Jelentőségében az idei év egyik meghatározó vonulatát tekintve a 2020-as gondolatok között már említésre került egy energia, ami tavaly elkezdődött, idén folyamatosan működik és közben 3x pontosodik be.
Január 26-án: Bak-Kos 23 fok 14 ívperc
Június 14-én: Bak-Kos 24 fok 27 ívperc
December 10-én: Bak-Kos 23 fok 32 ívperc
A Bak Plútó és Kos Eris teremtő táncáról (kvadrát) lesz szó.
A szemfülesek rögtön észreveszik hogy alig egy hangya****nyira – ún. orbiszon belül – van a Bak 22 fok 46 ívpercén év elején bepontosodott Szaturnusz-Plútó találkozónak a zodiákus körén „beégett” pontjától, ezáltal pedig kapcsolatban lehetnek az akkori ill. annak analógia láncolatába hozható eseményekkel (is).
Az egyik szereplőt Hádészt/Plútót, az Alvilág Urát már jól ismerjük.
A másikról is tettem már többször említést, de most érkezett el az ideje részletesebb bemutatásának. Erisz a görög mitológiában a viszály, békétlenség, elégedetlenség és rivalizálás istennője volt, Harmónia ellentéte. Rendszerint Árésszal a háború istenével járt-kelt, hogy ahol ő viszályt és ellenségeskedést szított, ott Árész háborúzhatott. A legismertebb mítoszban Thétisz tengeristennő esküvőjére nem hívták meg (nehogy viszályt szítson => negligálás/tagadás Plútó analógia), ám bosszúból egy arany almát gurított az ünneplő sokaságba a „legszebbnek” felirattal. Afrodité a szerelem istennője, Héra az istenek atyjának hitvese, az ég királynője és Pallasz Athéné a női bölcsesség istennője egyaránt magának követelte. Mivel a 3 szépség nem tudott megegyezni ki a legszebb, ezért a választást Párisz trójai királyfira bízták, miközben mindegyik próbálta megvesztegetni őt különféle ígéretekkel. Az ifjú végül a szerelem istennőjének ítélte az aranyalmát, mivel ő a világ legszebb asszonyának szerelmét ígérte neki. Ő azonban már Meneláosz spártai király felesége volt. Mivel Afrodité mesterkedésének földi halandó nem nagyon tud ellenállni, így Párisz spártai vendégeskedése után a király távollétében Helenét megszöktetve magával vitte Trójába. Meneláosz hazatértével hitvesének hűlt helyét találván Erisz mesterterve megpecsételtetett, ami a 10 éven át tartó Trójai háborúhoz, majd a város pusztulásához vezetett. Erisz jelen sem volt az eseményen, mert negligálták, lényegében mégis ő irányította a folyamatot. Nélkülözött, száműzött, megtagadott szereplőként ő gyújtotta meg a kanócot, ő pöckölte meg a sorozatban az első dominót, ő indította be a folyamatot. Pedig ott sem volt. Ott sem volt? Nem akarták, hogy ott legyen. Emlékeztet valamire? Tudatos és tudattalan játéka? Amit tudatosan nem akarunk megélni, amivel nem óhajtunk szembe-sülni, az attól még jelen van és irányítja az eseményeket. Akkor is ha félre toljuk, ha a szőnyeg alá söpörjük, ha Hádész Alvilági birodalmába száműzzük.
2003-ban a csillagászok felfedeztek egy égitestet, aminek kezdetben szokás szerint betű/szám kódot adtak, de tudták hogy nagyobb a Plútónál. S ha nagyobb, akkor elvileg neki is bolygó státuszt illene adni. Ekkor azonban már sorra záporoztak a felfedezések Naprendszerünk külső peremén lévő térség (Kuiper-öv, Szórt-korong, Oort-felhő) objektumairől és attól tartottak, hogy ha mindegyiket bolygónak tekintik, akkor hamarosan kezelhetetlen lesz a helyzet. Ezért 2006-ban a legkisebb bolygót – Plútót – lefokozták törpebolygónak, és onnantól az újonnan felfedezett égitestek nem is kaptak többé bolygó státuszt. Ezzel együtt az újonnan érkezőt elnevezték a görög mitológia alapján Erisnek, aki borította a status quot a csillagászatban. De nem az asztrológiában, ahol jelentőségét nem érte csorba, s valószínűleg bármelyik csillagász újragondolná lefokozását egy „finom” Plútói tranzit idején. Akik úgy gondolják, hogy nem érdemes a hagyományos asztrológiai bolygókon kívül másokkal foglalkozni azoknak érdemes figyelembe venni, hogy az Uránusz, Neptunusz, Plútó felfedezése után is voltak sokan, akik úgy vélték, hogy elég csak a 7 ősbolygót figyelni (és volt, amikor úgy gondoltuk, hogy a Föld lapos). A felfedezésükkel azokat tudatunkba emelve azonban már nem kiszolgáltatottak vagyunk hatásukra, hanem mi magunk is működtethetjük azokat tudatosan.
