November 15-16-án tartják idén a G20-ak éves csúcstalálkozóját az Indonéziai Balin. A csoportot a globális gazdasággal kapcsolatos főbb kérdések megoldására kormányközi fórumként alapították 1999-ben 19 ország és az EU részvételével, melyek magukban foglalják a legjelentősebb fejlett és fejlődő országokat. Az azóta eltelt 23 év felszínre hozta a csoporton belüli feszültséget, amire egyre gyakrabban úgy hivatkoznak az alternatív médiában, mint „the West and the Rest”, azaz „a Nyugat és a Maradék”. A Nyugathoz az USA-t és szövetségeseit sorolják: EU, Egyesült Királyság, Ausztrália, Új-Zéland, Japán és Dél-Korea. A Maradékhoz pedig elsősorban a BRICS (Kína, Oroszország, India, Brazília, Dél-Afrika) és ezen csoport mögé felsorakozó és csatlakozni kívánó országok (Törökország, Argentína, Kazahsztán, Indonézia, Thaiföld, Irán, Szaud-Arábia, Algéria, Nigéria) illetve az összes többi fejlődő ország, akik köszönik szépen nem kérnek a mainstream szóhasználattal ún. „szabályokon alapuló világrendből”, valójában a hegemón által diktált játékszabályokból. Az alternatív erőközpont nem elhanyagolható méretét jól reprezentálja, hogy ha minden jelentkező csatlakozási szándékát elfogadják, akkor az USA GDP-jét 30%-kal meghaladják, a globális népesség több mint felével, az olaj- és földgázkészletek 60%-ával rendelkeznek. A csoporton belüli megosztottság igazán látványosan idén bontakozott ki a felszínen az USA (és vazallusainak) Oroszországgal vívott ukrán proxy-háborújában, mely a felszín alatt a korábbi egy pólusú világrendből a több pólusúvá alakulás folyamatáról (is) szól, s amely tetten érhető a csúcstalálkozó beszédes képletében is, melyet 2 napos találkozó félidejét jelölő éjfélre állítottam fel.
Egy esemény képletének vizsgálatakor többféleképpen lehet érdemes kezdeni, s ezek egyike a 2 világító egymáshoz való viszonyának vizsgálata a 8 holdfázis alapján. Kezdjük azzal, hogy még javában az október 25-i Napfogyatkozással kezdődő holdciklusban vagyunk, azaz eklipsz szezonban, amire jellemző, hogy egyfajta útkereszteződéseket, útelágazásokat, válaszutakat, fordulópontokat jelezhetnek a jövőre nézve. A csúcstalálkozó 1. napján még Fogyó Hold (6. fázis) van, a 2. napján azonban már Utolsó Negyed (7. fázis). A Fogyó Hold (6) fázisa arról szól, hogy a növekedés végérvényesen megállt, érdemes át- és újraértékelni a dolgokat, a fázis végén pedig szembe-sülünk mindazzal, ami már nem működik vagy csak rosszul. A 6-7. fázis közötti váltások (a csúcs ideje alatt) a Nap és Hold záró kvadrátjával jönnek létre, amikor a feszültség növekszik és cselekvésre ösztönző konfliktusok övezhetik. Az Utolsó Negyed (7) fázisa a re-orientáció, amikor a cikluson belül még utoljára van lehetőség kiigazításokat tenni egyfajta „újratervezésként”. Nos… az érzékelhető, hogy a korábbi domináns impérium felett eljárni látszik az idő, s már képtelen hatalmát kivetíteni mindenhová úgy ahogy eddig, miközben új kihívókra talált a glóbuszon, akik követelik a nekik járó szerepet a színpadon, s ami nemcsak regionális, hanem globális feszültségekben is tetten érhető.
A képletben látható egy „Yod az Isten ujja” nevű alakzat, amiben a hegyes szárú háromszög talpát a Mars-Eris kvadrát adja, a háromszög csúcsán pedig a Nap látható. A Nap az uralkodó, a vezető, mely szerep a Skorpió jegyében éppen átalakulóban van egypólusúból több pólusúvá. A Mars a háború, amelyet az ukrajnai színpadon fegyverekkel és vérrel is vívnak, azonban a kereskedelmi, technológiai és információs/propaganda háború már sokkal régebb óta tart a West és a Rest, s elsősorban az USA és Kína/Oroszország között. Érisz a drasztikusan megváltozott körülmények, amikor már tarthatatlanná válik a régi, kizökken a kerék a megszokott kerékvágásból, felkavarodik a poshadt állóvíz és borul a status quo, nem utolsó sorban a görög panteonban a viszály istennője, aki Árésszel a háború istenével közösen „bandázik”. Az elmúlt években láthattuk, hogy a különböző globális erőcentrumok erőfitogtatásai kifordították a világot a megszokott kerékvágásból, most pedig a csúcstalálkozó téridő pontjában a Nap, mint vezető és uralkodó szerep fókuszpontba kerül, ahol mellette ott látható a Merkúr, mint kereskedelem és a Vénusz, mint pénzügyek.
