Idén több okból kifolyólag is elmaradt gondolataim megosztása 2024-ről, amit most dióhéjban megpróbálok pótolni tekintettel arra, hogy 1 hónap elteltével véleményem szerint már jól látszanak kibontakozni az irányok az „amint fent, úgy lent” elv alapján a kollektív folyamatokban.
Idén nem lesznek akkora jelentőségű konstellációk, mint az elmúlt néhány évben, amit inkább hatásszünetnek tartok a jövő évet meghatározó fő energiamintázat előtt, miközben a kisebb jelentőségű aspektusok is kezdenek éppen eléggé látványos felvezetőt adni mintegy előjátékként.
Kezdem a Plútó-Sedna trigonnal, amit már tavaly annak kezdetekor kibontottam, ezért nem mennék most bele ismét annak részleteibe:
Aki időt szentel rá visszaolvasni, az meggyőződhet arról, hogy nem lehet nem felismerni az ott leírtak leképeződését napjainkra, idén pedig a vázolt folyamatok megvalósulása várhatóan tovább fokozódik.
Folytatva önmagában a Plútóval a közelmúltban másodszor is belépett a Vízöntő jelébe, ám ez még mindig csak egy bepillantás az általa képviselt témákba tekintettel arra, hogy idén még egyszer vissza tolat a Bakba mielőtt „véglegesen” (legalábbis a következő 250 évre nézve) megveti lábát és 20 év alatt átvonul rajta. Szeretném majd részletesen is kibontani a Vízöntő Plútó jellegzetességét amikor a „végleges” jegyváltás megtörténik, azonban kiváló előzetest kínál Hádész abból, ami várható. Érdemes visszatekinteni arra a 2 évtizedre, amikor még felfedezése előtt a zodiákus eme jegyében járt: amerikai függetlenségi háború és francia forradalom (+ jakobinus diktatúra) a két legmeghatározóbb történelmi folyamat. A Vízöntő alapvetően a tisztítás, a tisztázás, a terhek letétele, a terheink alóli felszabadítás minőségét képviseli magas szinten, míg alacsonyan a lázadást, a forradalmakat, az anarchiát. A Plútó a maga szélsőségességével a végletekig fokozza a dolgokat, miközben intenzivitása fanatizmusba csaphat át. Más vonatkozásban képviseli a kontrolt és annak mindenféle megnyilvánulását is. Márpedig amikor a terhek letétele és a felszabadulás iránti igény találkozik a kontrollal, akkor abból jó eséllyel összetűzések keletkeznek. Tegyük hozzá, hogy a Plútóhoz soroljuk az elfojtott, elnyomott, fedő alatt tartott témákat is. S vajon mi történik akkor, amikor az elfojtott, elnyomott, fedő alatt tartott témák találkoznak a felszabadulás minőségével? Például az, ami az elmúlt hetekben a német gazdák tüntetésével kezdődött és mostanra a legtöbb EU tagállamra átterjedt általános „parasztlázadássá” vált. (Zárójelben érdemes megemlíteni, hogy kicsinyítve megjelent ez már a holland gazdák ellenállásában tavaly, amikor a Plútó szintén bekacsintott a Vízöntőbe). Látjuk azt is, hogy az ellenállás nem állt meg a gazdáknál, hanem már átterjedt más ágazatokra is, azonban ragyogóan látszik, hogy a föld elemi minőségéhez, azaz a valósághoz legközelebb álló realista módon gondolkodó rétegnél telt be legelőször a pohár, azoknál akik józan paraszti ésszel gondolkodnak az idealista eszmék követőivel szemben, azoknál akik a szakralitásból még megmaradt morzsák alapján végzik dolgukat.
