnék vissza a bevezetésben említettekre, miszerint amikor egy Napfogyatkozás egy állam sorstengelyéhez megvalósulásra törekvő fényhídon keresztül kapcsolódik, akkor a múlt és a jövőben követendő irány tekintetében jelentős (és adott esetben a jelenlegi általános tudatszinten nem kifejezetten békés) folyamatok zajlanak.
6.) A Mars június 30-án belép a Kosba, saját uralmi jegyébe, ahol egy átlagos 2 hónapos átvonulás helyett bő 6 hónapig január elejéig fog tartózkodni időközbeni retrográd mozgása miatt (melyről külön bejegyzés lesz várható). Az USA képletében ez azonban teljesen egybe esik a IV. házzal, mint otthon, haza, eredet és azok az alap struktúrák, amire az állam épül. A jelen folyamatokat elnézve a Marsnak nem a magas szintű megélési módjainak (önlegyőzés, szellemi indító erő, magasabb szintre törekvés) megélése várható, mint inkább az alacsony szintű küzdelem és harc. Ha figyelembe vesszük, hogy a Kosban háromszor kerül együttállásba az Erisszel, akkor nem túl békés időszak elé nézhet a magát mintaállamnak tekintő államcsoportosulás, s olybá tűnhet hogy a demokrácia világszerte történő exportálásában vívott háborúit ezúttal nem külföldön (radix Mars a VII. házban => a világ csendőre), hanem belföldön lehet kénytelen megvívni önmagával. Ráadásul ugyanezzel egy időben a Mars, mint aktivátor cselekvésre ösztönző, feszítő kvadrátba kerül háromszor a Bak stelliummal (Jupiter, Szaturnusz, Plútó), ami nagyon komoly politikai, gazdasági, társadalmi és hatalmi átrendeződést vetít előre, ami a novemberi elnökválasztás felé közeledve tovább élezheti a feszültséget a 2 oldal között, bár az inkább csak a szokásos figyelem elterelő díszlet a mélyben meghúzódó egyéb érdekek mögött (főleg kiemelten Plútó visszatérés idején) tekintettel a (kiirtott) indián bölcseletre: „a jobb és bal szárny ugyanahhoz a madárhoz tartozik”. Nem beszélve arról, hogy mind a Mars, mind a Szaturnusz uralmi pozícióban lesz, ami által a 2 archetípus kvadrátja a rendfenntartó és/vagy fegyveres erőkkel kapcsolatos attrocitások tovább eszkalálódhatnak.
7.) Az idei meghatározó ciklusváltások és asztrológiai események kiemelten érintik az USA képletét, ami ismét arra ösztönöz, hogy megemlítsem az előző bejegyzésben már felvillantott éveken át formálódó, majd 2025-re bepontosodó igen jelentős konstellációt, amelyet a 3 transzcendens bolygó (Uránusz, Neptunusz, Plútó) és a Szaturnusz fog képezni, s amely az USA-ra és világbirodalmi szerepére nézve igen komoly jelentőséggel bír. Az égi háromszög ugyanis az USA sorstengelyére egy ún. „levegő-tűz Sárkány” kombinációt rajzol, s tudjuk hogy az elemek szintjén a levegő a tüzet táplálja és azt is, hogy ha egy kellően instabil gáz halmazállapotú anyaghoz (levegő) szikrát adunk (tűz), akkor mi következik belőle…Visszatekintve a történelembe minden világbirodalom bukásában meghatározó szerepet játszott az elszabadult költségvetési és kereskedelmi deficit, a túlköltekező katonai kiadások, a kereskedelem összeomlása, járványok, a törvényes rend összeomlása és zavargások. A hajdan az alapító atyák által talán (?) valóban nemes szándékkal létrehozott (azt inkább mindenki egyéni véleményére bízom volt-e valaha is szakrális értelemben vett minta államnak tekinthető), majd látványosan gyorsan világbirodalommá váló állam dicső fénye azonban az elmúlt évtizedekben alaposan megkopott és mára a birodalmak bukásának szinte valamennyi tünetét mutatja, bármennyire igyekszik is látványos intézkedésekkel ezt palástolni.