A Vénusz-Merkúr duóval (pénzügyek és kereskedelem) szemben látható a Sedna, és oppozíciójukhoz T-kvadráttal csatlakozik a Vesta. A Vénusz a pénzügyek, ami jelen esetben a hanyatló impérium devizája a dollár, ami a 2. világháború óta a világ meghatározó fizető eszköze. A Sedna jelöli azokat a folyamatokat, amikor a már működésképtelenné vált dolgokat szétszedhetjük és új rendszer szerint összerakva újra működő képessé tehetjük, nem mellesleg az égbolt legtermékenyebb pontján a Fiastyúk/Plejádok csillaghalmaznál jár, s mint ilyen energiája okosan felhasználva igazán termékenyen hasznosítható (kérdés mire). Mindketten a jegyek utolsó, ún. anaretikus fokán látható, ami egyfajta megrekedtséget is jelez, amikor a jelenlegi rendszer még nem volt képes továbbhaladni és átlépni az új energia mintázatba, egy új rendszerbe. A Sednával együtt látható a Sötét Hold Lilith, oppozícióban a Merkúrral és Vénusszal, ami jelzi a „rendszerből való kivonulást”, amikor az sem érdekel, ha kereskedelmi és pénzügyi szankciókkal sújtanak és páriává válok, akkor is a saját utamat járom, mert nem vagyok hajlandó megalkudni az igazságtalansággal. Az oppozícó pedig az energiák kiegyenlítődésre való törekvésére utal. Harmadikként a Vesta a fókuszálás jelölője, amikor a figyelem minden más kizárásával ráirányul valamire, s így a T-kvadrát fókuszpontjában jó eséllyel lehet kézzel fogható a feszültség a csúcson. Nos… a világ pénzügyi rendszere egyre jobban fenntarthatatlanná kezd válni, s nem véletlenül dolgozik egyfajta előre menekülésként minden jelentős jegybank a digitális pénz bevezetésén, ami várhatóan alapjaiban rendezi majd át a hétköznapi életet is. Másfelől a dollár világhatalmi státusza tette lehetővé az USA számára impériumának fenntartását, amit kezdetben a 2. világháború után a Bretton Woods-i rendszer alapozott meg, mely alapján a dollár korlátlanul átváltható volt aranyra, amit 1971-ben Nixon felfüggesztett és fedezet nélkülivé vált a dollár, majd 1973-ban Henry Kissinger bábáskodása mellett létrehozták a petro-dollár rendszert, melynek alapja Szaúd-Arábiával, mint az arab olaj hatalmak vezetőjével történt megegyezés, hogy dollárban adják el az olajat, s a bevételből amerikai állampapírokat vásárolva finanszírozzák a birodalom működését, cserébe az USA katonai védelmet nyújt neki, mint egyfajta „keresztapa”, aki védelmet nyújt a galerinek. 2003-ban a 2. iraki háború mélyebb oka – félretéve a mondvacsinált és azóta sokszorosan lelepleződött kamu vegyi fegyveres mesét – éppen az volt, hogy Szaddam Husszein megpróbálta az iraki olajat dollár helyett euróban eladni – az eredményt láttuk. 2011-ben a líbiai háború mélyebb oka az volt, hogy Kadhafi is megpróbálkozott ezzel (+ pánafrikai dollártól független valuta uniót tervezett), majd ugyanott végezte. Láthatjuk, hogy Oroszország az eszkalációs létrán márciusban úgy döntött, hogy rubelben adja el az olajat és földgázt – vegyes eredménnyel, az azonban látszik, hogy vele szemben nincs lehetőség elvégezni azt, amit Irakban és Líbiában, csak proxyn keresztül lehet gyengíteni és saját „szövetségeseknek” többszörös áron eladni a palagázt, hogy biztosított maradjon a kereslet a dollárra. Mert amit néhány éve még elképzelni sem mertünk: Szaud-Arábia (és egyre több arab olajtermelő) Kínának már jüanban adja el az olajat dollár helyett, arról nem is beszélve hogy az amerikai időközi választások előtti hetekben beintett azon amerikai kérésnek, hogy az olajkitermelés visszafogását halasszák el a választások utánra. Mindeközben a páriává vált Oroszországgal az élen egy sor fejlődő (köztük a jelentős G20 tagok) lépésről lépésre leváltják a dollárt a nemzeti devizákra az egymással folytatott kereskedelemben. A csúcstalálkozó másnapjára a Vénusz már jegyet vált és átlép a Nyilasba, így várhatóan valamilyen fajta előre lépés mégiscsak történhet a globális pénzügyi rendszert illetően – feltételezhetően nem a West and the Rest közötti kiegyezés, hanem a digitális jegybank pénz, mint közös cél irányába, amit jó eséllyel nem fognak nagy dobra verni.
