Ismét eklipszek, azaz Nap- és Holdfogyatkozások között vagyunk, s ezúttal az utolsónál az Ikrek-Nyilas tengelyen. Mint ismert és mint többször írtam róla (pl. itt, itt), a fényadók fogyatkozásai a Holdcsomó tengelyek közelében jönnek létre (Teliholdkor Holdfogyatkozás, Újholdkor Napfogyatkozás) és kb. fél évente rendszeresen ismétlődnek, energetikájuk és időbeli leképeződésük pedig hatványozottan fokozottabb egy sima Teliholdhoz vagy Újholdhoz képest, ezért figyelték árgus szemekkel a régi korok bölcsei. Bár itthonról egyik sem látható, ám jelentőségük ettől még nem elhanyagolható. 2020.05.05-én lépett a Holdcsomók tengelye az Ikrek-Nilyasba és 2022.01.18-ig tartózkodnak itt. Érdemes visszaolvasni a Az átértékelés ideje c. bejegyzésemben (https://astrospirit.hu/blog/az-atertekeles-ideje/) 2020.04.22-én írtakat az Ikrek-Nyilas minőségről, mint tanulandó minőség.
„Itt a polaritás világában párosával lépnek fel az erők: erő és ellenerő. Fény és sötétség. Fent és lent. Kint és bent. Hideg és meleg. Látható és láthatatlan, fátylon innen és fátylon túl. Halandó és halhatatlan. „Jó” és „rossz”. Miért? Azért, hogy tanuljunk. Hogy gondolkodjunk. Hogy felismerjünk. Hogy megkülönböztessünk. Mert ha nem lenne egyik, nem értékelnénk a másikat. Mert az egyik csak a másik által, a kettősség által nyer értelmet. És közben megjelenhet a két-ség (ami most úgy tűnik mindent visz), hogy a tézist és antitézist megvizsgálva szintézisbe kerüljünk, de már egy magasabb szinten. És az érmének is két oldala van, mégis ugyanarról az Egyről beszélünk, amelyik Egyről az öreg indián tanítja az unokáját, hogy a jobb és bal szárny is ugyanahhoz a madárhoz tartozik. Ezek az Ikrek minőség egyik megnyilvánulása, ahová most a Felszálló Holdcsomó, mint a választott sors jelölője átlép május 5-én. A Sárkányfejről beszélünk, ami tudatosságot igényel és amivel a mesebeli hős (azaz Te magad) megküzd(esz). A másik prominens megnyilvánulása az Ikrek minőségnek a testvériség. Jelen világunk az elmúlt kitudjamilyenhosszúideje többnyire az Ószövetségből ismert „Káin és Ábel” típusú testvériséget élte, a versengést, rivalizálást, az egymás legyőzését, az ellenségeskedést, a „nagy hal megeszi a kis halat” és „az erősebb kutya b… ugat” jellegűt, mert évezredeken keresztül abban kondicionálták az emberiséget, hogy ebben van az erő. Ám létezik egy ennél is nagyobb ERŐ: az összefogás és együttműködés által. A görög-szkíta mitológiából ismert Castor és Pollux (a csillagkép sem Káinról és Ábelről kapta a nevét) vagy Hunor és Magor testvérisége, melyben a TEST-VÉR-IS-ÉG egy magasabb szinten test-esül meg, melyben a vér, mint erő (mindegyik Marsikus minőség) össze köti őket is és a testet is az éggel. Amikor Castor a halandó fivér meghalt, Pollux a halhatatlan kikönyörgi apjától Zeusztól, hogy nyerjen a másik is halhatatlanságot. Az ősi szkíta, hun, magyar testvériségben két harcos nyilas egymásnak háttal egymás hátát védve, ketten együtt 2×180=360 fokot belátva tartották és védték egy-mást a túlerővel szemben, miközben vakon megbíztak a másikban (egymás taposása helyett) és tudták, hogy amíg az egyik kitart és nem esik el, addig a másik sem. Együtt küzdenek egymásért és nem egymás ellen. (A jelenlegi válságban mindkettőre láthatunk példákat, érdemes figyelni.)