Kezdetét veszi a szokásos évente kétszer ismétlődő eklipsz szezon, melyben ezúttal 2 félárnyékos Holdfogyatkozás zár közre egy gyűrűs Napfogyatkozást.
Dátum Esemény Itthonról Ideje
Június 5. Holdfogyatkozás látható 3 ó 18 p 13 mp
Június 21. Napfogyatkozás részlegesen 0 ó 0 p 38 mp
Július 5. Holdfogyatkozás nem látható 2 ó 45 p 00 mp
Mivel megvizsgálva szervesen összekapcsolódnak egy összetett szimbolikus jelképrendszerben, ezért nem külön-külön, hanem együtt értelmezem őket.
Általános tudnivalók az eklipszekről:
Tekintettel arra, hogy a Holdcsomók a Nap és Hold keringési síkjának metszéspontjai, így a Holdcsomókhoz közeli (15 fokon belül) Újholdkor jöhet létre Napfogyatkozás, Teliholdkor pedig Holdfogyatkozás. Mivel ezen síkjuk kb. 5 fokban eltér egymástól ezért nem fedik egymást pontosan a világítók minden Újholdkor és Teliholdkor, azaz nincs eklipsz, csak egy vonalban állnak. Földről látható átlagos korongja a Napnak 32 ívperc, a Holdé pedig 31, de mindkettő kis mértékben változik annak függvényében, hogy az elliptikus pályán Föld közelben vagy távolban vannak-e. Ebből ered, hogy a Nap esetében teljes-, gyűrűs- vagy részleges, a Hold esetében pedig teljes-, vagy félárnyékos Holdfogyatkozást látunk-e éppen. A hagyomány szerint a vizuális láthatóság önmagában is fontos, ui. erősebben fejtik ki hatásukat azon területeken, ahonnan ténylegesen látható, mint ahol nem. Szintén a hagyomány szerint ahány percig tart egy Napfogyatkozás annyi évig, ahány óráig tart egy Holdfogyatkozás, annyi hónapig fejti ki hatását tágabban. Ennek alapján a mostani 3 eklipsz hatásai 3-4 hónapig nyilvánulhatnak meg, ami megegyezik az előző bejegyzésben tárgyalt Jupiter-Szaturnusz-Plútó ősz eleji direktbe fordulásának idejéig, ezért az ott tárgyalt folyamatokhoz is kapcsolódik, s érdemes újra áttekinteni az ott írtakat (avagy mit tanultunk az elmúlt időszakból). Szűkebben értelmezve pedig a fogyatkozások körül +/- 2 héttel már megnyilvánulhatnak hatásai. Nap- és Holdfogyatkozások mindig párban jelennek meg évente kétszer kb. fél évente.
Mivel a Holdcsomóknál a Hold (lélek) vagy a Nap (tudat) pályája alá száll (Leszálló-Sárkányfarok) vagy fölé (Felszálló-Sárkányfej), ezért egyfajta szimbolikus útkereszteződésekként is funkcionálnak, ahol egyik vagy másik irányba indulhatunk. Ezek karmikus jellegéből fakadóan (Holdcsomók alkotta tengely = karmatengely) azonban a választás lehetőségét mégis korlátozottnak ill. sorsszerűnek érezhetjük (mivel az életünk irányát még leszületés előtt megterveztük), ezért az irány gyakran valamilyen külső-belső nyomás/frusztráció hatására dől el, vagy legalábbis az egó (tudat, Nap) ekként élheti meg a lélek (tudattalan, Hold) választását. Napfogyatkozáskor a Hold takarja el a Napot, azaz a lélek késztetései és vágyai felülkerekednek a tudaton, míg Holdfogyatkozáskor, amikor a Föld takarja el a Holdat, a fizikai világ színpadának 2 nagy csalója (a tér és az idő, azaz a maja fátyla) elhomályosítja a lélek valódi késztetéseit.