Szóval idén a „lefokozott” és a status quot borító égitest birkózik egymással az égbolton. Egy közelmúltbéli mindenki által ismert példán keresztül igazán jól látszik a működés. Van egy állam, melynek lobogóján 50 csillag virít, mégis FÉNYesnek sok esetben csak nagy jóindulattal nevezhető csillagokat/sztárokat adott a világnak, s mely állam a szabadság és demokrácia 1. számú exportőrének hirdeti magát a világon, miközben 240 éves történelméből 223 évben háborút vívott más országokkal szerte a bolygón vagy saját magával és elkövette a történelem legnagyobb népirtását az őslakosok kiirtásával és kultúrájuk lerombolásával, majd a maradékot a szabadság földjén (The Land of Free) koncentrációs táborokba zárta, melyet ők rezervátumoknak hívtak, s mely holokausztról következetesen elfelejt megemlékezni. Tulajdonképpen kivel van baja? Kivel van viszályban? Kivel van békétlenségben? Kivel elégedetlen? (Érisz) Nemrég pedig érdekeit gengszter/maffia (Plútó) módszerekkel érvényesítette egy olyan állam magas rangú vezetőjével szemben mely állam az elmúlt 800 évben nem támadott meg senkit, csak védekezett. Az egyik állam több ezer éves ősi kultúrával rendelkezik és hazája a zoroasztrizmusnak, a világ egyik legrégebbi vallásának, mely mostanra visszaszorult, de kis híján világvallás lett, mivel annak idején a Római Birodalomban a kereszténység és zoroasztrizmus – mint 2 legelterjedtebb irány – közül választottak államvallást. A másik állam 240 éve exportálja a „demokráciát” (?) és ideológiáját a világba, az utóbbi évtizedekben víziókkal tele dobozokon keresztül programozva az elmét az emberekben, hogy mi a jó és mi nem, ki a gonosz és ki a jótündér, valamint démonizálja és szankciókkal bünteti azt, aki rámutat saját Árnyékára (Plútó) és nevén meri nevezni azt, majd cowboyként pofozza le a világ bármely pontján. Az egyiket atombomba kifejlesztésével vádolják, a másik az egyetlen a(z elismert) történelemben, amelyik ténylegesen bevetette azt százezrek pusztulását okozva vele. Az egyik nemzetközileg elismerten betartott egy megállapodást, a másik egyoldalúan felmondta azt. Az év eleji ominózus eset után eme szuperhatalom nyíltan deklarálta ország-világ előtt, hogy az ELRETTENTÉS politikáját követi, melynek fényében érdemes megismerkedni a terrorizmus definíciójával: „A terrorizmus az erőszak alkalmazásának vagy az azzal való fenyegetésnek olyan stratégiája, mely félelemkeltés révén meghatározott politikai, ideológiai vagy vallási célokat szándékozik kikényszeríteni.” A szóban forgó esemény és annak folytatása ékes példája annak, amikor kibújik a szög a zsákból és az is észreveheti a tényállást, akinek korábban nem szúrt szemet az a sötét alak, amelyik hogyhogynem ugyanúgy mozog a falon, mint a másik, amelyik kitakarja előtte a fényt. Mostanra annyira nyilvánvalóvá vált, hogy nem szükséges hozzá pszichológus a diagnózis felállításához: saját belső békétlenségét vetíti ki másra árnyékként, hogy ellene harcoljon. Az Eris-Plútó játék olyan, mint amikor az eke szántáskor kiforgatja a földet és láthatóvá válnak benne a giliszták és lárvák. Arcunkba tolja azt, amit nem akarunk látni. Borítja azt a status quot, amit tagadunk és rejtegetünk. Leginkább saját magunk elől, hogy megőrizzük az idealizált képet. Mutattam rá egy kollektív példát. De ha olyat játszunk egyénileg, hogy tegye fel a kezét, akinek nincs ilyenje, akkor annak marad csak lent a keze, aki még a tagadás állapotában van. És Elisabeth Kübler-Ross óta tudjuk, hogy a tagadás a 2. fázisa az egó biztonsági zónájából való kilépésnek (1. bénultság, 2. tagadás, 3. düh, 4. alkudozás, 5. depresszió, 6. próbálgatás, 7. elfogadás). Az egó biztonsági zónájából való kilépés pedig valójában a Szaturnusz-Plútó találkozója, ahol a határainkat feszegeti a felszín alá tuszakolt sokminden. Ami nem ment szelíden, majd megy drasztikusan. Ami nem ment magunktól, majd megy külső kényszerből. De a Plútó-Eris kvadráthoz hozzátartozik a tabuk megpiszkálása is.