És megérkeztük a Nyilas minőséghez az Ikrekkel szemben, ahová a Leszálló Holdcsomó lép be, s vele az ősmagyarsághoz, a mag népéhez, aki a magot hivatott hordozni, melyből új csíra nő. Hunor és Magor népéhez, a hon-erő-höz és mag-erő-höz, a hon-őr-(ző)-höz és mag-őr-(ző)-höz, a hon-úr-hoz és mag-úr-hoz, aki a mag-a ura és éppen ezért külső tényezők és ellenerők által befolyásolhatatlan. A Nyilas népéhez, aki a nyílást, azaz a hasadékot őrzi a Tejúton, az égig érő ég-ígérő fán, az istenek útján, ahol a beavató Kígyótartó farka mint nemző erő a Tejút felső hasadékába hatolva magvából Fényt nemz, mert itt van a Tejút galaxisunk közepe, dobogó szíve, ahol folyamatosan csillagok születnek, azaz Fény, mint mag-váltó megváltó, megváltoztató erő (ezért tették ide a Mester/Messiás megszületésének ünnepét is, amikor a Nap, mint világosság itt jár). A Nyilas csillagkép latin neve Sagittarius, azaz segítőerő, miközben a latin sagitta kifejezés nyilat, a görög skütha nyilast, a szkíta pedig segítőt jelent. A Tejút pedig maga a Fehérló, a táltos, aki gyógyítani képes. A Tejút sosem a szarral gurigázásról szól, hanem a körfogásból való kiemelkedés lehetőségéről, ami fél-elem-ben megkötözve, évszázadok alatt identitástól megfosztva és gyökértelenné téve nehéz. Világszerte hun-gárnak hívnak bennünket fin-gár helyett, s ideje lenne itthon is ráébredni az eredetünkre és küldetésünkre. A következő másfél évre a karmatengely kerül az Ikrek-Nyilas tengelyre, hogy lehetőséget kapjon mindenki, aki érzi magában a MAG-ot (és nem a zabszemet…), hogy kezdjen vele valamit. Mert így vagy úgy, de az ocsú a búzátol elválasztatik.”
Nos… érdemes végig gondolni ki hogyan élte meg személyes szinten… és honnan hová jutottunk… én a kollektívval foglalkozok. A járvány 1. hullámában – mely már lecsengőben volt a Holdcsomók jegyváltásakor – még szinte mindenki elfogadta a hivatalos narratívát. Aztán ahogy haladtunk időben úgy kezdett szétválni azok tábora, akik továbbra is hisznek a hivatalos narratívában és azok tábora, akik úgy vélik, hogy a felszín alatt itt valami másról (is) szól a történet. Hogy minden írni olvasni tudó is lássa és értse, még meg is mondták illetékesek, közzé is tették, mint többek között tavaly nyáron a „szóvivő” Klaus Schwab a „The great reset” c. könyvében (az olvasni nem tudóknak el is mondta számtalan interjúban). Nem mellesleg a megértés és megértetés, írni-olvasni tudás képessége is az Ikrek minőség velejárója. És a poláris ellentétek is, mint fenti saját idézetemben kifejtettem. Másfél év alatt sikerült a láthatatlan erőnek az eddig is meglévő hamis társadalmi törésvonalak mellé még 1 mostanra szinte mindent felülíró törésvonalat létrehozni az oltottak és oltatlanok közé a jó öreg oszd meg és uralkodj elvvel. Test-vér-is-ég. Összefogás. Hol? Hunor és Magor? Castor és Pollux? Káin és Ábel van b+! Saját ismerősi körömben is van már olyan orvos, aki nem kíván oltatlant ellátni. Ausztrália északi területén a hadsereg már elkezdte a pozitívnak tesztelteket karantén táborokba szállítani. A propaganda médiából és politikai szinten folyik a hangulatkeltés a 2 tábor között, ami már kimeríti a btk. szerinti gyűlöletbeszéd kategóriáját. Vajon a Teremtő hogyan értékeli saját képmására alkotott teremtményeinek teljesítményét