Az április 23-i Újholddal kezdődő holdhónap sok szempontból mozgalmas időszakot vetít előre, ui. 3 hét alatt 4 bolygó kezd el látszólag tolatni az égen és jegyet váltanak a Holdcsomók.
04.23. Újhold
04.25. Rx Plútó 10.04-ig
05.05. Holdcsomók jegyváltása
05.11. Rx Szaturnusz 09.29-ig
05.13. Rx Vénusz 06.25-ig
05.14. Rx Jupiter 09.13-ig
Emlékeztetőül a bolygók retrográd mozgása csak látszólagos az égbolton, ami a planéták elliptikus pályájából, eltérő sebességükből és ezekből eredően a Földről szemlélt optikai csalódásból ered, ugyanakkor valójában egyik sem gondolja meg magát beleunva Nap körüli egyirányú keringésükbe és fordul vissza. Ezen időszak alatt a külső események látszólag lelassulnak (főleg amikor egyszerre több bolygó is retrográd), éppen ezért elsősorban befelé hatnak, mely által lényegük a visszatekintésben, átértékelésben rejlik, amikor lehetőséget teremtenek (mivel saját teremtő aspektusainkat szimbolizálják) ugyanazt a dolgot másik nézőpontból is szemlélni, megvizsgálni, hogy később újra előre indulásukkor már ezen felismerésekkel gazdagodva haladhassunk tovább. Ezen túlmenően jellemzően visszatérő lehetőségeket is hozhatnak felülvizsgálni, kijavítani, megoldani különböző dolgokat az életünkben.
A Jupiter, Szaturnusz és Plútó esetében önmagában semmi extra nem lenne, hiszen minden évben 4-5 hónapig tolatnak – feltéve ha nem az idei év főszereplői lennének. A 2 évente retrográd Vénusz esete pedig azért kiemelt, mert most az Ikrek jegyében egybeesik a Holdcsomók Ikrek-Nyilas tengelyre történő jegyváltásával és éppen ezért fel is értékeli annak jelentőségét.
Sorban haladva a Bika Újhold együtt áll az Angetenar csillaggal és az Uránusszal, valamint kvadrátban a Vízöntő Szaturnusszal. Az Angetenar az Eridánusz folyó legnagyobb kanyarulatát, mint sorsfordulatot jelöli. Az Eridánusz a görög mitológiai Alvilág (tudattalan) egyik folyójaként azt a belső spirituális utat jelképezi, ami mindig egyéni megtapasztalásokon érlelődik és sokszor szembemegy a külvilágból érkező impulzusokkal, amit a külvilág nem ért és azt gondolja, hogy az egyén szembemegy a forgalommal az autópályán, mert az Eridánusz is ellenkező irányba „folyik” az égitestek normális haladási irányához képest, de azonosan a kozmikus iránnyal. Mert ami itt a Földi játszótéren látszik valaminek az egy magasabb szinten (vagy épp mélyebben) egészen más üzenetet hordoz valójában. És éppen itt az Angetenar csillagnál van az a kanyarulata, ahol elindul az alvilág folyója mélyen befelé, ahol egy sorsfordulóval igazán lehetőséget kapunk betekinteni önnön belső mélységeinkbe lefaragni MAG-unkról az értéktelen felesleget és kiégetni a salakot, vagy akár szembe-sülni azzal „milyen mély a nyúl ürege”, ahogy azt Morpheus Neonak megfogalmazta, amikor elé nyújtotta a piros és kék pirulát. Ebben segít az Uránusz a tudattágítás és villámcsapásszerű felismerések princípiuma, ami akár váratlan, meglepetésszerű vagy hirtelen helyzetekkel szétveti az addig biztosnak és stabilnak vélt valóságunkat (kvázi elkezdi lebontani a Mátrixot), de minimum megkérdőjelezi azt. Bár a Vízöntő Szaturnusz teremtő aspektusa a Bika Uránusszal csak jövőre pontosodik be, de a fényhídjuk idén most a legszorosabb és a Nap és Hold átviszi kettőjük között az energiát, ezért ez az Újhold betekintésként igazi előzetest nyújthat a jövőre várható folyamatokról. Azt már eddig is láthattuk az elmúlt időszakban, hogy az anyagiakhoz, biztonsághoz és értékekhez