Egyre több helyen olvasható, jelenik meg, merül fel, várják mint a messiást stb., hogy mindjárt belépünk a Vízöntő korba, amire a Vízöntő 1. fokán 12.21-én találkozó Jupitert és Szaturnuszt hozzák fel indítéknak. Tervezem, hogy írok majd erről a konstellációról, de előbb tisztázzuk, hogy mit nem hoz. VÍZÖNTŐ KORT NEM HOZ! Korszakok jönnek, korszakok mennek. Kb. 2160 évente korszakváltás van, ami a Föld kb. 25920 éves precessziós ciklusának 1/12 része. Ezt hívják világévnek és annak hónapjait világhónapoknak. Oka: a Föld forgástengelye ennyi idő alatt tesz meg egy kört búgócsiga-szerű imbolygásában. Ezzel párhuzamosan az ún. Tavaszpont végig halad 12 ekliptikai csillagképen szép lassan kb. 72 évente 1-1 fokot haladva vándorol a csillagképekhez képest a Napéval ellentétes irányban „hátrálva”. És itt jön a csavar: a jegyek és csillagképek nem azonosak ÉS a csillagképek nem vagy csak részben fedik egymást az azonos nevű jeggyel. Míg a jegyek azonos 12×30 fok hosszúságúak, addig a csillagképek eltérő hosszúságúak. A jegyek ember alkotta rendszer, ami egyszerűsítéssel leképezi a Teremtő által alkotott csillagos égboltot. A Wikipedia megfogalmazásában: „A tavaszpont az égboltnak egy nevezetes fiktív pontja: az égi egyenlítő és az ekliptika két metszéspontja közül az, ahol a Nap éves látszólagos mozgása során a déli félgömbről az északira lép.” Ez nem máskor van, mint az évnek azon pillanatában, amikor a Kos jegy (és nem csillagkép) 0. fokát eléri a Nap (jellemzően március 20-21 körül a tavaszi nap-éj egyenlőségkor). Ez olyan, mint egy hatalmas égi óra számlapján a mutató, ahová mutat, amelyik csillagkép látható a háttérben, azt a korszakot éljük. Ekkor azonban jelenleg még a Halak csillagképben, annak is a visszaúszó halánál látható a Nap (lásd kép). És majd kb. 2100 körül éri el a Vízöntő csillagkép szélét az égbolton rajzolt térképen (mely bármilyen csillagászati programban modellezhető) és majd a 27. században a Vízöntő fényábrájának első csillagait. Mindazonáltal több csillagkép (mint a Halak és Vízöntő is) bele is nyúlik egyik a másikba, tehát részleges átfedések vannak – nemcsak térben, de energetikában is. Ráadásul korszakváltás sosem úgy jön létre, mint egy bináris rendszer 0-1 értékei között váltó kapcsoló által, hogy eddig Halak volt, holnaptól meg Vízöntő van. Az átmenet minden esetben néhány száz évben mérhető, amikor még jelen van a régi és már érződik az új. Ezért tapasztalható már most is számos Vízöntő minőségre jellemző dolog napjainkban a kifutóban lévő Halak mellett, azzal párhuzamosan.
Ha már egyszer egy tévhitet leromboltam, hogy adjak is helyette valamit, fontos megjegyezni: kétségtelen tény ugyanakkor, hogy a 2 sorsbolygó találkozása a Vízöntő jegy első fokán (és a vele kezdődő 20 éves ciklus) egy igen jelentős lépcsőfok/mérföldkő ebben az átmenetben, mely annak jelentőségét nem csökkenti. Ám ettől még sem 12.21-től, sem 2021-től nem lesz Vízöntő korszak.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy (szintén a precessziós mozgásból eredően) bizonyos csillagképek, mint pl. az ókori egyiptomiak számára oly kiemelt jelentőségű Orion/Nimród csillagkép a horizonthoz képesti maximumához közeledik, amikor is a legmagasabban látható a horizont felett az égbolton, szemben 12-13 ezer évvel ezelőtti (a 25920 éves ciklus felénél) minimumával, amikor is alig valamivel a horizont felett volt megfigyelhető, tehát egy gigantikus égi „ingaóra” kilengésének egyik végpontjához közeledünk – mely fordulópont szintén évszázadokban mérhető. Mindez csak a belénk vert kb. 6000 éves emberi civilizáció szemszögéből nézve hosszú idő, mely ezer sebből vérző dogma remélhetően tömeges szinten omlik össze minél előbb. A kozmikus ciklusok szempontjából, valamint az időtlenül örök lélek számára pedig „ezer év 1 pillanat és 1 pillanat ezer év”… Mindenesetre az égen maximális magasságához közeledő égi király és beavató csillagkép Orion/Nimród szimbolikusan már-már elérhetetlen magasságokba került a mélyen az anyagba forduló földi halandóktól (de legalább jól látható, hogy mindenki észrevegye), míg 1 precessziós fél-ciklussal korábban a horizonthoz alig arasznyira a földi létezés és égi/mennyei király(ság) szinte összeért… Atlantisz, az egyiptomi Szep-Tepi (első idők) és a görögök aranykora, amikor isten(ember)ek éltek közöttünk valóban csak mítosz? – költői kérdés.
