Úgy gondolom méltatlanul kevés szó esik azon tavalyi és idei meghatározó konstellációról (írtam róla itt, itt és itt), amit valósággal a bőrünkön érzünk és éppen ezért kívánom a figyelmet felhívni rá. A Plútó-Eris kvadrátról lesz szó. A tavalyi háromszori tetőzés után idén kétszer fog, de ezen kettő között végig alig 7 ívpercen belül marad, ami de facto 1,5-2 hónapon át tartó folyamatos „tűzijátékot” jelent, de 07.08.-11.23. között is 4,5 hónapon át 1 fokon belül van. Haladjunk rajtuk sorban, mint az aknamezőn.
A Plútóhoz társítjuk a végleges, gyökeres, radikális és visszafordíthatatlan változást, átalakulást, transzformációt, amelynek célja egy alacsonyabb minőségből egy magasabba kerülés, azaz minőségi szintlépés (pl. hernyóból pillangó). Máshonnan megközelítve, ami működésképtelenné vált, azt lebontja. Jelöli a felszín alatti rejtett folyamatokat is, ennél fogva a tudatküszöb alatti elfojtott, elnyomott, megtagadott vagy elfelejtett pszichikai mozgató rugókat. A mitológiai Hádésznak nem építettek templomokat és kerülték még nevének kiejtését is, nehogy megidézzék vele az Alvilág Urát (jött ő magától is, amikor elérkezett az ideje). Római neve a „pluton” kifejezésből származik, melynek jelentése: gazdag. Ugyanis jelöli a föld kincseit, azaz szimbolikusan mindazon saját belső kincseinket és értékeinket, amit kiaknázatlanul elrejtünk magunk elől és jellemzően csak kemény megpróbáltatások árán férünk hozzá, viszont egy tipikus Plútó tranzit által azokat kimunkálva éppen ezáltal gazdagodunk. Szintén innen ered a plutokrácia mint társadalmi berendezkedés, ahol a valódi hatalmat (rejtetten) a legvagyonosabb réteg (a globális elit) gyakorolja (ennél fogva a mélyállam jelölője is). Hádész sem szokott az emberek között járni, s ha mégis, akkor is láthatatlanná tévő sisakjában tette (Perszephoné elrablásától eltekintve) mégis meghatározó volt az emberek életére. Úgynevezett erőbolygóként tekintünk rá, mivel a föld egyik kincseként a plutónium és atomenergia jelölője is, ennél fogva pedig a legnagyobb ismert energia megtestesítője, ami nem ismer sem megalkuvást, sem félmegoldásokat, csak végleteket, nem mellesleg ezek által asztrozófiai értelemben saját sorsfordító erőnk jelölője. S ahogy az atomenergiát is lehet akár építő, akár romboló módon is felhasználni, éppúgy mint a mágiát (fehér vagy fekete), ezért a mágiát és manipulációt is hozzá kapcsoljuk, mint (rejtett) hatalommal való élést vagy visszaélést. 1930-ban fedezték fel és a csillagászok egészen 2006-ig a 9. bolygóként tartották számon.
Aztán jött Eris és borította az addigi status quo-t. 2005-ben fedezték fel, majd 2006-ban tekintettel Plútónál nagyobb méretére és tömegére teljesen átszabták az égitestek kategorizálását. Ekkor már sejtették, hogy jóval több hasonló kaliberű égitest várhat még felfedezésre és attól tartottak, ha mindegyik bolygó státuszt kap, akkor borul minden, ezért inkább külön kategóriát alkottak ezen égitesteknek, ami együtt járt a Plútó csillagászati értelemben vett „lefokozásával”. Ez persze mit sem változtatott asztrológiai/asztrozófiai értelmezésén és valószínűleg egy „gyengéd” Plútó tranzit hatását átélő csillagász sem gondolja komolyan, hogy bármivel is kevesebbet érne Plútó/Hádész hatása. Ugyanakkor Eris nevéhez híven borította az addigi rendszert, hiszen ez volt a szerepe a görög mitológiában Érisz istennőnek. Ahol megjelenik, ott felkavarodik a poshadt állóvíz, kizökken a szekér a megszokott kerékvágásból és borul a status quo. Ám jellemzően ez akkor történik, amikor már következetesen kellő ideig hárítunk valamit, amikor már jó ideje ücsörgünk a langyos képlékeny löttyben befogott orral és egyszer csak látszólag a semmiből érkezik valami, aminek hatására kénytelenek vagyunk kiemelni a hátsónkat a langyosból, hogy lepucoljuk azt mindenhonnan, amit beterített. Jellemzően léket üt felfogásunk addigi falán és berögződéseinken, hogy rámutasson annak tarthatatlanságára és utána már képtelenek vagyunk ugyanúgy viszonyulni a dolgokhoz, mint előtte. És ő a (belső) viszály és békétlenség archetípusa (Harmonia ellentéte), amit ha belül nem sikerül lerendezni, akkor törvényszerűen kívülről vonz be olyan manipulatív energiát (oszd meg és uralkodj), ami békétlenséghez, viszályhoz és megosztottsághoz vezet a világban.
