November 6-án jegyet váltanak a Holdcsomópontok a zodiákus körén: a Felszálló a Rák, míg a Leszálló a Bak cikkelyében folytatja útját 2020.05.05.-ig. Már az első írásban is említettem, hogy ez megér egy külön misét, úgyhogy adózzunk e témának a megismerésre szentelt idővel (ha már az egyik oldalon eleve a Bak van). Annak ellenére, hogy ezen matematikailag számolt térbeli pontok nem sugárzó égitestek, az ilyen jegyváltások mindig energetikai átrendeződéssel is járnak.
Ez hasonló áthangolódás, mint amikor egy spéci hi-fi-n is külön-külön kiemelhetjük vagy csökkenthetjük a mély, közepes és magas hangokat.A Fel- és Leszálló Holdcsomópontok abból erednek, hogy a Nap és a Hold pályasíkja 5 fokban elhajlik és kb. 6 havonta metszi egymást. Amikor a Hold pályája alulról metszi a Napét, akkor Felszálló-, amikor felülről lefelé, akkor pedig Leszálló Holdcsomópontról beszélünk (csatolt kép). A kettőjük között feszülő tengely pedig Karma-tengelyként is ismert
.Korábban már szóba került, hogy a Felszálló a választott sorsfeladatokat, a még ismeretlen irányt, a járatlan utat jelképezi, hogy a földi vándor ezt is megismerve teljességét elnyerje. A vele ellentétes Leszálló pedig jelöli a karmikus tudást és tapasztalatokat, az ösztönösen, zsigerből működtetett, agyon gyakorolt cselekvési mintákat, a már járt utat. Az egyikből jövünk és haladunk a másik felé. Minden alkalom egy választás, hogy melyiket működtetjük. Akárhonnan is nézzük, nincs haladás, amíg ki nem lépünk a megszokott kényelmes komfortzónából itt és most a jelenben. Az egyikhez ragaszkodnánk, mert kényelmes, mert ismerjük, mert megszoktuk, a másiktól idegenkedünk, mert még ismeretlen, mert nem ülhetünk a babérjainkon, hanem erőfeszítés megtételére késztet és adott esetben szükséges lehet megküzdeni a mesebeli sárkánnyal. Merthogy minden mesében a sárkány őrzi a kincseket, s le kell vágni a fejét, hogy a királyfi elnyerje a királylány kezét, avagy kinek a pap, kinek a papné, de a teljesség csak az összes tüzet okádó fej levágásával lehet a hősé. A sárkány azon félelmeink és két-ségeink jelképe, amiket szükséges meghaladnunk, hogy egy-ségbe kerüljünk. Vél-etlenül sem vélem feleslegesnek sárkányokról mesélni, ha már egyszer a Felszálló Holdcsomó Sárkányfejként is ismert, a Leszálló pedig a Sárkányfarokként. A farka az ösztönös működési mintáink, aminek negatív vadhajtásait érdemes lenyesegetni, a feje pedig a tudatosítani és kimunkálni érdemes cél, amit elérve isten-emberré válhatunk. Ehhez kell érdemes a sárkányt legyőzni.Akit eddig a hosszas bevezető „sárkánya” még nem űzött el és unalmában nem kattintott máshova, az tovább olvasva megtudhatja merre találja a „kincset”, mire kerül hangsúly a következő másfél évben.
Az irány az anyagból a lelki témák felé visz. Felvállalni az érzéseket, az érzelmeket, utat és teret engedni a lelki megéléseknek. Levetni a magunk köré növesztett páncélokat. Mert az az igazán ERŐs, aki meg meri mutatni sebezhetőségét és nem rejtegeti azt. Mert már szembenézett saját gyengeségeivel és tudja, hogy kardinális erőt meríthet belőlük, ha azokat kidolgozza magából. ÖnMAGunkra lelni belül és felvállalni azt = önazonosnak lenni. Hazatalálni belső otthonunkba, saját belső templomunkba, rálelni belső Fényünkre. Mindebben segít a középpontunkba (szívünkbe) befelé forduló (de nem beforduló) figyelem. Saját lelkünk hívásainak ismerete, a lelki-ismeretünk. Harmóniában van vagy diszharmóniában, esetleg furdal? Békére lelni önmagunkban.