az elmúlt másfél évre? Nem volt elég a múlt század 30-as évei és ami abból következett? Tényleg még egyszer szükség van a démonizálásra és kirekesztésre, hogy megértsük hová vezet? Ráadásul valódi tudományos alapok híján? Vajon miért posztoltam ezt a vörös és fekete hangyákról szóló tanulságot áprilisban? https://www.facebook.com/ht.asztro/posts/3698121117080153 Hogy lájkokat vadásszak? Mikor értjük meg végre, hogy az ellenség nem a vörös vagy a fekete hangya, nem az oltott vagy az oltatlan, hanem „aki megrázta az üveget”. Ehhez a homokozóból ki kéne mászni és beülni az iskolapadba. Első osztályba. Aztán ha onnan tovább tanulunk, netán felsőfokú intézményben, akkor még azt is megérthetnénk, hogy mélyebb szinten a „láthatatlan erőt”, aki „megrázza az üveget” is mi magunk hoztuk létre, mert tudatlanságunkban hagytuk, hogy létrejöjjön, mert nem vállaltunk felelősséget önmagunkért, és mert tétlenségünkkel tettestársai lettünk fenntartásában. Ide kívánkozik egy mostanság egyre gyakrabban idézett mondás: „A birkák egész életükben a farkastól rettegnek, majd a juhász fazekában végzik.” A levegős Ikrek Felszállóval még a szellemiség, az ideák világában zajlik minden, ám a földies Bikában – ahová január közepén megérkezik – a szellemiség már az anyag kőkemény valóságában materializálódik. Rajtunk múlik, hogy mi. A Skorpió (végleges lezárások) Leszálló Holdcsomó (múlt jelölő) egyik alacsony szintű megnyilvánulásáról a folyamatokat elnézve egy orwelli idézet jut eszembe: „A múltat eltörölték, a törlést elfelejtették, a hazugságból igazság lett”.
Ahhoz, hogy ez másképp legyen, a másfél évből van még vissza másfél hónap megtanulni az égi tanítást. Lássuk az eklipszek szerepét.
Holdfogyatkozáskor a Hold egy vonalban állt az Algollal. Jajj! A hagyományos asztrológia szerint azonnal keressünk egy fát, meg egy kötelet és részletes instrukciókkal lát el, hogy melyik végével hogyan és mit csináljunk, hogy átéljük az Akasztott Ember állapotát. A Tarot 12-es lapját ismerők azonban tudják, hogy nem a nyakán, hanem a lábán van a kötél és fejjel lefelé lóg, azaz a szemlélet módot, nézőpontot vált. Márpedig ha itt olvasol, akkor vélhetően nem vagy normális (=norma szerint élő… „tágas és széles az út, amely a romlásba visz… szűk a kapu és keskeny az ösvény, amely az életre vezet”), hanem a keskeny utat kereső vagy. Egy mondatban: az Algol a bennünk legmélyebben gyökerező saját félelmeink legyőzése, ami által 1) mi magunk válunk legyőzhetetlenné (lásd Perzeusz esetét) 2) egyúttal kiszabadíthatjuk a bennünk rejlő szárnyaló kreativitást (lásd Pegazus, a szárnyas paripa).
Napfogyatkozáskor a 2 világító egy vonalban áll a Sárkány szemét jelölő Rastaban (más néven Etamin vagy Alwaid) csillaggal. A sárkány szimbolikusan minden mesében az a félelmetes ellenség, akit szükséges legyőzni ahhoz, hogy a hős a kívánt célt elérje. Akkor nyomd ki a szemét! A Holdcsomók amúgy is a sárkánnyal való küzdelemről szólnak, ahol a Sárkányfej a Felszálló Holdcsomó másik neve, a Sárkányfarok pedig a Leszállóé. A sárkány mindig valamilyen kincset vagy titkot (valójában a tudást) őriz, a szem a látás és belátás, amit most mindkét fényadó megvilágít. Lássuk be és ismerjük fel, hogy mit k…tunk el, győzzük le önmagunkat és tegyünk másképp együttműködéssel.