A makrokozmosz és mikrokozmosz, az „amint fent úgy lent” elvének tökéletes összekapcsolódását jelezvén álljon itt néhány érdekes tény a precesszió rejtett összefüggéseiről (Baktay Ervin: A csillagfejtés könyve):
„Az egészséges, normális ember életkora 72 év, vagyis a precessziónak egy foknyi útja. Az ember normális hőmérséklete 36 fok, ez a 72-nek a fele, az egészséges ember érverése percenként átlag 72, percenként 18-szor veszünk lélegzetet, vagyis négypercenként 72 a lélegzések száma. Tudjuk, hogy a forgó Föld kb. 4 perc alatt fordul 1 fokot, tehát a Föld 1 foknyi elmozdulásának 72 lélegzetvétel felel meg, mint ahogy a precesszióban 72 év egyezett egy fokkal. Ha az ember 1 perc alatt 18 lélegzetet vesz, akkor egy nap – 24 óra – alatt 25 920-szor lélegzik, ugyanennyi a Nagy Napévben lepergő földi évek száma.”
Nem vél-etlen, hogy a közép-amerikai maja kultúrától kezdve az ősi Egyiptomon (pl.: gízai nagy piramis, Ozirisz mítosza) és Babilonon át Skandináviáig és az ősmagyarságig építmények és/vagy mítoszok sora kódoltan rejtve magában foglalja a precesszióra utaló számsorokat. Őseink pontosan ismerték metafizikai jelentőségét éppúgy, mint a belőle levezethető korszakokat. Ők még a makro- és mikrokozmosz megismerésével, a természet törvényeivel és azzal foglalkoztak, hogyan lehet velük Egy-s-ég-ben és harmóniában élni a mesterséges intelligencia, 5G, a fogyasztásban tobzódás helyett. Úgyhogy ne csodálkozzunk, hogy az anyagba mélyen belesüllyedt beteg világ beteg tünetekből járványt produkál (és helyzete meg nem értésének biztos jeleként még betegebb megoldásokat talál ki). Személy szerint a közelgő, s majdan elénk jövő Vízöntő korszak lényegét éppen abban látom, hogy az Ember-is-ég a magas szellem-is-ég-et követve visszatalál-e az Egy-s-ég-be a természettel és Kozmosszal, vagy egy disztopikus társadalom önpusztításában megsemmisíti önmagát (szellemileg, lelkileg, erkölcsileg mindenképpen és ha fizikailag is, akkor az ötödik faj után majd jön a hatodik). Merthogy „a matematika formájában kódolt üzenet szerint (ami a szakrális geometriában is megjelenik) létezik egy végtelen és megtörhetetlen igazság a természetben, miszerint minden együtt, harmóniában és egységben létezik egymással. S ha bármely élő dolog ezt nem ismeri fel, akkor a természet ezt lebontja és új formákat hoz létre, amik majd együttműködnek a természet törvényeivel.”
Nem vél-etlen, hogy a Jelenések Könyvében szereplő végidőkre szóló jövendölések közül több is illik napjainkra, de nem a „világvége”, hanem a korszak vége miatt. Nem véletlen, hogy több más (pl.: maja, észak-amerikai indián és indiai) kultúra jelen korunkra jövendölt jelentős korszakváltásokat. És az sem vél-etlen, hogy a „sakktáblán” a világos és sötét oldal játékosai között annyira kiélezett helyzetet látunk.
Akik most fizikai testben itt vagyunk, azért vagyunk itt, mert így vagy úgy részesei akartunk lenni a jelenleg is zajló folyamatoknak függetlenül attól, hogy hány száz évig tart az átmenet a Halakból a Vízöntőbe.
Addig is szóljon a hollywoodi tömegmanipuláció és elmeprogramozás egyik darabjának betétdala a Vízöntő koráról: „Age of Aquarius” 
https://www.youtube.com/watch?v=BTZArvbmG_o