Ha diszharmóniát érzünk belül, az azért van, mert mást mond a szívünk és mást az elménk. A szív tudatossága energia alapú, az elme tudatossága pedig információ alapú. Ezért van az, hogy a nyugati típusú információs társadalmak tele vannak (pár)kapcsolati problémákkal, míg a keleti energia alapú társadalmakban sokkal harmonikusabban élnek egymással az emberek. Az elme csak az 5 érzékszerv által továbbított ingerek feldolgozott eredményét képes értelmezni, a szív viszont ezen túl érzékel és ötezerszer (!) akkora energiamezőt hoz létre, mint az elme. Aki a szívének nem hisz, csak az elméjének, az járjon utána a HeartMath kutatóintézet több évtizedes publikált kutatásainak. Ezért nem érdemes ellenállni elmével a Lélek hívásának, mert (lehet hogy évek, évtizedek vagy életek tapasztalásai által jövünk csak rá, de) előbb vagy utóbb, úgyis a Lélek győzedelmeskedik az elme felett. Elengedni az elme zakatolását és megtanulni bízni a megérzéseinkben, hallgatni a szívünk legapróbb rezdüléseire.
A Rák jegye a 3 titok kutató jegy közül a múlt titkait kutatja. Megismerni (1) és nem elrejteni (2) önmagunk elől sem a múltat és beleállva felvállalni azt. Mert ha nem tudjuk honnan jövünk, azt sem tudhatjuk merre tartunk. Céltalanul bolyongva pedig garantáltan a sárkány fog győzedelmeskedni felettünk. (Meg)ismerni a gyökereket, az eredetet, az ősöket és a hazát.
(Apró, de kapcsolódó kitérő, hogy a Teremtő bizonyosan a hasára ütve véletlenül rendezte éppen úgy, hogy ebben az időszakban járja végig a Jupiter saját otthonát, a Nyilas jegyét, mely jegyhez a magyarság, a MAG népe is tartozik. Talán most majd mindenki megismerheti a jupiteri Igazságot arról a szkíta-hun ill. még korábban szíriuszi eredetű népről, melynek tudatos agymosását még Mária Terézia korabeli idegen érdekek hatására kezdtek el: miért is hívnak bennünket szerte a világon hungárnak finngár helyett.)
De ide tartozik a karmikus múlt ismerete is, ami segítheti az előző életek jelenre kiható ok-okozati összefüggéseinek feltárását különféle pszichológiai ill. spirituális módszerekkel támogatva akár a családi karmából való kilépést is.
A Bak jeléhez tartozik a bűnbak forgalma. Olyan mint bűn márpedig nincsen, csak eltévesztett cél, merthogy a bűn kifejezésünk eredeti jelentése ez: eltévesztett cél. Szimbolikusan melléfogni, mellé lőni annak, amit a Lélek eltervezett a Köztes Létben. Hogyhogynem a Bak asztrológiai jele mögött a csillagképi háttérben a Nyilas fényábrája ragyog, amely a Skorpió szívére céloz. Azaz a legmélyebb szeretetet érdemes célba venni, csak az vezethet célra. Amennyiben nem ezt követtük, akkor múltunk cselekedeteinek, tetteinek (vagy éppen azok elmulasztásának) következményei okozatként konkretizálódva érhetnek utol bennünket, melyekkel való kényszerű szembe-sülésnek elérkezik az ideje, hogy mindez megszülje a sors iránti alázatot. A múltból a jövőbe kizárólag az igazi, életképes minőségek vihetőek át. Ami a terhek nyomása alatt idővel kikristályosodott és beérett. Amiben benne van a tiszta Fény és a Szeretet. Ami nem állja ki a próbát, az menthetetlenül elbukik. A stabil alapok nélküli túl nagyra vágyás kártyavárként omolhat össze („sokat akar a szarka, de nem bírja a farka”), a mindenáron eredmény-orientált szemlélet dugába dőlhet, a gátlástalanul mindenen keresztül gázoló törtetés, a „soha semmi nem elég” (ugyan ki látott már ilyet? de legalább a versenyszféra mentes ettől) szemlélet csúnyán vissza üthet.