való viszonyunk radikálisan változik (Bika Uránusz), a szabadságunk pedig különféle formákban (karantén és rendőrállami megfigyelések) korlátozásra kerülnek (Vízöntő Szaturnusz), miközben a régi és az új világ közötti átmenet recsegve-ropogva komoly feszültséggel jár (Szaturnusz-Uránusz kvadrát). Az, hogy az átmenet később egy orwelli „szép új világba” történik-e, vagy az ember-is-ég képes lesz az éghez közelebb lépve emelkedni, részben azon is múlik, hogy az előttünk álló retrográd időszakban mit ismerünk fel és ültetünk át a gyakorlatba az elmúlt néhány hónap koronavírusos tanításaiból, mögé látunk-e az elénk vont dramaturgiai elemekkel berendezett díszletnek, azaz mit veszünk be belőle – szimbolikusan a piros vagy a kék pirulát: „Ha a kéket veszed be, a játéknak vége, felébredsz az ágyadban, azt hiszed, amit hinni akarsz. De ha a pirosat és itt maradsz Csodaországban, én megmutatom neked, milyen mély a nyúl ürege. Ne feledd, minden, amit kínálok, csak igazság, semmi több…” – Morpheus
A Vízöntő Szaturnusznál a technológiai fejlődés mindenképpen előtérbe kerül, de nem mindegy, hogy 5G-vel összekapcsolt 12000 műholdas Starlink hálózattal a Föld körül, vakcinával szervezetbe juttatott nano-robotok, mesterséges intelligencia (természetes helyett) egy totális kontroll alatt tartott elszemélytelenedett zombi társadalomnak vagy évtizedeken keresztül elnyomott technológiák és alternatív gyógyítási módszerek felszabadításával és elérhetővé tételével egy felébredt népesség számára? Sőt mi lenne, ha a Vízöntő által jelzett haladást és fejlődést nem elsősorban technológiai alapon hanem tudati/szellemi szinten lépnénk meg önnön korlátaink alól felszabadítva magunkat (ami szintén passzol az analógiához, de persze melósabb, mint az okoskütyüket baszkurálni), s amit a jó öreg Tanító Mester (Szaturnusz) minden bizonnyal többre értékelne, mivel éppen abból vizsgáztat le, hogy mi az isteni minőség és mi az ami kiállja az idő próbáját. Vajon miért 1,5-2 méter az ajánlott távolságtartás a koronavírusra hivatkozva (a hivatalos választól elvonatkoztatva)? Vajon véletlen lenne, hogy egy átlagos ember aurája kb. a kinyújtott karjával egyenlő mértékű és az ajánlott távolság betartásával az energiamezők nem érnek össze? Mintha létezne a fátyolon túl egy láthatatlan erő, ami szem-fény-vesztő cselszövéssel a szeparáció és izoláció által a kölcsönhatásba és egy-s-ég-be kerülést kívánná akadályozni? Mi van, ha kollektívan elértünk egy fejlődési szintet, és ez kiverte a biztosítékot az ellenerőben? Kvázi megrémültünk saját negatívunktól és kiprojektált erőnktől? (lásd ismét Neo esetét Smith ügynökkel, mint a múltkor.) És ha igen, akkor felismerjük-e a kontraindikátorként működő jelzést és képesek vagyunk-e integrálni árnyékunkat és magunkhoz ragadni Erőnket vagy bevesszük a szánkba adott cumit? Nem tudom a válaszokat, csak kérdéseket teszek fel azon gondolkodó lényeknek, akiket még nem szippantott magába a fél-elem vezérelt tudatkontroll. Nem gondolom, hogy a nyáj-immunitás lehet a megoldás, ahogy a nyájban bégetés és vonulás sem, még akkor sem, ha az Újhold csillagképi hátterében éppen az aranygyapjas Kos fényábrája látható, mint bárány. Mert a Kos csillagkép felett a Háromszög látható, test-lélek-szellem egy-sége, mely ha egy-s-ég-ben van, akkor nem lehet kívülről manipulálni, mellette pedig a körforgásból kiemelkedő és felfelé a Tejút felé, az égig érő ég-ígérő fa felé úszó hal jelenik meg.