S ha már szóba került az idealizmus, akkor máris megérkezünk a Neptunuszhoz, amely a mundán értelmezésben leírja a világ aktuális ideológiáját, azaz azt az egyetemes ideológiai hátteret, ami az adott időszakban általánosan megfigyelhető. Teszi mindezt a Halak jegyében, saját uralmi birodalmában teljes pompájában. Hogy lehet-e fokozni? A jegy utolsó ún. anaretikus fokán, ahol az idei év jelentős részét tölti a Neptun, ott lehet. Aki nyitott szemmel jár és nem csapja be önmagát (Neptun alacsony minősége) az látja azon uralkodó ideológiákat, amelyek látványosan felerősödtek azóta, hogy a Neptun 2011-ben belépett a Halak jegyébe. Mik ezek? DEI, klímahisztiből fakadó zöld átállítás, vagy az orwelli idézettel „A háború: béke. A szabadság: szolgaság. A tudatlanság: erő”
Ha az európai béke alapból finanszírozott ukrán háborúra gondolok akkor a burleszk műfaj jut eszembe, ha pedig arra, hogy miközben Brüsszel utcáin parasztfelkelés zajlik, addig az Unió bürokratái az Uniós polgárok 50 milliárd eurós adóbefizetését egy Unión kívüli ország feneketlen kútjába öntik, ahelyett, hogy a belső problémák orvoslására fordítanák (pl. gazdák) akkor a szatíra. Az Európa utcáin felvonuló parasztok viszont minden bizonnyal másképp élik meg ezt, hiszen éppen eme politika egyik legfőbb kárvallottjai. Éppúgy, ahogy a másik (mint a satu két pofája szorítja őket) ideológia, az ész nélküli zöldítés koncepciójának elszenvedői. Mert amikor az a baj, hogy fingik és böfög a tehén, de az nem baj, hogy a hagyományosnál jóval környezetszennyezőbben kitermelhető palagázból plusz energia befektetéssel LNG-vé alakított szénhidrogént dízel hajókkal utaztatják át az óceánon, majd ismét plusz energia befektetéssel a folyékony gázt visszaalakítják gáz halmazállapotú gázzá ahelyett, hogy a kész csővezetéken ötször olcsóbban kaphatná a gazdaság, akkor ott tényleg (n)agy a baj. Egyébként ha már annyira ökocid az állattenyésztés, akkor mi újság a biomasszából kinyerhető biogázzal, mint energiaforrással, ami a mezőgazdaság mellékterméke? Itt jegyzem meg, hogy már volt egy időszak tavaly is, idén (és jövőre) pedig sokkal hosszabb lesz az, amikor orbiszon (hatótávolságon) belül működik a Neptunusz és Plútó szextil jellegű aspektusa és ha az ideológiát fanatizmussal fűszerezem, akkor érthetővé válik az, ami zajlik. De az ideológiák tobzódásában a legszebb az, amikor a zöld ideológiát kognitív disszonanciával agyon vágja a háborús ideológia, aminek értelmében inkább újra megnyitják a lignit bányákat csak azért, hogy harcoljanak a „szabad” világ „demokráciáit” fenyegető autokratikus rezsim ellen, mely háború a legkevésbé sem zöld, kívül belül pusztít és a demokrácia védelmében a fő ideológiával szembe helyezkedő egyre meghatározóbb erő betiltásán (AfD) töpreng Európa vezető országa, a tengerentúlon pedig a demokrácia védelmében próbálja meg megakadályozni az elnökválasztáson való indulását a fő ideológiával szembe helyezkedő jelöltnek. 20-25 évvel ezelőtt az abszurd humor hazai etalonjaként Besenyő Pista bácsi ilyenkor szokta megkérdezni: „Maaargit! Nooooooormááális?!” Most pedig ez a kőkemény valóság, amiben élünk és a legkevésbé sem humoros, de annál inkább abszurd. És mi az a DEI? Diversity, Equity, Inclusion, azaz Sokszínűség, Méltányosság, Befogadás. Szépen hangzó kifejezések, amelyekkel önmagában semmi probléma mindaddig, amíg pl. multinacionális nagyvállalatok HR politikájában meg nem jelenik multi-kulti érzékenyítési céllal. A nyugat-európai átlag polgárnak azonban egyre inkább más, sokkal konkrétabb hétköznapi tapasztalatai is vannak az importált kulturális gazdagító beinvitáltakkal. De ha figyelembe vesszük, hogy a Neptun feloldja az elválasztó határokat annak érdekében, hogy megélhetővé váljon az Unio Mystica, akkor ide tartozik a gender ideológia is, amikor a természetes biológiai szétválás válik ideológia áldozatává. Amellett hogy valószínűleg az Unio Mysticáról a többségnek más elképzelése van, és még így sem zavarná a Neptuni ködbe vesző identitás zavar ha azt az istentelenné vált társadalmakban nem „vallásként” hirdetnék erőltetetten. Emlékeztetőül a Dei latinul Istent jelent, a „mesebeli” ördög pedig előszeretettel biggyeszti oda az orrunk hegyére a nyilvánvalót mozaikszavas szó mágiával miközben az ármánykodás Fényhozó nagymestere térdét csapkodja tapsolva hazugságán. Alapvetően nincs ezzel semmi baj, mert az Istent és vallást, mint vállalást maga mögött hagyó nyugat törvényszerűen megkapja a vallást naponta ötszöri imával vagy akár annak fanatikus formájával, amelyik saját törvényei szerint kész leszámolni a gender ideológia eredményeivel, s így a kibillent egyensúlyból új egyensúlyi állapot irányába mutatnak a folyamatok… de milyen áron, milyen következményekkel és milyen végeredménnyel? Mi lenne ha inkább magas szintű Halak neptuni módon keresnénk a kapcsolatot a mindenséggel, elmélyülnénk, magunkba néznénk, összegeznénk és számot vetnénk azzal hogyan jutottunk el idáig és hogyan lehet esszenciát készítve innen tovább lépni egy új kezdettel, amikor jövőre a Szaturnusszal az idő urával kézen fogva átlép a Kosba? Szóval mielőtt a Neptun 2025-ben jegyet vált úgy gondolom, hogy a fenti témák még várhatóan csúcsra lesznek járatva. S ha a poláris világban ez szükséges az ébredéshez, ám legyen. Márpedig a parasztfelkelést elnézve az ébredés úgy látszik kezd derengeni… de messze még a hajnalhasadás… és mindaz amit most látunk puszta előjátéka annak, ami 2025-ben illetve utána várható.
