Tegnap hajnalban volt óra átállítás, ma hajnalban pedig a Skorpió, azaz a felszín mögé látás, a lényeglátás jegyében találkozott a Nap a Holddal (=Újhold) amikor a tudatos és tudattalan könnyebben érti meg egymást, miközben velük szemben az Uránusz a tisztázás, a tudat tágításának és a korlátok ledöntésének őselve volt látható. Ideje van tisztázni a dolgokat és feszegetni a tudat határait. Idén az EU úgy döntött, hogy eltörlésre kerül 2021-ben a kettős téli-nyári időszámítás, mellyel elindult a vita, hogy melyik időszámítást válasszuk. Ha a nyárit választjuk, akkor télen még reggel 8-kor is sötét lenne, ha a télit, akkor pedig nyáron 1 órával korábban sötétedne. Nekem szerencsére nincsenek óra átállításos gondjaim, de a környezetemben a többségnél évente kétszer ez téma. Tegyük tisztába a dolgokat. Ugyanakkor tegyük félre, hogy jelenlegi tudatos (vagy annak vélt) hitrendszere alapján ki minek örülne.
Őseink még tudták, hogy a világban mindennek rendelt ideje van, melyről a Prédikátor könyve 3,1-8 imígyen szól:
„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.Megvan az ideje a születésnek, megvan az ideje a meghalásnak.
Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az aratásnak.Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak.
Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.
Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek.Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.
Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának.
Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való elfordulásnak.Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek.
Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.
Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak.
Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.
Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek.
Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.”
Régen a paraszt még tudta mikor minek van ideje. Neki nem volt okosórája, sem okostelefonja, sem okostévéje, sem okosotthona, sem mesterséges intelligenciája, de egyszerű földi parasztként mégis tudta mikor delel a Nap. Mert amikor azt látta, hogy a botnak az árnyéka északra mutat és annak mértéke a legkisebb, tudta hogy az égbolt legmagasabb pontján, azaz pontosan a feje felett jár a Nap. A fejkorona-csakra felett van ilyenkor az isteni attribútum a fénnyel, világossággal és szeretettel társított szimbólum. Ismervén a megszentelt idő jelentőségét félbeszakította munkáját és elővette tarisznyájából elemózsiáját, hogy magához vegye napi legfőbb táplálékát, mert tudta, hogy a fénymaximum idején magunkhoz vett ételben a fény, világosság és szeretet maximuma rejlik szimbolikusan is. Ismerte a delelő Nap misztériumát. Dél – lét. Étel – vétel. Létben – délben. Magunkhoz venni a táplál-ék-ot, az ék-ként emelő erőt, a szert ami etet. Belőle a maximumot.
De ugyanúgy szent idő az éjfél is, amikor a Nap az égbolt legalján a talpunk alatt leledzik, azaz a gyökér-csakra alatt a Föld túloldalán. Nem véletlen a kifejezés: „éjfélt ütött az óra”. Éjjel alvás közben a lélek többnyire elhagyja a testet és a létezés egy másik síkján töltődik fel és kapja meg a következő nappalra szükséges energiát és információt, azaz betölti a másnapi programot. Ahhoz, hogy a töltekezés megfelelő időben optimálisan történhessen megfelelő időben célszerű lefeküdni alvásba merülni. Ennek megfelelően alakult ki az ember álom-éber állapotát meghatározó cirkadián ciklusa, és a kínai gyógyászatból ismert belső szervóra. A tobozmirigy működéséről nem is beszélve, ami a belső látás és érzékelés szerve lehetne, ha felnőtt korra nem meszesedne el a modern élet (mellék)hatásaitól (jó hír, hogy tisztítható és újra aktiválható).
A korona- és gyökér-csakra között húzódik a gerinc, az egyenesség szimbóluma, saját belső tengelyünk, a tartásunk szimbóluma, a tartó oszlop, amire a szervezetünk épül. Optimális esetben ez helyén van. De szerinted mi történik akkor, amikor egy testet kibillentesz saját középpontjából, saját tengelyéből?