Itt a polaritás világában párosával lépnek fel az erők: erő és ellenerő. Fény és sötétség. Fent és lent. Kint és bent. Hideg és meleg. Látható és láthatatlan, fátylon innen és fátylon túl. Halandó és halhatatlan. „Jó” és „rossz”. Miért? Azért, hogy tanuljunk. Hogy gondolkodjunk. Hogy felismerjünk. Hogy megkülönböztessünk. Mert ha nem lenne egyik, nem értékelnénk a másikat. Mert az egyik csak a másik által, a kettősség által nyer értelmet. És közben megjelenhet a két-ség (ami most úgy tűnik mindent visz), hogy a tézist és antitézist megvizsgálva szintézisbe kerüljünk, de már egy magasabb szinten. És az érmének is két oldala van, mégis ugyanarról az Egyről beszélünk, amelyik Egyről az öreg indián tanítja az unokáját, hogy a jobb és bal szárny is ugyanahhoz a madárhoz tartozik. Ezek az Ikrek minőség egyik megnyilvánulása, ahová most a Felszálló Holdcsomó, mint a választott sors jelölője átlép május 5-én. A Sárkányfejről beszélünk, ami tudatosságot igényel és amivel a mesebeli hős (azaz Te magad) megküzd(esz). A másik prominens megnyilvánulása az Ikrek minőségnek a testvériség. Jelen világunk az elmúlt kitudjamilyenhosszúideje többnyire az Ószövetségből ismert „Káin és Ábel” típusú testvériséget élte, a versengést, rivalizálást, az egymás legyőzését, az ellenségeskedést, a „nagy hal megeszi a kis halat” és „az erősebb kutya b… ugat” jellegűt, mert évezredeken keresztül abban kondicionálták az emberiséget, hogy ebben van az erő. Ám létezik egy ennél is nagyobb ERŐ: az összefogás és együttműködés által. A görög-szkíta mitológiából ismert Castor és Pollux (a csillagkép sem Káinról és Ábelről kapta a nevét) vagy Hunor és Magor testvérisége, melyben a TEST-VÉR-IS-ÉG egy magasabb szinten test-esül meg, melyben a vér, mint erő (mindegyik Marsikus minőség) össze köti őket is és a testet is az éggel. Amikor Castor a halandó fivér meghalt, Pollux a halhatatlan kikönyörgi apjától Zeusztól, hogy nyerjen a másik is halhatatlanságot. Az ősi szkíta, hun, magyar testvériségben két harcos nyilas egymásnak háttal egymás hátát védve, ketten együtt 2×180=360 fokot belátva tartották és védték egy-mást a túlerővel szemben, miközben vakon megbíztak a másikban (egymás taposása helyett) és tudták, hogy amíg az egyik kitart és nem esik el, addig a másik sem. Együtt küzdenek egymásért és nem egymás ellen. (A jelenlegi válságban mindkettőre láthatunk példákat, érdemes figyelni.)És megérkeztük a Nyilas minőséghez az Ikrekkel szemben, ahová a Leszálló Holdcsomó lép be, s vele az ősmagyarsághoz, a mag népéhez, aki a magot hivatott hordozni, melyből új csíra nő. Hunor és Magor népéhez, a hon-erő-höz és mag-erő-höz, a hon-őr-(ző)-höz és mag-őr-(ző)-höz, a hon-úr-hoz és mag-úr-hoz, aki a mag-a ura és éppen ezért külső tényezők és ellenerők által befolyásolhatatlan. A Nyilas népéhez, aki a nyílást, azaz a hasadékot őrzi a Tejúton, az égig érő ég-ígérő fán, az istenek útján, ahol a beavató Kígyótartó farka mint nemző erő a Tejút felső hasadékába hatolva magvából Fényt nemz, mert itt van a Tejút galaxisunk közepe, dobogó szíve, ahol folyamatosan csillagok születnek, azaz Fény, mint mag-váltó megváltó, megváltoztató erő (ezért tették ide a Mester/Messiás megszületésének ünnepét is, amikor a Nap, mint világosság itt jár). A Nyilas csillagkép latin neve Sagittarius, azaz segítőerő, miközben a latin sagitta kifejezés nyilat, a görög skütha nyilast, a szkíta pedig segítőt jelent. A Tejút pedig maga a Fehérló, a táltos, aki gyógyítani képes. A Tejút sosem a szarral gurigázásról szól, hanem a körfogásból való kiemelkedés lehetőségéről, ami fél-elem-ben megkötözve, évszázadok alatt identitástól megfosztva és gyökértelenné téve nehéz. Világszerte hun-gárnak hívnak bennünket fin-gár helyett, s ideje lenne itthon is ráébredni az eredetünkre és küldetésünkre. A következő másfél évre a karmatengely kerül az Ikrek-Nyilas tengelyre, hogy lehetőséget kapjon mindenki, aki érzi magában a MAG-ot (és nem a zabszemet…), hogy kezdjen vele valamit. Mert így vagy úgy, de az ocsú a búzátol elválasztatik.