Ennyi általános felvezető után nézzük a mostani időszak üzenetét.A Napfogyatkozás alig néhány órával a nyári napforduló utánra esik (!), amikor a leghosszabb a nappal és legrövidebb az éjszaka, magyarul a legtöbb a Fény és legkevesebb a Sötétség. DE!!! Napfogyatkozáskor éppen a Fény ereje csökken, mivel eltakarja a Hold, azaz ha csak rövid időre is, de a sötétség veszi át az uralmat a fény felett – igaz most nem teljesen, mert a gyűrűs fogyatkozás miatt egy keskeny fénylő gyűrű megmarad a Nap körül. Az ellentétek küzdelme így nemcsak a Fény és Sötétség szimbolikájában, de annak időzítésében is megnyilvánul: a leghosszabb világosság idején borul sötétbe a Nap/tudat. Ősidők óta a fényt/világosságot a szeretettel és tudatossággal, a sötétséget a fél-elemmel és tudatlansággal is társítjuk, s ahogy a fény hiánya a sötétség, úgy a szeretet hiánya a fél-elem. Láttál-e mostanában olyan törekvéseket, melyben fél-elemmel igyekeztek befolyást gyakorolni emberek tömegeire? Láttál-e (meg)vezetetteket vagy olyanokat, akik ellenálltak? Esetleg tapasztaltál-e olyat, hogy a tömegtájékoztatás propagandája ütközött némely alternatív véleménnyel és ezért igyekezett azt elnyomni? A legnagyobb sötétségben ha meggyújtasz akár csak egy gyertyát, a sötétség kénytelen visszahúzódni. Kénytelen és ezért küzd ellene. A mesebeli vámpírok is menekülnek a fény elől. Aki teljes szeretetben van, az nem fél, hanem táplál, mert a szer etet. Aki fél-elemben van, az egyben sötétségben is van (fény/szeretet hiánya) és zavarja a fény, ezért igyekszik eltakarni azt, mert akkor fel kéne ébredni, rá kéne jönni, hogy csak fél, de nem egész. Azaz tudatos hitrendszerét lenne szükséges megváltoztatni, ezért az egó ellenáll – egy darabig – és kapaszkodik a megszokottba. Tapasztaltál-e olyat az elmúlt időszakban, amikor a szekér kizökkent a megszokott kerékvágásból? Ez nem csak a még mindig működő Szaturnusz-Plútó energiája, amikor elérkeztünk egy határhoz, ami teljes átalakulást igényel. Január 26-án írtam a Plútó-Eris kvadrátról, ami az idei év másik meghatározó mintája és pontosan a status quo borulásáról szól, amikor már nem folytatható tovább az, amit eddig csináltunk. Ráadásul ennek 2. tetőzése éppen erre az eklipsz szezonra esik (06.14.), mely azokkal együtt fokozhatja a feszültséget a hatalmi status quoval szemben, újabb frontvonalak nyílhatnak vagy újabb repedések jelenhetnek meg a fennálló struktúrákban.
A tudatlanságban/sötétségben tartott tömegek között egyre több gyertya gyúlik, aminek hatására egyre növekszik a fény/tudatosság. Ebben a napfogyatkozásban a fény és sötétség, a tudatosság és tudatlanság küzdelme éleződik ki. A 3 fogyatkozás olyan, mint egy háromszög, aminek talpa a 2 Holdfogyatkozás, a csúcsa pedig a Napfogyatkozás, melyek mind a fény és sötét erők küzdelmét szimbolizálják.
Az 1. Holdfogyatkozás az Ikrek-Nyilas tengely (lásd előbbi bejegyezést a Holdcsomók jegyváltásáról) 16. fokán, a 2. Holdfogyatkozás a Rák-Bak tengely 14. fokán, a közéjük félidőre eső Napfogyatkozás pedig a Rák-Bak tengely 1. fokára esik. Avatott szem számára messziről feltűnik valami. Van egy ősi asztrológiai módszer, amit antiscionnak, azaz tükörpontnak hívunk és a Rák-Bak tengely 1. fokát tekintjük tükörnek, mivel ez a nyári-téli napforduló tengelye és innen mérve egyik-másik irányba tükör-szimmetrikusan azonos mértékben növekszik ill. csökken a nappalok-éjszakák hossza. Magyarul június 5-én amikor a Nap az Ikrek 16. fokán jár ugyanannyi a világos és sötét órák száma, mint július 5-én, amikor a Nap a Rák 14. fokán jár, mert egyenlő távolságra jár a Nap a nyári napfordulótól, mindkét irányban 14-14 fokra. Ezáltal is visszaköszön a fény és sötétség, a tudat és tudatlanság, a szeretet és fél-elem ellentétpárja és azok egymással vívott küzdelme.