Itt szeretném felhívni a figyelmet arra a konstellációra, amit már párszor felvillantottam korábban, miszerint a 3 transzcendens bolygó (Uránusz, Neptunusz, Plútó) egy háromszöget fog alkotni az égbolton (a képletben pedig a jegyek első fokain) 2025-ben, melynek csúcsára a Neptunusz mellé beáll a Szaturnusz is a Tavaszponton, azaz a Kos első fokán. A konstellációt én személy szerint az évtized legfontosabb mintázatának tekintem, ami önmagában is roppant fajsúlyos átrendeződéseket vetít előre minden szinten. Ám ha figyelembe vesszük, hogy ez a konstelláció a hegemón birodalom Egyesült Államok képletében meghatározó szerepet játszó IC-MC tengelyt, azaz az államszövetség „életének” irányát jelölő tengelyre gyakorol tűpontos hatást, akkor felettébb izgalmas időknek nézünk elébe. A témát érintettem ebben a bejegyzésben is:
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy minek annyit foglalkozni az USA-val? Nos… amikor a saját magát a koordináta-rendszer origójának tekintő birodalomban olyan folyamatok zajlanak, amelyek az origó elmosódását, feloldódását, arrébb tolódását jelzik, illetve a koordinátarendszerben feltűnni látszik egy másik origó is, mintha az égen a Nap mellett megjelenne egy másik Nap is, akkor az mindenképpen kihat a koordináta rendszer minden egyes pontjára ha tetszik, ha nem. S miután a hegemón túl van a 250 éves Plútó visszatérésén, így a hatalma gyengülésének egyenes következménye mindaz az átrendeződés, ami a világban egyre felgyorsulva zajlik és ami kihat itt a Kárpát-medencében ránk is. Márpedig ebbe a vonulatba tökéletesen illeszkedik a Texas kontra szövetségi kormány között kialakult már nemcsak jogi vita, hanem alkotmányos válsággá fajult kötél-húzás az ottani migráns áradat kapcsán, amikor is a texasi kormány saját kezébe veszi a határőrizetet, amire a szövetségi kormány fenyegetőzik és ultimátumot ad, majd 26 másik szövetségi állam Texas mellett áll ki nemcsak nyilatkozatban, hanem tevőlegesen is. Itt emlékeztetnék arra a felvezetőben vázolt javaslatra, hogy amikor a Plútó a Vízöntőbe lép, érdemes felidézni a 250 évvel korábbi történelmet, amikor is megszületett az USA. Továbbá a fent jelzett bejegyzésben, ahol a Plútónak az USA képletére gyakorolt hatását mutattam be, ott pedig jeleztem, hogy a Plútó ciklusában a nyitó kvadrát / első negyed idején az USA-nak a Mexikóval vívott háborújában szerezte meg legnagyobb területi gyarapodásával többek között Texast, és tett hatalmas lépést előre a birodalommá válás folyamatában. Ennél fogva nem csekély jelzés értékű, hogy közvetlenül a Plútó visszatérés után, amikor az évtized energiamintázata jövőre hatást gyakorol az USA jövőjére, akkor ismét a mexikói határon lévő Texas szerepel a középpontban, csak most éppen ellentétes előjellel (nem birodalom építő, hanem birodalom bomlasztó módon). Amint a felvezetőben is említettem, úgy gondolom, hogy mindez csak előjáték ahhoz, amit Bogár László úgy szokott jellemezni, hogy „módfelett kalandos időszaknak nézünk elébe, amit transzcendens derűvel érdemes szemlélni”.