Nos… megjelenik-e, látni-e mindezekkel kapcsolatos témákat az elmúlt kb. másfél évben? Vizsgáljuk meg kettőjük viszonyát.
A kvadrát súrlódásokkal és feszültségekkel teli, éppen ezért tettekre sarkalló, cselekvésre ösztönző mintázat, ami elől nincs menekvés, így vagy úgy, de manifesztációra és megvalósulásra törekszik. A jelenlegi 1759-ben kezdődött Plútó-Eris ciklus záró kvadrátját (szimbolikusan amikor az óramutató háromnegyed óránál visszatérőben van a „harangszóhoz”) éljük, s mint ilyen az utolsó jelentős kiigazítási lehetőséget adja a ciklus vége felé közeledve kijavítani és korrigálni a cikluson belüli hibákat és tévedéseket. A ciklus kezdetének idején voltak olyan látványos történések a világban, mint a francia társadalmi problémák, amelyek nem sokkal később a forradalomhoz (és felvilágosodás helyett szakrális elsötétítéshez) vezettek, vagy az amerikai gyarmatok és brit gyarmattartók között érlelődő feszültségek, ami a jelenlegi omladozó és ezer sebből vérző globális hatalmi struktúra létrejöttéhez vezető első lépést eredményezte, vagy a(z) (ál)tudomány és technológia magát mára mindenhatónak tartó hübriszéhez vezetett. És voltak ebben az időszakban kevésbé látványos történések, melyekről kényes természetüknél fogva nem illik/ajánlott beszélni, s melyben a saját létezését is tagadó rejtett hatalom ekkor kezdte el kiépíteni azokat a ma is működő (és tökélyre fejlesztett) struktúrákat, amelyek segítségével az emberek előtt tucatnyi sakklépéssel haladva képes azokat (meg)vezetni és saját céljainak megfelelő irányba terelni, s mely talán soha nem volt látványosabb, mint napjainkban.
Tegyük hozzá, hogy az ominózus 2020-as Szaturnusz-Plútó (+ Nap, Merkúr, Ceres és antiscionban Mars) együttállás is kvadrátban volt ugyanezzel az Erisszel, csak kevesen említik, pedig kihatással volt mindarra, amit azóta is élünk és tapasztalunk. Mindezek után csodálkozunk, hogy ha körbe nézve a világban azt látjuk, ami zajlik?
Véletlen-e hogy ha odafent az égen a szimbólumok nyelvén ekkora energia koncentrálódik egy bizonyos irányba, akkor idelent a Földön ekkora kavarodás támad? Az energiának és archetípusoknak tökmindegy mire használják őket, azok önmagukban semlegesen léteznek. Ennél fogva érdemes-e kifelé mutogatni bizonyos magukat „megvilágosodottnak” tartó csoportokra azért, mert pontosan ismervén a folyamatokat élnek vele és kihasználják azokat tervük végrehajtásához? Vagy csak saját hárításunk és tagadásunk projekciójaként megtestesült és létrehívott erői, hogy kirángasson minket abból a poshadt állóvízből, amiben annyira kényelmes ücsörögni? A földi poláris világban, ha bennünk sötétség (=tudatlanság) van, akkor törvényszerűen kívülre kerül az „illumináltság” (=tudás) és orrunknál fogva vezet minket a sötétben. Mert jin és jang REND-je így áll helyre. Mi lenne, ha illuminálnánk (tudatossá tennénk) saját magunkat és meglátnánk a dolgokat úgy, ahogy azok valójában vannak (Eris) és nem úgy ahogy azokat számunkra láttatni szándékoznak? Talán soha ennyire nem volt még látványos, ahogyan a „Fényhozó” leleplezi magát. Paradox (és perverz) módon akár ajándékként is tekinthetnénk rá. Persze, aki álomszuszékként inkább álmodik tovább, az tudattalanjának vetítő vásznán nézheti tovább a valóság hárításából fakadóan megjelenített képeket és kép-zelheti azokat valósnak. Ahogyan az álom is sokszor saját tudattalanunk figyelemfelhívó üzenete valóságot hárító tudatunknak, ugyanúgy a rejtett „Fényhozói” hatalom is figyelemfelhívó üzenet valóságot hárító tudatunknak. „Ha a kéket veszed be, a játéknak vége, felébredsz az ágyadban, azt hiszed, amit hinni akarsz. De ha a pirosat és itt maradsz Csodaországban, én megmutatom neked milyen mély a nyúl ürege. Ne feledd minden, amit kínálok, csak az igazság, semmi több” – Morpheus a Mátrixban. Egy ciklus záró kvadrátja egyben fájdalmas ráébredés lehet arra nézve, hogy milyen folyamatokat hozott (hagytunk megtörténni) eddig a ciklus kezdete óta.