Érisz az az archetípus, amelyik felkavarja a poshadt állóvizet, kizökkenti a szekeret a régi kerékvágásból és borítja a status quot, amikor egy megrekedt élethelyzetből magunktól nem mozdulunk. Felráz. A Plútóval kombinálva nem jóreggeltet fülünkbe sustorogva ébresztget, hanem kiráz az ágyból úgy, hogy a padlón találjuk magunkat. Azért, hogy a sorsfordító erőnkkel élve radikális változtatást tegyünk, mert már nem folytathatóak tovább a dolgok úgy, mint eddig. Látni ilyet a világban? És a környezetünkben? Mivel mindkettő transzcendens égitest, így elsősorban kollektív folyamatokat jelölnek. A Plútóhoz kapcsolódik alacsony szinten a rejtett hatalom és a manipuláció is. Erisszel kapcsolódva pozitív esetben ráébredhetünk arra, hogy életünkben hol és miben engedtük meg, hogy manipuláljanak bennünket saját hárításunknak köszönhetően. Fontos ráébredni hol kerülünk viszályba, békétlenségbe, elégedetlenségbe magunkkal, környezetünkkel vagy kollektívan. Legyünk éberek és vegyük észre a viszály szítását és ne engedjük belerángatni magunkat. A viszály és békétlenség mindig belül keletkezik és onnan terjed kifelé. Ám hiába nyomkodnak rajtunk gombokat, ha nincsenek behuzalozva sehova. Emlékezzünk rá, hogy Erisz ellentéte Harmónia. Harmóniában az ellentétek feloldódnak, mert a középpontunkból észrevesszük, hogy azok csak látszólagosak, így nincs min háborogni. Különösen fontos lesz ez az év 2. felében, amikor Mars/Árész a Kos jegyében saját otthonában fogja oda-vissza körbetáncolni Eriszt, miközben teremtő aspektusba kerülnek a Bak jegyében haladó Jupiterrel, Szaturnusszal és Plútóval. Rajtunk múlik mit teremtünk belőle és mi kerül projekcióként a vetítő vászonra, megelevenedik-e Árész és Érisz mitológiája, vagy tudatunkra ébredve felül kerekedünk rajta és magasabb szinten működtetve erőt véve magunkon radikálisan új irányt veszünk itt a Föld nevű bolygón. Mi lenne, ha felnőtt Páriszként felismernénk Érisz mesterkedését és nem mennénk bele a játszmába, hanem bölcsen felosztanánk az almát a 3 istennő között. Mi lenne ha nem hagynánk manipulálni és kijátszani magunkat egyik erő által a másik javára, hanem ráébrednénk, hogy mindegyik archetípus bennünk él és mindegyiknek szükséges megadni a tiszteletet és engednénk betölteni a helyét? Mi lenne, ha felismernénk, hogy amit kitaszítunk az a háttérből manipulál bennünket, ezért inkább érdemes „meghívni az esküvőre Ériszt”, azaz integrálni a nem tetsző dolgainkat, hogy béke legyen kívül-belül. Mi lenne, ha megosztottság és rivalizálás helyett összefognánk és együttműködnénk? Ha a Káin és Ábel testvérisége helyett a Hunor és Magor mintáját működtetnénk ha már egyszer májusban a Holdcsomók az Ikrek-Nyilas tengelyre váltanak? De ez majd egy másik gondolatmenet lesz, amikor odaérünk…