Látható a képletben a Junó-Astraea együttállás, ahol Júnó jelöli a szövetségi rendszereket és együttműködéseket, az Astraea pedig a karma-törést és sorsváltoztatást, amikor már régóta kitartunk egy már tarthatatlanná vált dologban, majd végül megelégelve elindulunk egy teljesen új irányba. Ők ketten nyár közepétől együtt mozogva hátráltak retrográd mozgásban, majd október-november fordulóján váltottak irányt és indultak ismét előre, azaz a szövetségi rendszerek és együttműködések megváltoztatása a felszín alatt érlelődve mostanra látszik átültetődni a gyakorlatba. Érdemes megemlíteni, hogy a retrográd mozgásuk (visszatekintés a múltban létesült szövetségi rendszerek megváltoztatása céljából) a Halak jegyében zajlott, ami egyrészt a 12 zodiákus utolsó jegye, azaz jelzi az összegzést, lezárásokat, korszakváltásokat egy új ciklus megkezdése érdekében, másrészt az egység jele is, aminek éppen átértékelése zajlott: miben, kivel és milyen célból óhajtanak vagy éppen nem óhajtanak egységet alkotni.
Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy ők ketten még szemben állnak a Lilith-tel, ami az igazságtalansággal és alá-fölé rendelt viszonyokkal szembeni lázadás, valamint a kimondhatatlan tabuk kimondása, akkor még látványosabb a helyzet, hiszen a Rest, a resztli, a Maradék országok éppen az USA és csatlósainak világrendje által alkalmazott képmutató kettős mércéje és saját érdekei szerinti gátlástalan kihasználása szembeni lázadás és szövetség újraépítés. Egyelőre még nem tudják mit is akarnak közösen, de azt annál inkább, hogy mit nem és ez kovácsolja össze őket. „A West és a Rest” szembenállását mi sem ábrázolja látványosabban, mint az a térkép, ami azt mutatja, mely országok vezettek be szankciókat Oroszországgal szemben és melyek nem. Bizonyos értelemben a „Maradék” a „lándzsa hegyeként” tekint Oroszországra, aki szembeszáll a hegemónnal még akkor is, ha itt nyugaton a saját információs buborékunkban a mainstream narratívában ennek kimondása eretnekségnek számít. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a Nyugat felvásárolja a nyersanyagokat, a Maradék pedig rendelkezik a nyersanyagokkal, merthogy tágabb perspektívában erről is szó van, s a függetlenség ott lehetséges, ahol a nyersanyagok rendelkezésre állnak. A világ népességének 2 csoport közötti megoszlásáról nem is beszélve, miközben mind a népességi, mind a gazdasági tendenciák elég egyértelműen alakulnak már középtávon is. Innen szemlélve érthető a hegemón impérium kapaszkodása, hogy ha magát már nem tudja feljebb emelni, akkor előnye és pozíciója megtartásához szövetségeseit kénytelen lenyomni és így akár tágabb megvilágításba kerülhet a szomszédban folyó vérontás és annak következményei is.
Az idei a 17. csúcstalálkozó (a G20-ak 23 éves történelmében kezdetben még nem találkoztak évente), mely szám a Tarot-ban a Csillag lapját jelöli. Ezen lap jelentésében megjelenik egy apró fény a nagy sötétségben, a Torony által képviselt összeomlás után. Ezért a csillag lapja a remény lapja is, melyet követve kiutat találhat a földi vándor abból a helyzetből, amibe hamis biztonságérzetéből navigálta saját magát. Minden jel arra mutat, hogy bő 30 év (azaz 1 Szaturnusz visszatérés után) lassan, de biztosan elmozdulhat a globális rendszer az egypólusúból egy szélesebb tömegek számára igazságosabb több pólusú és kiegyensúlyozottabb világrend felé, ami lehetne egy win-win helyzet is a West és a Rest között, amiből mindkét fél nyerhetne és amihez radikális szemléletváltásra lenne szükség, ám ennek hiányában inkább a Nyugat kárára és a Maradék javára válik hosszú távon. Mindazonáltal bár sok szempontból támogatható néhány törekvése a Rest-nek, ugyanakkor nem érdemes „megváltóként” tekinteni a csoportra, mivel végső soron ugyanazt az agendát követi mint a West, hiszen annak „emlőin csüngve cseperedtek fel” ők is.