Fel lehet tenni a kérdést: „és nekünk mi közünk van hozzá?”. Nos… a mindenkori vezető globális hatalom vergődése mindig kihat az egész világra, s az elmúlt néhány ezer évben, amikor az éppen regnáló világbirodalom leáldozóban volt, eddig még nem sikerült háború nélkül az átrendeződést az emberiségnek megélnie. Nem feltétlenül kell a háborút fegyverekkel megvívni, hiszen látjuk annak számos vetületét jelenleg is például kereskedelmi háború vagy pszichológiai/ideológiai hadviselés formájában. Az utóbbira pedig tökéletes példa az USA-ban fellobbant, de onnan Európába is exportált faji/etnikai alapokon ideologizált és létrehozott zavart keltő feszültségek és bűntudat keltés általi manipuláció (Szaturnusz-Plútó alacsony szintje). Mi lenne ha végre mögé látnánk a folyamatoknak és nem hagynánk magunkat belerángatni egy „vagy-vagy” alapú megosztó és társadalmakat polarizáló „játékba”. Mert az Üveghegyen és az Óperenciás tengeren innen mi (azon kívül, hogy kollektív szinten jó kapcsolatot igyekszünk kiépíteni más geopolitikai alternatívákkal is) ezzel járulhatunk hozzá, hogy a következő években/évtizedben a globális hatalmi átrendeződés (ami mindenkit érint a bolygón) a lehető legkevesebb feszültség és áldozat árán menjen végbe. Nem mellesleg legyünk éberek arra is, ha/amikor saját házunk/hazánk táján hasonló társadalmi polarizálást keltő erők jelennének meg. De ugyanez érvényes lehet egyéni szinteken is.
Kezdetét veszi a szokásos évente kétszer ismétlődő eklipsz szezon, melyben ezúttal 2 félárnyékos Holdfogyatkozás zár közre egy gyűrűs Napfogyatkozást.
Dátum Esemény Itthonról Ideje
Június 5. Holdfogyatkozás látható 3 ó 18 p 13 mp
Június 21. Napfogyatkozás részlegesen 0 ó 0 p 38 mp
Július 5. Holdfogyatkozás nem látható 2 ó 45 p 00 mp
Mivel megvizsgálva szervesen összekapcsolódnak egy összetett szimbolikus jelképrendszerben, ezért nem külön-külön, hanem együtt értelmezem őket.
Általános tudnivalók az eklipszekről:
Tekintettel arra, hogy a Holdcsomók a Nap és Hold keringési síkjának metszéspontjai, így a Holdcsomókhoz közeli (15 fokon belül) Újholdkor jöhet létre Napfogyatkozás, Teliholdkor pedig Holdfogyatkozás. Mivel ezen síkjuk kb. 5 fokban eltér egymástól ezért nem fedik egymást pontosan a világítók minden Újholdkor és Teliholdkor, azaz nincs eklipsz, csak egy vonalban állnak. Földről látható átlagos korongja a Napnak 32 ívperc, a Holdé pedig 31, de mindkettő kis mértékben változik annak függvényében, hogy az elliptikus pályán Föld közelben vagy távolban vannak-e. Ebből ered, hogy a Nap esetében teljes-, gyűrűs- vagy részleges, a Hold esetében pedig teljes-, vagy félárnyékos Holdfogyatkozást látunk-e éppen. A hagyomány szerint a vizuális láthatóság önmagában is fontos, ui. erősebben fejtik ki hatásukat azon területeken, ahonnan ténylegesen látható, mint ahol nem. Szintén a hagyomány szerint ahány percig tart egy Napfogyatkozás annyi évig, ahány óráig tart egy Holdfogyatkozás, annyi hónapig fejti ki hatását tágabban. Ennek alapján a mostani 3 eklipsz hatásai 3-4 hónapig nyilvánulhatnak meg, ami megegyezik az előző bejegyzésben tárgyalt Jupiter-Szaturnusz-Plútó ősz eleji direktbe fordulásának idejéig, ezért az ott tárgyalt folyamatokhoz is kapcsolódik, s érdemes újra áttekinteni az ott írtakat (avagy mit tanultunk az elmúlt időszakból). Szűkebben értelmezve pedig a fogyatkozások körül +/- 2 héttel már megnyilvánulhatnak hatásai. Nap- és Holdfogyatkozások mindig párban jelennek meg évente kétszer kb. fél évente.