Aztán (röviden) a Bak uralkodójaként a Szaturnusz, melynek mitológiai megfelelője Kronosz, mint ismeretes sorra lenyelte saját ivadékait azért, hogy elkerülje azon jóslat beteljesülését, miszerint saját fia taszítja le trónjáról. Ám hitvese egy idő után ezt megunta, és Zeusz nevű gyermeke helyett egy bepólyált követ adott neki, amit Kronosz le is nyelt. Zeuszt azonban titokban felnevelték, majd a jóslatot és sorsát beteljesítve annak rendje módja szerint letaszította trónjáról apját, száműzte őt, ám előtte annak még ki kellett öklendeznie Zeusz lenyelt testvéreit. A mitológiai történet szimbolikáját a mostani témánkra lefordítva a lenyelt, elfojtott, fel nem vállalt, megtagadott érzések, lelki hívások és késztetések (szemben a kiegyenlítődésre vágyó Rák minőséggel) a felszínre kerülhetnek a múltban a sorsot kijátszani szándékozó törekvésekkel egyetemben. Bővebben Erin Sullivan „A Szaturnusz tanításai” c. remek művében csemegézhet az érdeklődő.Előtérbe kerül az otthon, az otthonteremtés, a család, az anyaság és a gyermekvállalás. Ugyanígy a táplálás, a gondoskodás és védelmezés. Hangsúlyossá válik a szeretet szentháromsága: a befogadó, a tápláló és az elengedő szeretet.
Mindig fontos, de most különösen azzá válik figyelni arra, hogy mit engedünk be magadunkba, legyen az információ, vélemény vagy akár táplálék. Csak azt érdemes beengedi amivel azonosulni tudunk, különben az emésztésünk bánhatja nemcsak lelki, de akár testi szinten.
Ne feledjük azt sem, hogy 2019-ben a Leszálló Holdcsomó előbb a Plútóval, majd rögtön utána a Bak uralkodójával, a Szaturnusszal találkozik (s fél éven át kéz a kézben együtt is andalognak), mintegy összekötve kettőjüket, mely összetett tánclejtéssel előzetest kaphatunk a 2020 eleji Szaturnusz-Plútó találkozó kollektív és egyéni tartalmairól is. Egyszersmind sürgető felhívás érkezik általa arra, hogy saját sorsfordító erőinket legfőbb ideje kézbe vennünk akár gyökeres változtatásokat megcselekedve életünkben amennyiben dolgaink nem az elvárásaink szerint alakulnak.
Az elmúlt másfél év stabilabb energetikája után a következő másfél évben kardinális témák kerülnek terítékre, de nem érdemes rohanni, csak apránként lépésről lépésre haladni, avagy a Bak módjára bak-tatni.
„Te csak tedd a dolgod pontosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen.” – Müller Péter
A múltkor kielemzett több hónapos folyamatba beágyazódva annak szerves részeként és csúcspontjaként értelmezhető a szerdai Telihold és a következő Újholdig terjedő 2 hét több szempontból is. A Teliholdak önmagukban is egy-egy folyamat kiteljesedését, csúcspontját jelzik.
A korábbi képen ábrázolt háromszögből négyszög lesz, mivel a két fényadó, a nappali és az éjszakai, a Nap és a Hold, a tudatos és a tudattalan egymásnak feszülve kiegyenlítődésre törekedve világítják meg nemcsak egymást, hanem mintegy reflektorfénybe helyezik a múltkor vázolt folyamatot. Tisztán rálátva a felszín alatt megbúvó igazságokra és valódi értékekre tudatunk tágulása által terheink letétele és kapcsolataink, értékeink, anyagiakhoz fűződő viszonyunk átértékelése, női minták tisztulása zajlik (a Nap sarokponti pozícióját átveszi a látszólag hátráló Vénusz).
A horoszkóp középpontja az, ahol mi vagyunk. Olyan, mintha a négyszög 4 sarkában 4 ló 4 irányba húzná életünk szekerét, s ahhoz, hogy az ún. kereszt-kvadrátból ne legyen keresztre feszülés, érdemes a Tanító Mester, az Idő és a Karma Urának, a Küszöb Őrének, a Kozmikus Rend Őrének ajánlásait megszívlelve a gyeplőt a kezünkben tartani.Ha meg-szív-leled, szívedben a kikristályosított gyémántot megleled. De ha nem szívleled meg, meg-szív-od.
A bolygók uralmi hierarchiáját tekintve ugyanis a saját otthonában eleve uralmi pozícióban és ereje teljében lévő Bak Szaturnusz ural 8 bolygót a 10-ből, azaz szinte a teljes képletet. Általa az igaz értékek vizsgája zajlik. Életképes-e, amit eddig teremtettünk? Benne van-e a Fény? Igaz Szereteten alapulnak-e a dolgaink? Hajlandóak vagyunk-e meghaladni saját korlátainkat? Le merjük-e venni az álarcainkat? Ki merünk-e lépni a kényelmes komfortzónánkból? Át merjük-e lépni a Küszöböt? Merjük-e vállalni a felelősséget? Felvállaljuk-e önMAGunkat és a sorsunkat?