Feltekintve az égboltra Eris jelenleg a Cet csillagképben annak is a „gyomrában” halad a feje felé és alulról közelíti az Égi Egyenlítőt. A bibliai Jónás és a görög mitológiai Héraklész is 3 napot töltött a Cet gyomrában, majd megújulva, mintegy új emberként léptek ki. Szimbolikusan amikor a Cet gyomrán (emésztőrendszer – felszívódás) halad át egy égitest, akkor belső elvonultságra ösztönöz (kaja kóma), hogy a bennünk rejlő képességeket tudatosítván (fej) megújulva új emberként lépjünk elő. A tudatosítás itt duplán is érvényesül: 1) az égitestek a fej irányába haladnak 2) Eris az Égi Egyenlítőt alulról felfelé haladva közelíti, s az Ekvátor alatt a tudattalan, felette a tudatos tartalmak vannak. A bibliai/mitológiai 3 nap szimbolikusan a Hold áthaladásának ideje a csillagképen, de mivel az Eris az egyik leglassabb haladású égitest, ezért még további hosszú év(tized)ekbe telik, amíg az Új Ember megszületik (és itt nem a disztópikus mesterséges intelligenciával összekötött droidra gondolok, mert az itt van a nyakunkon, hanem a spirituálisan felébredt új emberre). A Plútó a Nyilas csillagkép végén halad, amely a Tejút és vele együtt a Fény egyik őrzője, s így a Tejútról feltöltekezett magas szintű tudás hordozójává és terjesztőjévé válva lebont mindent, ami nem az isteni rend szerint való. Kettőjük kapcsolódása pedig komoly erőfeszítések és nem kevés áldozatok árán saját sorsfordító erejével létbe hívja azt az Új Embert (Neo), aki elrejtett belső képességeit felismerve, tudatosítva és felhasználva visszatérhet az isteni rendhez. S ha ehhez magunktól belülről képtelenek vagyunk emelkedni a bennünket körülvevő energetikai háttérrel együtt rezonálva, mert kényelmesebb a löttyedt sz@rban tapicskolni, akkor tudattalanul létrehívunk egy rejtett erőt (a Mátrixban Smith ügynök és társai), ami addig nyomaszt kívülről és szorít a falhoz (napjaink eseményei) az áttörés érdekében (Szaturnusz-Uránusz kvadrát), amíg cselekvésre nem ösztönöz. Ha nem megy belülről, akkor majd megy kívülről… és ha úgy sem, akkor GAME OVER és GREAT RESET, de nem Klaus Schwab és a Világgazdasági Fórum agendája szerint, hanem velük együtt megyünk a levesbe a teljes teremtési ciklus újraindulásával… mert a természet és a kozmikus rend hosszú távon nem tűri, ami vele inkonzisztens létező és neki részletkérdés, hogy mi itt vagyunk-e a bolygón vagy sem.
A folyamatnak koránt sincs még vége, sőt egyre jobban megyünk bele a sűrűjébe. Nem csak folytatódni fog, hanem fokozódik. A rázós futam pedig nem azért rázós, hogy aludjál, hanem azért, hogy felébredj és felkelj.
07.08. 1 fokon belülre került a kvadrát (ezzel párhuzamosan idevágó események indultak be)
07.21. Eris is retrográdba vált, így látszólag már mindkét égitest tolat, azaz az energiák befelé hatnak és munkálkodnak
08.28. egzakt kvadrát Bak – Kos 24 fok 42 perc
Félidőben szeptemberben a „nagy jótevő” Jupiter elvileg oldhatná a kvadrátot, ám mivel természeténél fogva mindent megnövel és felnagyít, amivel kapcsolatba kerül, így az oldás/enyhülés erősen kérdéses
10.06. Plútó direktbe fordul, és előre indulásával a belül felépült energiák innentől kívülre kerülve válthatnak ki eseményeket
10.09. egzakt kvadrát Bak – Kos 24 fok 18 perc
11.23. 1 fokon kívülre kerül a hatás
Egyéni szinten azok számára lehet ez az időszak jelentős, akiknek fontos állásaik vannak a jegyek 24-25. fokán.