Mivel a Holdcsomóknál a Hold (lélek) vagy a Nap (tudat) pályája alá száll (Leszálló-Sárkányfarok) vagy fölé (Felszálló-Sárkányfej), ezért egyfajta szimbolikus útkereszteződésekként is funkcionálnak, ahol egyik vagy másik irányba indulhatunk. Ezek karmikus jellegéből fakadóan (Holdcsomók alkotta tengely = karmatengely) azonban a választás lehetőségét mégis korlátozottnak ill. sorsszerűnek érezhetjük (mivel az életünk irányát még leszületés előtt megterveztük), ezért az irány gyakran valamilyen külső-belső nyomás/frusztráció hatására dől el, vagy legalábbis az egó (tudat, Nap) ekként élheti meg a lélek (tudattalan, Hold) választását. Napfogyatkozáskor a Hold takarja el a Napot, azaz a lélek késztetései és vágyai felülkerekednek a tudaton, míg Holdfogyatkozáskor, amikor a Föld takarja el a Holdat, a fizikai világ színpadának 2 nagy csalója (a tér és az idő, azaz a maja fátyla) elhomályosítja a lélek valódi késztetéseit.
Ennyi általános felvezető után nézzük a mostani időszak üzenetét.A Napfogyatkozás alig néhány órával a nyári napforduló utánra esik (!), amikor a leghosszabb a nappal és legrövidebb az éjszaka, magyarul a legtöbb a Fény és legkevesebb a Sötétség. DE!!! Napfogyatkozáskor éppen a Fény ereje csökken, mivel eltakarja a Hold, azaz ha csak rövid időre is, de a sötétség veszi át az uralmat a fény felett – igaz most nem teljesen, mert a gyűrűs fogyatkozás miatt egy keskeny fénylő gyűrű megmarad a Nap körül. Az ellentétek küzdelme így nemcsak a Fény és Sötétség szimbolikájában, de annak időzítésében is megnyilvánul: a leghosszabb világosság idején borul sötétbe a Nap/tudat. Ősidők óta a fényt/világosságot a szeretettel és tudatossággal, a sötétséget a fél-elemmel és tudatlansággal is társítjuk, s ahogy a fény hiánya a sötétség, úgy a szeretet hiánya a fél-elem. Láttál-e mostanában olyan törekvéseket, melyben fél-elemmel igyekeztek befolyást gyakorolni emberek tömegeire? Láttál-e (meg)vezetetteket vagy olyanokat, akik ellenálltak? Esetleg tapasztaltál-e olyat, hogy a tömegtájékoztatás propagandája ütközött némely alternatív véleménnyel és ezért igyekezett azt elnyomni? A legnagyobb sötétségben ha meggyújtasz akár csak egy gyertyát, a sötétség kénytelen visszahúzódni. Kénytelen és ezért küzd ellene. A mesebeli vámpírok is menekülnek a fény elől. Aki teljes szeretetben van, az nem fél, hanem táplál, mert a szer etet. Aki fél-elemben van, az egyben sötétségben is van (fény/szeretet hiánya) és zavarja a fény, ezért igyekszik eltakarni azt, mert akkor fel kéne ébredni, rá kéne jönni, hogy csak fél, de nem egész. Azaz tudatos hitrendszerét lenne szükséges megváltoztatni, ezért az egó ellenáll – egy darabig – és kapaszkodik a megszokottba. Tapasztaltál-e olyat az elmúlt időszakban, amikor a szekér kizökkent a megszokott kerékvágásból? Ez nem csak a még mindig működő Szaturnusz-Plútó energiája, amikor elérkeztünk egy határhoz, ami teljes átalakulást igényel. Január 26-án írtam a Plútó-Eris kvadrátról, ami az idei év másik meghatározó mintája és pontosan a status quo borulásáról szól, amikor már nem folytatható tovább az, amit eddig csináltunk. Ráadásul ennek 2. tetőzése éppen erre az eklipsz szezonra esik (06.14.), mely azokkal együtt fokozhatja a feszültséget a hatalmi status quoval szemben, újabb frontvonalak nyílhatnak vagy újabb repedések jelenhetnek meg a fennálló struktúrákban.