Amennyiben a kérdésekre a válasz „igen”, akkor a Tanító Mester megszenteli eddigi teremtésünket és áldását adja rá.
Amennyiben a kérdésekre a válasz „nem”, akkor lehetőséget ad rá, hogy az éppen felkelőben lévő Sedna nevű kentaur típusú égitest által ráébredjünk arra, hogy életünket (és egónkat) legóként darabjaira szedve másféleképpen összerakva új alapokon már kiálljuk a próbát. Ehhez a változtatáshoz nyújt Erőt cselekvéseinkhez a Nap égi útját, az Ekliptikát érintő és deklinációban felülről lefelé átszelő Plútó, ami a jelenlegi életünkben vissza nem térő alkalom, mert csak egyszer adatik meg. Mostantól lassú, de annál mélyrehatóbb változás, átértékelődés és hangsúlyeltolódás lesz érzékelhető a külső, felszíni, látszat világból a belső értékek felé.
Ez is része a múltkor részletezett hosszabb időszaknak. Aki még nem olvasta, lentebb pótolhatja.
Lélek szinten fontos időszakban vagyunk, amikor egy karmikus útelágazásban mehetünk erre is, arra is. Követhetjük a régi jól megszokott irányt, vagy nyithatunk az új dolgok felé.
Azért lélek szintjén, mert mindig a Lélek dönt. (Akkor is ő a főnök, ha a fejeddel úgy gondolod, hogy tudatosan döntöttél.)
Döntésének megfelelően pedig energetikailag bevonzza életünkbe azokat az eseményeket, amelyeket tudatosan megtapasztalunk és amelyekből választunk.
Dönthet úgy, hogy tovább rója a köröket esélyt adva rá, hogy a tudatos én tapasztalásai során tanuljon és fejlődjön. Hogy megtapasztalhasson olyan megéléseket, amelyeket eltervezett ugyan, de félelemből, kishitűségből, társadalmi-szülői-családi elvárásoknak való megfelelésből kiindulva elmulasztott, mert a tudatos én döntéseiben kikerülte. Hogy lerendezzen karmikus tartozásokat, s általa egyensúlyba hozza a mérleget. Hogy lehetőséget adjon kijavítani a korábbi téves választásokból eredő következményeket.
Aztán dönthet úgy – ha eddig nem hallgattunk hívó hangjára – hogy radikális ébresztőt fújva borít mindent, lesöpri az asztalt vagy letisztítja a színpadot, hogy a „rendező” egy „csapó 2” felkiáltással újabb szín-próbával a szereplőket a forgatókönyv újrajátszására ösztönözze, vagy a korábbi szerep-játékokat tökéletesítse.
Vagy ha már minden kötél szakadt, végül dönthet úgy, hogy belefáradt a tudatos énnel folytatott haszontalan küzdelembe és kiszáll. Ehhez megkeresi az ideális formulát, azaz létrehoz egy testi betegséget vagy belemenekül egy balesetbe, hogy felhívja magára a figyelmet. Vagy végső/végzetes esetben azért, hogy hazatérhessen és kiértékelve a dolgokat majd tiszta lapokkal újrakezdve később ismét megpróbálja ugyanazt. Nem szükséges így történnie.
Az Uránusznak a Karma-tengelyhez vetülő anyagba öntő, megvalósító erejű fényhídjáról van szó.
Az Uránusz jelképezi azon teremtő erőnket, amely által felszabadíthatjuk MAGunkat a terhek és súlyok alól, amiket cipelünk. Ösztönözve érezhetjük magunkat, hogy megszabaduljunk karmikus kötöttségeinkből. Kitágíthatjuk a saját magunk elé állított tudati korlátokat. Áttörhetjük és ledönthetjük a hamis biztonságvágyból MAGunk köré épített falakat. Megnyílnak a magasabb tudatosság felé a kapuk. Nyitottá válunk általa az új dolgokra, irányokra és eszmékre. A tisztítás őselveként segít letisztult helyzeteket teremteni.A változás jelölője. A változásé, mely akkor is megtörténik, ha (tudatosan) nem akarjuk. Tarot megfelelője a Torony, amibe villám csap és az emberek vagy kiugranak belőle maguktól, vagy kizuhannak belőle kényszerből. Ilyenkor az egyén 1 dolgot tehet. Meditációban vizualizálva megjeleníti Magasabb Énjét, Egóját és Tudatalattiját és megkérdezi: „ezt meg ki akarta?” És aki kezét feltéve jelentkezik, azzal elbeszélget… de meg is verheti. Ha a Magasabb Én volt, biztos örül neki, hogy végre fejlődésre ösztönözheti az egyént az Egó elefántcsonttornyainak ledöntésével. Meg lehet tőle kérdezni: „oké, hogy fejlődés, de miért pont így kellett?” A Torony minősége általában akkor jelenik meg az életünkben, amikor már szóltak 10-szer, 20-szor, 100-szor, de még mindig nem hallgattunk a szép szóra.