A másik, ami ránézésre messziről kiabál, hogy kardinális jegy 1. fokán van Napfogyatkozás, ami a kardinális minőség folyamatokat beindító kezdő löketét fokozottan hangsúlyozza, azaz valami itt nagyon beindul. De mi is? Kezdem azzal, amivel év elején kezdtem: ciklusváltásban vagyunk. Ebben az évben 3 jelentős, történelem formáló ciklus érik be és indul új: Szaturnusz-Plútó (34-37 év), Jupiter-Szaturnusz (20 év), Jupiter-Plútó (12 év), ami meghatározza a következő évtizedek folyamatait. És ha már hosszabb ciklusokról és folyamatokról beszélünk… elismerem, hogy a következő példa/téma választás talán önkényesnek tűnhet, ám ha már lineáris időben idén egy új évtized kezdődik, akkor érdemes megemlíteni egy olyan konfigurációt, ami az évtized formációjának ígérkezik és az évtized közepén 2025-ben pontosodik be több éves kialakulás és több éves felbomlás mellett. Nevezetesen a 3 transzcendens bolygó (Uránusz-Neptunusz-Plútó) által alkotott égi háromszögről van szó, melyhez hasonló kb. 500 évente formálódik, s melyhez a bepontosuláskor a háromszög csúcsán, fókuszpontjában a Szaturnusz is csatlakozik. És ekkor a háromszög csúcsa a tavaszi napéjegyenlőség pontjára, az ún. Tavaszpontra fog mutatni, amelyre korszakokat kijelölő pontként is tekintünk és a Kos, mint másik kardinális jegy 1. foka, ahol a nappal és éjszaka egyenlő hosszúságú, azaz a fény és sötétség egyensúlyban van. Ennek szimbolikus leképezését egyelőre mindenkinek a fantáziájára bízom, mindenesetre idővel rengeteg szó fog esni róla és mindennapjainkban fogjuk érezni hatását, a sakktáblán a világos és sötét játékos „játéka” már most is látható és csak fokozódni fog amíg új egyensúlyba nem kerül. Nem tudom, hogy a mostani fogyatkozásokban megnyilvánuló fény-sötétség játéka tekinthető-e az évtized közepére beérő formáció előjátékának (főleg mivel ez a formáció még nincs is hatótávolságban), de a jelenleg is körülöttünk zajló folyamatokat elnézve érdemesnek gondoltam felvillantani.Nem utolsó sorban lesz még1 jelentős esemény idén december 21-én a téli napforduló napján (!), nevezetesen éppen ezen a napon pontosodik be a Jupiter-Szaturnusz egész idei és jövő évet meghatározó új 20 éves ciklust nyitó találkozója. Ez pedig szintén egy kardinális jegy, a Bak 1. foka. Részletesen majd később, amikor odaérünk.
Tehát összefoglalva: idén, az évtized elején, amikor 3 történelemformáló ciklus indul, a Rák-Bak napfordulós tengely mindkét végén 1-1 fontos égi esemény zajlik, melyben a fény és sötétség, a szeretet és fél-elem, a tudatosság és tudatlanság szimbolikusan jelenik meg, mely folyamatok elindítanak (?) egy évtizeden átívelő és kibontakozó mintázatot, ami a napfordulók tengelyére merőleges nap-éj egyenlőségi tengely tavaszponti, azaz korszakot meghatározó oldalán csúcsosodik ki. Vajon vél-etlen lenne-e az összefüggés-rendszer vagy a RENDEZŐ valami igen fontos dologra kívánja felhívni a csillagokat olvasók figyelmét az üzenetével? Márpedig amennyiben nem vél-etlen, akkor érthetővé válhat az is mi miért történik körülöttünk és az is, merre van az irány. Akkor is, ha a világ (nem létező) urai a káoszt éppen az elterelésre kívánják felhasználni, a kiutat keresők (meg)vezetésével. A fent levezetettekből nekem azonban úgy tűnik, hogy a RENDEZŐnek más a szándéka. 2020-ban, amikor a 20-as duplán jelenik meg és a Tarotban az Ítélet lapja, ami a Teremtő akaratát mutatja, akkor ne csodálkozzunk, ha az Erő és ellen-erő, a világos és sötét oldal egymásnak feszülése ennyire látványosan nyilvánul meg. Ezáltal tanít az uralomra (2+0+2+0=4 az Uralkodó lapja), hogy Te vezess és ne megvezessenek, a káoszból kivezető irány pedig a Teremtőhöz, az ősi szakrális értékekhez való visszatalálás az évszázados látszatmegoldások és szisztematikus deszakralizáció helyett.