Az átértékelődés pedig hamar elkezdődik, ugyanis 8 nappal a Holdcsomók jegyváltása után a Vénusz tolatni kezd az Ikrek jegyében. A Vénuszhoz pedig olyan hagyományos mindenki által ismert kommersz analógiák, mint szerelem, szépség, harmónia, művészetek, pénz és anyagiak kapcsolódnak, melyek így vagy úgy, de lecsupaszítva és meghámozva mélyebb szinten mind-mind egyfajta értéket képviselnek, s ezért a Vénuszra, mint értékmérőre tekintünk (nem véletlenül egyik uralmi jegye a Mérleg, mely mint érték mérő eszköz annak mérésére szolgál, hogy mi mennyi: érték-mérték). S aminek értéke van, abban (meg)bízunk, ennél fogva pedig az ősbizalom jelölője is. Azt már az elején vázoltam, hogy amikor egy égitest retrográd, akkor önmagában is átértékelődés és felülvizsgálat zajlik az általa képviselt témában. Amikor a Vénusz retrográd, akkor az értékekhez való viszonyunk értékelődik át és vizsgáljuk felül, hogy mi számít értékesnek. S amikor a Vénusz az Ikrekben tolat, akkor a Káin és Ábel vs Hunor és Magor testvérisége értékelődik át: egymást taposni vagy egy-mást felemelni. Vagy ha úgy tetszik, akkor másik olvasatban a látható és láthatatlan, a halandó és halhatatlan, az erő és ellenerő, hogy megértsük mi is zajlik körülöttünk. Hogy leessen a tantusz és zörrenésére felébredjünk. A Vénusz a csillagos égbolton a Bika szarvától a fejéig hátrál vissza, ahol az előbbi a Tejútra felemelő erő, az utóbbi pedig a felismerés és tudatosodás szimbóluma: felismerni és tudatosítani milyen értékek által, miben bízva léphetünk ki a karma körforgásából és emelkedhetünk a látszat fölé. S hovatovább Ikrek körcikkelyében tartó portyázása során háromszor halad el a világ egyik tartóoszlopa, az Aldebaran, a Bika szeme mellett, ami a Tejútra, az istenek útjára az égig érő ég-ígérő fára néz, hogy ne csak nézd, de lásd is meg eme értékeket, mert ahová a tekintet irányul, oda megy a figyelem is, s ahová a figyelem áramlik, mint szellem-is-ég, az teremtődik meg, öntődik formába, azaz anyagba (Bika). Mert roppantul nem mindegy, hogy amikor a történelem formáló stellium (Jupiter-Szaturnusz-Plútó) a Bak jelében szeptember-októberben újra előre indul, mi materializálódik a felismeréseinkből és mit ültetünk a gyakorlatba. A bennünk lakó Szaturnusz és Plútó január óta 7 foknyi szélességre „tárta kezét”, hogy megmutassa életvitelünkkel hová jutottunk, mint emberiség és megálljt parancsolt. De mielőtt a Karma és az Alvilág Ura tovább engedne, levizsgáztatnak abból, hogy mit értettünk meg az egészből és szorításuk 3 foknyira szűkül. Szövetségesük pedig ekkorra már ismét az a Mars lesz, ami március-április fordulóján áthaladva rajtuk globálisan a legaktívabb időszakot eredményezte a zűrzavarban, de addigra már teremtő aspektusba kerül velük. Ám erről egy másik történet szól majd, amikor elérkezik az ideje… kérdés, hogy addig mihez kezdünk a körénk rendezett díszlettel?