A Karma-tengely mutatja azt az irányt, hogy mit választott a Lélek a Köztes Létben, hogy földi ideje alatt megtapasztaljon, hogy közelebb kerüljön a teljességhez.
A Leszálló Holdcsomó mutatja az előző életekben készségszinten elsajátított viselkedési mintákat, melyeket ösztönösen zsigerből működtetünk, mivel már unalomig ismételve megtanultuk és amelyek általában sarokba szorított helyzetben mutatkoznak meg leginkább. Jelöli azonban nemcsak a korábbi inkarnációkban, de a jelen életben felhalmozott karmát is. Azokat az ok-okozati összefüggéseket, amelyek nem büntetésként, hanem következményként érnek utol – hátha egyszer tanulunk belőle.
A Felszálló Holdcsomó mutatja azt a még ismeretlen irányt, ami éppen ellentétes a már megismert úttal, és ezért sokszor félelemmel tölt el azt választani, mert még nem tudjuk merre visz és hová vezet. Mert ezt választani szükséges kilépni abból a komfortzónából, amit már annyira megszoktunk és amit annyira kényelmesnek találunk (és amiben már nincs hová fejlődni). Teljessé márpedig csak úgy lehet válni, ha azt is megtapasztaljuk, amit eddig még nem.
A magyar nyelv szófordulata is elárulja a megoldást: a le-szálló lefelé visz, a fel-szálló felfelé. Kisarkítva az egyik út a Pokolba vezet, a másik a Mennybe. Az egyik benne tart a körforgásban, a másik kivezet belőle.
Mindenképpen választásról van szó. Szabad választásról. Mert szabad választás van. De nincs szabad akarat. Mert akarat csak Egy Van. A Teremtőé/Forrásé/Istené/az Egyé. Aki azt akarja, hogy megtaláljuk Őt és előbb vagy utóbb újra Eggyé váljunk vele. Neki az örök időtlenségben tökmindegy, hogy 100 vagy 1000 elbaltázott választás (vagy élet) után jutunk el hozzá. Ő akkor is megvárja szeretettel, hogy megtanuljuk melyik út vezet Őhozzá. Közben még a fejét sem csóválja, mert ítélkezéstől mentes. Helyette örül, hogy tanulunk a (sokszor fájdalmas) tapasztalásainkból és tudja, hogy minden egyes tapasztalás közelebb visz hozzá.
Fel lehet tenni a kérdést, hogy miért csak könyököl „odafent” és bámészkodva nézi a csetléseinket és botlásainkat ahelyett, hogy segítene. Szerinted most éppen mit csinál? Minek biggyesztette oda azokat a pislákoló kis biszbaszokat arra a kib@szott sötét éjszakai égboltra? Vagy minek adta kezünkbe az ősi bölcsességet azok megfejtéséhez?
Az Uránuszhoz tartozik a forradalom is, amikor hosszas elnyomás után a nép azt mondja „ELÉG!” és elsöpri az elnyomó hatalmat.A mundán (világi eseményeket vizsgáló) asztrológiában a nép jelölője ugyanaz a Hold, mint a natális (születési képletet vizsgáló) asztrológiában a Lélek jelölője, mert ugyanaz az analógia lánc.
A Holdcsomók a Nap és Hold pályájának találkozásai, azaz a Szellem és a Lélek kapcsolódási pontjai, az Uránusz pedig a felszabadító, az Egót szétfeszítő, a tudatot kitágító Erő.
Az Uránusz – Holdcsomók kapcsolódásánál pedig a Lélek mondhatja azt, hogy „ELÉG!”, mert fel akar szabadulni az elnyomás, a terhek, a korlátok alól, hogy hazatérhessen a Szellemhez.
Ha felnézünk a csillagos égboltra, akkor azt láthatjuk, hogy az Uránusz a Halak csillagképben a vissza úszó és a felfelé úszó halat összekötő fonál csomópontjánál halad, a csillagkép vezércsillagánál az Al Rischa csillagnál.