Billegni kezd? Elveszti az egyensúlyát? Zavarodott lesz? Tántorog? Keresi a támasztékot? Kérdezem.
Amint fent, úgy lent. Ha az égbolton lévő külső tengely kibillen, az emberben lévő belső tengely is kibillen. És vele az egész szervezet is.És ilyen ön-MAG-ából kibillent és irányvesztett helyzetben mit lehet vele csinálni? Erre-arra vezetni? Meg irányítani? Megvezetni? Szerinted?
Paksi Zoltán örök érvényű gondolatmenetével élve ha én fekete mágus lennék, (ismervén a dolgok működését) kitalálnék valamit, amivel kibillenthetem az embereket a középpontjukból és ráadásul ezt úgy tenném, hogy szimbolikusan megkavarodjanak benne mikor van világosság és mikor sötétség, mert akkor orruknál fogva arra vezethetem őket, amerre én akarom, hogy menjenek. De szerencsére fekete mágusok csak a mesékben léteznek? Mégis évente kétszer az emberek elvesztik tájékozódó képességüket és néhány napig meg vannak zavarodva (nem csak szimbolikusan). És arról beszélnek, hogy tegnap ilyenkor még világos volt, olyankor meg sötét. HMMM… De az előre és hátra, jobbra és balra, merre van az arra, melyik az igaz és melyik a hamis kérdése nemcsak óraátállításkor merül fel. És azt a kérdést is érdemes feltenni, hogy ha már ebben a létformában itt a földi játszótéren meghatározó az idő szerepe, akkor kinek és milyen előnye származik abból, hogy az itteni létezés szempontjából nem az optimális a sztenderd?
A téli időszámítás idején vannak helyükön a dolgok, az alapján delel a nap délben és van az égbolt alján éjfélkor, ekkor van helyén a tengely, azaz a középpont. Kozmikus RENDben, szakrális EGY-s-ÉG van. Egységben pedig szer-etet: a szer ami táplál.
A nyári időszámítás idején délután 1 órakor delel a nap és hajnali 1 órakor van az égbolt alján. Kozmosztól=Rendtől elválasztva rendetlenségben nincs szakrális EGY-s-ÉG, helyette két-ség van, kétségben pedig fél-elem.Ámítás = illúziók csapdájába ejtés. Idő (sz) ámítás. Gondold végig. Az ember kozmikus lény. Ha elválasztod a Kozmosztól, elválasztod a Forrástól. Ha azt mondom 2+2=5, akkor tiltakozol, hogy az nem úgy van. Mert úgy érzed, hogy a rendtől el akarlak szakítani. És miért nem tiltakozol, amikor az idő rendjétől akarnak elszakítani?
A vaskorszak mai embere eljutott oda, hogy már nem látja mi a sötét, és mi a világos, mert egyszer ekkor van, másszor meg akkor és össze-vissza van cserélgetve mesterségesen. Csodálkozol, hogy van olyan légitársaság, ahol a hivatalos megszólítás már nem „hölgyeim és uraim”, mert sértő lehet ha valaki nem tudja mi van elől és mi hátul? Ha ferde a tengely fent, akkor ferde a tengely lent is. Mára nap, mint nap láthatóvá vált, hogy a szakrális értékektől való eltávolodás, hová vezet. Szimbolikusan erre hívta fel a figyelmet az áprilisban fáklyaként égő párizsi Notre Dame is, ami az ottani úthálózat 0. kilométerénél azaz, az országot behálózó úthálózat, mint érrendszer origójában, azaz középpontjában van (függetlenül attól, hogy mitől gyulladt ki).
Messzire jutottunk, de mondtam az elején, hogy feszegetni fogom a határokat.
A kettős téli-nyári időszámítás megszüntetésével melyiket érzed helyesnek/érdemesnek bebetonozni?