Egyébként is feltűnő a 2 eklipsz képletében, hogy a Plútó, a Vénusz, az Astraea és a Júnó (a Magyarországi földrajzi helyre felállított képletben) mindkét esetben az I. házba kerülnek. Önmagunk gyökeres átalakítására és átértékelésére, sorsváltoztatásra és együttműködésre, szövetségek kötésére ösztönöz. Fontos itt megjegyezni, hogy az eklipszek idején a Bak Vénusz már a december 19-én kezdődő retrográd periódus ún. árnyék szakaszában halad. Az Rx Bak Vénuszról terveim szerint külön bejegyzés is készül. Előzetesen csak 2 téma: 1) Várhatóan rávilágít arra, mik azok az Igaz és valóban megszentelt értékek az életünkben, amire valóban és ténylegesen szükségünk van, és mi az, ami csak csimbum látványcirkusz. 2) Felszínre hozhatja (Plútóval együttállásban fordul retrográdba) azon pénzügyi-gazdasági strukturális problémákat, amelyek elleplezésére tavaly tavasz óta (legutóbb 2020 május-júniusban volt retrográd) monetáris oldalon soha nem látott gigantikus mennyiségű pénzt pumpáltak a jegybankok a rendszerbe, fiskális oldalról pedig az államok és kormányok.
A Napfogyatkozás a Skorpió és Kígyótartó csillagképek átfedésében zajlik karnyújtásnyira a Tejút- és Világoszlop szimbólumként számon tartott Antares csillagtól, amely ezen minőségében egyedülálló az egész égbolton. A fent említett gyökeres átalakulás szükségessége így abban is visszaköszön, hogy itt a Tejút kapujában a földi vándorról, a hősről lenyesetik minden, ami méltatlan az Istenek Útjához, a magasabb szintre lépéshez. Mindez a 12. ház csúcsán, ami befelé fordulással (de nem befordulással) összegzésre, befejezésre, korszakváltásra ösztönöz, de ugyanakkor kollektív szinten be- és lezárásokra, a járvány folytatódására is utal. Éppen a 2 eklipsz között november 26-án jelentették be az új dél-afrikai szupermutánst, ami aznap az egyik főáramú online sajtó orgánumban min. 20 szalagcímben szerepelt és azóta is tarol a propagandában. Tudjuk, hogy minden frekvencia, hullám és rezgés, de nem mindegy mire hangolódsz. Egy ősi okkult tanítás szerint Advent a várakozás megszentelt ideje 28 nappal, azaz 1 holdciklussal Karácsony előtt kezdődik (és nem advent 1. vasárnapjával), ami történetesen mindig november 26 (számold ki). Tudjuk, hogy Karácsony a szeretet ünnepe, a fény győzelmének ünnepe a sötétség felett, Advent pedig az erre való felkészülés, az elcsendesedés és befelé figyelés ideje. Mert aki teljes a szeretetben az nem fél. Aki nem fél, az pedig nem irányítható. A sajtóhírekből kiderült, hogy a világ számos pontján detektálták már ezt az új szupervariánst (hetekkel korábban). És mégis éppen Advent kezdetének napján jelentik be és ömlik a vérfagyasztó fél-elem cunami. Nem 1 héttel előbb, vagy utóbb. Gondold végig… véletlen-e? Amikor a kiprojektált külső valóság megélésében az emberek már szimbolikusan falhoz vannak állítva, sőt bele vannak nyomva a falba, akkor mindenki saját bőrén érzi a változtatás szükségességét. Idézhetnék ugyanazon forgatókönyvből szólamokat hangoztató „klasszikusokat”, akiket manapság politikusnak hívnak, miszerint vagy megteszel valamit, vagy meghalsz, ám abban igazuk van, hogy cselekvésre van szükség. De nem mindegy mit. A Napfogyatkozással kezdődő holdciklusra esik az idei meghatározó Szaturnusz-Uránusz kvadrát 3. és egyben utolsó tetőzése, a feszültség pedig már kézzel tapintható mindkét oldalon, miközben a hivatalos narratíván egyre több a repedés, amit egyre többen ismernek fel és ezért egyre erőszakosabban erőltetik tovább. Erő és ellenerő visszahat egymásra. A Tejút kapujában a Kígyótartó által beavatásban részesül a földi vándor és annak megfelelően választhat. Vagy szintet lép felfelé, vagy marad a körfogásban. Ezért egyéni szinten javaslat a kollektív zűrzavarban: a 12. ház magas szinten az emberi meghaladása, kapcsolódás a transzcendenshez az Egy-s-ég-hez önként befelé figyelve a mag-od felé, lezárva a külvilágból érkező impulzusokat.