A tudatlanságban/sötétségben tartott tömegek között egyre több gyertya gyúlik, aminek hatására egyre növekszik a fény/tudatosság. Ebben a napfogyatkozásban a fény és sötétség, a tudatosság és tudatlanság küzdelme éleződik ki. A 3 fogyatkozás olyan, mint egy háromszög, aminek talpa a 2 Holdfogyatkozás, a csúcsa pedig a Napfogyatkozás, melyek mind a fény és sötét erők küzdelmét szimbolizálják.
Az 1. Holdfogyatkozás az Ikrek-Nyilas tengely (lásd előbbi bejegyezést a Holdcsomók jegyváltásáról) 16. fokán, a 2. Holdfogyatkozás a Rák-Bak tengely 14. fokán, a közéjük félidőre eső Napfogyatkozás pedig a Rák-Bak tengely 1. fokára esik. Avatott szem számára messziről feltűnik valami. Van egy ősi asztrológiai módszer, amit antiscionnak, azaz tükörpontnak hívunk és a Rák-Bak tengely 1. fokát tekintjük tükörnek, mivel ez a nyári-téli napforduló tengelye és innen mérve egyik-másik irányba tükör-szimmetrikusan azonos mértékben növekszik ill. csökken a nappalok-éjszakák hossza. Magyarul június 5-én amikor a Nap az Ikrek 16. fokán jár ugyanannyi a világos és sötét órák száma, mint július 5-én, amikor a Nap a Rák 14. fokán jár, mert egyenlő távolságra jár a Nap a nyári napfordulótól, mindkét irányban 14-14 fokra. Ezáltal is visszaköszön a fény és sötétség, a tudat és tudatlanság, a szeretet és fél-elem ellentétpárja és azok egymással vívott küzdelme.
A másik, ami ránézésre messziről kiabál, hogy kardinális jegy 1. fokán van Napfogyatkozás, ami a kardinális minőség folyamatokat beindító kezdő löketét fokozottan hangsúlyozza, azaz valami itt nagyon beindul. De mi is? Kezdem azzal, amivel év elején kezdtem: ciklusváltásban vagyunk. Ebben az évben 3 jelentős, történelem formáló ciklus érik be és indul új: Szaturnusz-Plútó (34-37 év), Jupiter-Szaturnusz (20 év), Jupiter-Plútó (12 év), ami meghatározza a következő évtizedek folyamatait. És ha már hosszabb ciklusokról és folyamatokról beszélünk… elismerem, hogy a következő példa/téma választás talán önkényesnek tűnhet, ám ha már lineáris időben idén egy új évtized kezdődik, akkor érdemes megemlíteni egy olyan konfigurációt, ami az évtized formációjának ígérkezik és az évtized közepén 2025-ben pontosodik be több éves kialakulás és több éves felbomlás mellett. Nevezetesen a 3 transzcendens bolygó (Uránusz-Neptunusz-Plútó) által alkotott égi háromszögről van szó, melyhez hasonló kb. 500 évente formálódik, s melyhez a bepontosuláskor a háromszög csúcsán, fókuszpontjában a Szaturnusz is csatlakozik. És ekkor a háromszög csúcsa a tavaszi napéjegyenlőség pontjára, az ún. Tavaszpontra fog mutatni, amelyre korszakokat kijelölő pontként is tekintünk és a Kos, mint másik kardinális jegy 1. foka, ahol a nappal és éjszaka egyenlő hosszúságú, azaz a fény és sötétség egyensúlyban van. Ennek szimbolikus leképezését egyelőre mindenkinek a fantáziájára bízom, mindenesetre idővel rengeteg szó fog esni róla és mindennapjainkban fogjuk érezni hatását, a sakktáblán a világos és sötét játékos „játéka” már most is látható és csak fokozódni fog amíg új egyensúlyba nem kerül. Nem tudom, hogy a mostani fogyatkozásokban megnyilvánuló fény-sötétség játéka tekinthető-e az