Így érünk vissza a mostani eklipszekhez, s annak is a középpontjához a Napfogyatkozáshoz, ami egy igazi uralkodó és beavató minőség felett zajlik az égbolton, az Orion/Nimród csillagkép felett, mintegy megkoronázva azt. Az égi király csillagképe nem máshol, mint a Tejúton látható, ami spirál-galaxisunk megszámlálhatatlan csillagának fénye által olyan, mint egy égi folyó (az egyiptomiak a Nílussal társították), vagy mint egy fa, az életfa, a magyar népmesék égig érő paszuja, az égig érő ég ígérő fa, amin felmászva az istenekkel válhatunk eggyé. Vajon vél-etlen-e, hogy minden ősi kultúrában a legmagasabb égi/isteni minőségekkel társították a Tejutat, ahonnan az istenek jöttek közénk (Ozirisz –Orion, Ízisz – Szíriusz) és ahonnan némely okkult tanítások szerint mi lelkek is érkezünk és ahová eltávozunk? Orion/Nimród beavató minőségében megjelenik a belső spirituális útra lépés, az önlegyőzés által a bennünk élő sötét lehúzó erők elengedése (előbb belül szükséges megtenni, hogy kívül is eltűnjön a szimbolikus sötétség), ebből eredően az önfelfényesítés, a legmagasabb minőségek felvállalása és a kozmikus egyensúlyra törekvés.
A június 5-i Holdfogyatkozásnál a Nap az Orion/Nimród Eridánusz folyóba lépő lábát jelölő Rigel csillaggal, a Hold a túloldalon a Nagy Attraktor nevű égi kulcsterülettel egy vonalban látható. Az előbbi a belső spirituális úton való elindulásra hívja fel a figyelmet (és a Tejút előszobájának is tekinthető), az utóbbi a szabad választásból eredő dilemmákra.
A július 21-i Napfogyatkozás a Tejút közepén látható a Galaktikus síkon egy vonalban Orion/Nimród Tejutat tartó vállát jelölő Betelgeuse csillaggal és fent a magasban a korszakunkban sarkcsillagként funkcionáló Polaris csillaggal. Az előbbi a legmagasabb égi/isteni minőségek fel-váll-alására hívja fel figyelmünket. Az utóbbi az a legmagasabban látható csillag, ami soha nem nyugszik le az égbolton a horizont alá és látszólag minden más csillag körülötte kering (cirkumpoláris), ennél fogva olyan, mint az origó, mint egy kerék középpontja/tengelye – és az is, mert ha a Föld tengelyét, ami körül forog meghosszabbítjuk és kivetítjük az égre, akkor ebben a világkorszakban éppen ide mutat, mint ha erre lenne felfüggesztve a bolygónk. Két dolog is ugyanarra mutat itt: 1) Itt a tengely/kerék középpontjában lehet kilépni a körforgásból, itt lehet kilépni az ismétlődő mintákból, a karmából. 2) Itt találkozik a Nap látszólagos égi útja (ekliptika) a Tejúttal, a magasabb minőségekkel (kilépés lehetősége a karmából, a hétköznapi szintek fölé emelkedés lehetősége), ami egy útkereszteződés, pontosan mint az elején, ahogy említettem az eklipszeknél is. Ezért ez itt és most egy kettős útkereszteződés!!! Ugyanitt látható az Ikrek Tejútra lépő lába: kilépni a körforgásból, rálépni az Istenek Útjára és elindulni felfelé.
A július 5-i Holdfogyatkozásnál a Nap a Szíriusszal, a Hold a túloldalon a Vegával látható egy vonalban, s mindkettő a Tejút 1-1 oszlopa. Az előbbi az égbolt legfényesebb csillaga, s talán a legismertebb minden kultúrában központi szerepet betöltve, az ősmagyarságnak pedig különösen jelentős. Az utóbbi pedig Orpheusz lantja, amelyen játszva az Alvilág Urának szívét és meglágyította, hogy szeretett kedvesét visszahozza a holtak birodalmából, s nem mellesleg szintén az ősmagyar hitvilág egyik Táltos csillaga.
A 3 tükör-szimmetrikusan megjelenő esemény 3×2=6 (6-os a Tarot-ban a választás lapja) igen erős energiájú és hagyományosan a legfontosabbak közé sorolt csillagokkal áll egy vonalban a Tejúton vagy annak közvetlen közelében.Lehet-e ennél nagyobb segítség a mesebeli hős mintájára megtanulni felmászni az égig érő ég ígérő fára, felemelkedni egy magasabb tudati minőségbe, hogy a fény és sötétség, tudatosság és tudatlanság, szeretet és fél-elem vonatkozásában új korszakba lépjünk?