Szimbolikusan itt dönt a Lélek arról, hogy a visszaúszó halat követve visszatér megtapasztalni egy elszalasztott lehetőséget, kijavítani egy hibát, vagy a felfelé úszó halat követve kiemelkedik a körforgásból, mert már megtanulta a leckét és ismeri a hazafelé, a Teremtőhöz vezető felemelő utat. Röviden: újrajátszok egy helyzetet amíg meg nem oldom, vagy kipipálom, mert már megoldottam (azaz megváltom magam). Csak az egyszeri ember gondolhatja azt, hogy lehet megúszásra játszani. Ha nem ebben, akkor a következő életben kapjuk vissza. Ha kell 100-szor, vagy 1000-szer.
Azt is láthatjuk, hogy az Uránusz látszólag hátrafelé halad. Visszafelé, mert tavasszal egyszer már előrefelé elhaladt itt. Elballagott a Kos fejéig. Ami a Tejútra, az Istenek Útjára néz. Megláthattuk általa, melyek azok az isten-emberhez méltó minőségek, amik által felemelkedhetünk. De akkor sincs baj, ha még nem láttuk meg. Azért tolat vissza, hogy az összegző pontnál még egyszer eldönthessük melyik utat választjuk. A le-szállót, vagy a fel-szállót? A vonatról is akkor szállunk le, ha már megérkeztünk. Ha már minden frankó az életedben, akkor szállj le, mert már megérkeztél. Ám ha még nem minden frankó, akkor érdemes felszállni a sors rendező-pályaudvarán arra a vonatra, ami a helyes irányba visz. Az se baj, ha egy későbbivel indulsz, a lényeg, hogy odaérj, ahová szükséges.
Kegyelmi időszak ez. Akkor is, ha esetleg az Egó másképp éli meg. Ebben az életünkben vissza nem térő lehetőség. Legközelebb 84 év múlva jár erre az Uránusz. A Teremtőnek meg tökmindegy hányszor jövünk.
Más megközelítésben a zodiákus 12 körcikkelyét vizsgálva az elmúlt 7 évben a Kos jegyében kardinális erőkkel az Uránusszal elindított folyamatok a Bika jegyében stabilizálódva idén nyáron termőre fordultak.
Ha a termés bevált, akkor nincs min változtatni. Ám ha nem, akkor a Kos jegyébe visszatérő Uránusszal radikálisan módosítható még az irány, hogy az később jobb termést hozzon.
Az itt az igazi kérdés (ismét): ismered-e a Lelked igazi vágyait és felvállalod-e?
A fénykapu, az Uránusz – Karmatengely kapcsolatának hatása kb. idén szeptembertől jövő februárig tart, a bepontosodás november 6.
A bepontosodás napjának érdekessége, hogy ugyanazon a napon lép vissza az Uránusz a Bikából a Kosba és vált jegyet a Karma-tengely (Felszálló Holdcsomó Oroszlán jegyéből a Rákba, Leszálló Vízöntőből Bakba).
Így a fix T-kvadrátként indult energia kardinálisba vált át, ami a régóta fennálló, tartósan rögzült problémák megoldásához nyújt erőteljes támogatást.
A Holdcsomók jegyváltása akár egy külön misét is megér, most csak röviden annyit, hogy a Rák Felszálló Holdcsomó az önazonosság, a Bak Leszálló pedig a karmikus múlt felvállalását segíti a következő másfél évben.
A Teremtő nem játszik a számokkal, hanem nyelve a matematika.
A bepontosodás napjának (2018.11.06, ami energetikailag az egész időszakra jellemző) számértéke: 2+0+1+8+1+1+0+6=28, ami a Tarot rendszerében 2+8=10
A 10-es a Sorskerék vagy Szerencsekerék, melynek jelentése: karma van, azt kuss = karmikus. A saját sorsod kovácsa Te vagy. Te teremtetted, kiárasztottad, visszakaptad. Ez a sorsod. Egyszer fent, egyszer lent. Te pörgeted meg és Te állítod meg a kereket. A körforgásból kiszállni a kerék középpontjában lehet. Mert Isten a középpontodban, a szívedben, a lelkedben lakik.
Nem kicsit rímel a csillagüzenetre. Vél-etlenül nem így véled?
Az egész fent vázolt mai csillagüzenet azokra hat erősebben, akiknek valamely jegy első/utolsó 1-2 fokán áll(nak) bolygó(i) vagy tengelye(i).
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNemAdatvédelmi irányelvek