évtized közepére beérő formáció előjátékának (főleg mivel ez a formáció még nincs is hatótávolságban), de a jelenleg is körülöttünk zajló folyamatokat elnézve érdemesnek gondoltam felvillantani.Nem utolsó sorban lesz még1 jelentős esemény idén december 21-én a téli napforduló napján (!), nevezetesen éppen ezen a napon pontosodik be a Jupiter-Szaturnusz egész idei és jövő évet meghatározó új 20 éves ciklust nyitó találkozója. Ez pedig szintén egy kardinális jegy, a Bak 1. foka. Részletesen majd később, amikor odaérünk.
Tehát összefoglalva: idén, az évtized elején, amikor 3 történelemformáló ciklus indul, a Rák-Bak napfordulós tengely mindkét végén 1-1 fontos égi esemény zajlik, melyben a fény és sötétség, a szeretet és fél-elem, a tudatosság és tudatlanság szimbolikusan jelenik meg, mely folyamatok elindítanak (?) egy évtizeden átívelő és kibontakozó mintázatot, ami a napfordulók tengelyére merőleges nap-éj egyenlőségi tengely tavaszponti, azaz korszakot meghatározó oldalán csúcsosodik ki. Vajon vél-etlen lenne-e az összefüggés-rendszer vagy a RENDEZŐ valami igen fontos dologra kívánja felhívni a csillagokat olvasók figyelmét az üzenetével? Márpedig amennyiben nem vél-etlen, akkor érthetővé válhat az is mi miért történik körülöttünk és az is, merre van az irány. Akkor is, ha a világ (nem létező) urai a káoszt éppen az elterelésre kívánják felhasználni, a kiutat keresők (meg)vezetésével. A fent levezetettekből nekem azonban úgy tűnik, hogy a RENDEZŐnek más a szándéka. 2020-ban, amikor a 20-as duplán jelenik meg és a Tarotban az Ítélet lapja, ami a Teremtő akaratát mutatja, akkor ne csodálkozzunk, ha az Erő és ellen-erő, a világos és sötét oldal egymásnak feszülése ennyire látványosan nyilvánul meg. Ezáltal tanít az uralomra (2+0+2+0=4 az Uralkodó lapja), hogy Te vezess és ne megvezessenek, a káoszból kivezető irány pedig a Teremtőhöz, az ősi szakrális értékekhez való visszatalálás az évszázados látszatmegoldások és szisztematikus deszakralizáció helyett.
Így érünk vissza a mostani eklipszekhez, s annak is a középpontjához a Napfogyatkozáshoz, ami egy igazi uralkodó és beavató minőség felett zajlik az égbolton, az Orion/Nimród csillagkép felett, mintegy megkoronázva azt. Az égi király csillagképe nem máshol, mint a Tejúton látható, ami spirál-galaxisunk megszámlálhatatlan csillagának fénye által olyan, mint egy égi folyó (az egyiptomiak a Nílussal társították), vagy mint egy fa, az életfa, a magyar népmesék égig érő paszuja, az égig érő ég ígérő fa, amin felmászva az istenekkel válhatunk eggyé. Vajon vél-etlen-e, hogy minden ősi kultúrában a legmagasabb égi/isteni minőségekkel társították a Tejutat, ahonnan az istenek jöttek közénk (Ozirisz –Orion, Ízisz – Szíriusz) és ahonnan némely okkult tanítások szerint mi lelkek is érkezünk és ahová eltávozunk? Orion/Nimród beavató minőségében megjelenik a belső spirituális útra lépés, az önlegyőzés által a bennünk élő sötét lehúzó erők elengedése (előbb belül szükséges megtenni, hogy kívül is eltűnjön a szimbolikus sötétség), ebből eredően az önfelfényesítés, a legmagasabb minőségek felvállalása és a kozmikus egyensúlyra törekvés.