Az idei évnél maradva mindenképpen szükséges még megemlíteni a Jupiter-Uránusz együttállást a Bika jegyében. Azt már látjuk 6 éve, hogy a Bika Uránusz a kényelemhez, biztonsághoz és stabilitáshoz fűződő viszonyunkat igyekszik átrendezni a maga módján tudatunk, felfogásunk határait feszegetve. A Jupiter, mint a kiáradás, bőség és gyarapodás princípiuma amivel kapcsolatba kerül, azt jellemzően felnagyítja, megnöveli legyen az akár pozitívan, akár negatívan értékelt folyamat. Anélkül, hogy teljességében boncolnám a konstelláció miben létét (amire majd talán sor kerül tavasszal a találkozáskor), itt és most csak 1 témára hívnám fel a figyelmet, ami már szintén jól látható és egyre inkább kézzel fogható. Az Uránuszhoz köthető minden, ami digitális, a Jupiter ciklusaiban (és ciklikus találkozásaiban) pedig kihat az aktuális társadalmi berendezkedésre is. Tegyük hozzá, hogy a stabilitást és biztonságot átrendező Bika Uránusz uralma alá kerül a szabadságot kontrollálni igyekvő Vízöntőbe lépő Plútó és máris megérkeztünk a digitális társadalom koncepciójához annak minden pozitív és negatív megnyilvánulásával együtt. Hogyhogynem idén indul útjára hazánkban is (összhangban a globalista uralkodó osztály 2030-as agendájával) a digitális állampolgárság, aminek nevében „beköltözik az állam a mobiltelefonra” (egyelőre csak annak aki kéri), s aminek kizárólag napfényes oldalát hirdeti a fősodratú média, miközben elhallgatja annak árnyoldalát a társadalmi kreditrendszerrel, digitális jegybankpénzzel és hozzá kapcsolódó univerzális alapjövedelemmel kiegészítve, ami jó (???) szándékkal kikövezett egyenes utat mutat a disztópikus jövőbe. Ha elnézem, hogy hányan fizetnek már most bankkártya helyett mobiltelefonnal, mert így kényelmes és hányan adják oda alvajáró módon öntudatlanul és észrevétlenül szabadságukat (Uránusz) a kényelemért (Bika minőség) megannyi más módon a digitalizációnak, és vele hány és hány módon hagynak digitális nyomot maguk után, amit a globális kontroll kiépítésében élen járó Big Tech multik az utolsó morzsáig felhasználnak erőforrásként a digitális pókháló szövésére (Bika Uránusz által uralt Vízöntő Plútó), akkor időnként eltöprengek… mi használjuk a technikát, vagy a technika használ minket… és akkor a szintén Vízöntő/Uránusz analógiához tartozó mesterséges intelligenciáról még szó sem esett… szóval ha én lennék Uranosz a végtelen égbolt istensége és tényleg igazi „tréfa” mester akarnék lenni úgy istenigazán uránuszi módra átrendezni a kényelemhez, biztonsághoz, stabilitáshoz fűződő viszonyunkat, akkor bizony teremtenék egy Carrington eseményt ismét. Az meg mi??? Ha Uránusz az elektromosság, a Jupiter pedig felturbózza a dolgokat, akkor a Jupiter-Uránusz kombira illik a nagyfeszültség. Richard Christopher Carringtonról kapta a nevét az az esemény, ami 1859-ben az elektromosság hajnalán egy azóta is legnagyobb napkitörés következtében a napszél által a Földön kiváltott geomágneses vihar miatti elektromos túlfeszültség szerte a bolygón kisütötte a távírókat megszüntetve vele a kommunikációt. Érdekes gondolatkísérlet a ma emberének, különösen a 20-as, 30-as években járó „digitalizált” generációnak, hogy amikor körülöttünk mindenhez elektromosság szükséges, akkor mi történne egy hasonló esetben. Minden bizonnyal a középkorba hajítaná vissza a társadalmat nemcsak véget vetve a digitalizációnak, de a társadalom többségének is, a maradék tudati korlátain pedig jókora kerítést nyitna igazi uránuszi módra új alapokra helyezve a kényelem, biztonság, stabilitás témáját. Mert egyik pillanatról a másikra elfújná a (nap)szél a digitalizációt is és a mesterséges intelligenciát is. Pfúúúú! Volt, nincs. Aztán a maroknyi túlélő hagyatkozhat a természetes intelligenciára. Volt, nincs? Még mielőtt felróná a kedves olvasó, nem állítom hogy ilyen következne be a Jupiter-Uránusz találkozásakor, de ha már az energiamintázatba az analógiák szintjén illeszkedik, akkor szándékomban állt töprengeni valónak bedobni a közösbe: mi magunk asszisztálunk a saját digitális börtönünk kiépítéséhez, ami egyetlen pillanat alatt összeomolhat és maga alá temethet mindent, ha ez az egész nem illeszthető be megfelelően a teremtésbe és a Teremtő egyszer úgy akarja. Mi lenne ha társteremtőként inkább intelligensen mást teremtenénk okosan („okos” eszközök nélkül)?
Ha már azzal kezdtem, hogy dióhéjban beszélek a kibontakozni látszó kollektív folyamatokról, akkor Paksi Zoltánra bízom mit lehet/érdemes személyes szinten tenni 2024-ben.
Illetve akit érdekel, az előtt ebből a célból nyitva áll a lehetőség személyes vagy online konzultáció keretében.