A június 5-i Holdfogyatkozásnál a Nap az Orion/Nimród Eridánusz folyóba lépő lábát jelölő Rigel csillaggal, a Hold a túloldalon a Nagy Attraktor nevű égi kulcsterülettel egy vonalban látható. Az előbbi a belső spirituális úton való elindulásra hívja fel a figyelmet (és a Tejút előszobájának is tekinthető), az utóbbi a szabad választásból eredő dilemmákra.
A július 21-i Napfogyatkozás a Tejút közepén látható a Galaktikus síkon egy vonalban Orion/Nimród Tejutat tartó vállát jelölő Betelgeuse csillaggal és fent a magasban a korszakunkban sarkcsillagként funkcionáló Polaris csillaggal. Az előbbi a legmagasabb égi/isteni minőségek fel-váll-alására hívja fel figyelmünket. Az utóbbi az a legmagasabban látható csillag, ami soha nem nyugszik le az égbolton a horizont alá és látszólag minden más csillag körülötte kering (cirkumpoláris), ennél fogva olyan, mint az origó, mint egy kerék középpontja/tengelye – és az is, mert ha a Föld tengelyét, ami körül forog meghosszabbítjuk és kivetítjük az égre, akkor ebben a világkorszakban éppen ide mutat, mint ha erre lenne felfüggesztve a bolygónk. Két dolog is ugyanarra mutat itt: 1) Itt a tengely/kerék középpontjában lehet kilépni a körforgásból, itt lehet kilépni az ismétlődő mintákból, a karmából. 2) Itt találkozik a Nap látszólagos égi útja (ekliptika) a Tejúttal, a magasabb minőségekkel (kilépés lehetősége a karmából, a hétköznapi szintek fölé emelkedés lehetősége), ami egy útkereszteződés, pontosan mint az elején, ahogy említettem az eklipszeknél is. Ezért ez itt és most egy kettős útkereszteződés!!! Ugyanitt látható az Ikrek Tejútra lépő lába: kilépni a körforgásból, rálépni az Istenek Útjára és elindulni felfelé.
A július 5-i Holdfogyatkozásnál a Nap a Szíriusszal, a Hold a túloldalon a Vegával látható egy vonalban, s mindkettő a Tejút 1-1 oszlopa. Az előbbi az égbolt legfényesebb csillaga, s talán a legismertebb minden kultúrában központi szerepet betöltve, az ősmagyarságnak pedig különösen jelentős. Az utóbbi pedig Orpheusz lantja, amelyen játszva az Alvilág Urának szívét és meglágyította, hogy szeretett kedvesét visszahozza a holtak birodalmából, s nem mellesleg szintén az ősmagyar hitvilág egyik Táltos csillaga.
A 3 tükör-szimmetrikusan megjelenő esemény 3×2=6 (6-os a Tarot-ban a választás lapja) igen erős energiájú és hagyományosan a legfontosabbak közé sorolt csillagokkal áll egy vonalban a Tejúton vagy annak közvetlen közelében.Lehet-e ennél nagyobb segítség a mesebeli hős mintájára megtanulni felmászni az égig érő ég ígérő fára, felemelkedni egy magasabb tudati minőségbe, hogy a fény és sötétség, tudatosság és tudatlanság, szeretet és fél-elem vonatkozásában új korszakba lépjünk?
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNemAdatvédelmi irányelvek
