Legutóbb bő 3 hónappal ezelőtt a Kos Mars felvezetőjeként írtam gondolataimról és várakozásaimról, így a 6 hónapot felölelő téma félidejénél és a retrográd időszak felénél időszerű értékelni.
A tavalyi és idei események főszereplőiként a Bak jelében haladó Jupiter (09.10.), Szaturnusz (09.29.) és Plútó (10.04.) időközben elindultak előre, így a 4-5 hónapos retrográd időszak alatt belül érlelődő folyamatokat elkezdhetjük kibontakoztatni. A velük teremtő aspektusban haladó Kos Mars pedig félidejét tölti mind a jegyben, mind hátráló mozgásában, miközben a következő napokban szembe kerülve a Mérleg Nappal egy nagy derékszögű háromszöget alkotva az égen az eddigi folyamatok tiszta megvilágításba kerülhetnek.
3 hónapja ott hagytuk abba, hogy „az éberségre fokozottan szükség lesz” és vizsgázunk „megtanultuk-e a tavaszi helyzethez vezető folyamatok és abból kialakult helyzet által elsajátítandó tanulságokat és gyakorlatba ültettük-e azokat egyénileg és kollektívan egyaránt”. Ha körbe nézek a világban és a jelenleg zajló égi folyamatok negatív aspektusairól és megélési módjairól kellene könyvet írni, akkor az egy sok kötetes mű lenne telis tele tankönyvi példákkal. Lehangoló tükörkép a kollektív tudatról, vagy indirekt jelzés értékű kontraindikátor és ébresztőóra arra vonatkozóan, hogy valami sokkal komolyabb zajlik a mélyben?
A Kos Marsnak a Bak stelliummal való első találkozásának napját (08.04. Mars-Jupiter kvadrát) a bejrúti kikötőben egy kisebb taktikai atomfegyver pusztításával felérő műtrágya alapanyag robbanás tette emlékezetessé az ott élő százezreknek. Elvonatkoztatva a miértektől és a kinek állhatott érdekében jellegű kérdésektől szimbolikus üzenete sokat mondó a világon bárhol élőknek. A helyszín egy kikötő, ahol történetesen a víz és föld elemi minőség találkozik, azaz a lelkiség és a fizikai valóság, miközben trágya alapanyag robban be, még pedig mű-trágya egy mű világban. Vajon a lélek törekvéseinek teret engedve és azt megvalósítva az anyagban okozott volna-e ekkora detonációt és fekáliát, vagy arról van szó, hogy a lefojtott kukta nagyot szólt? Nem érdemes hárítani, hogy ez minket nem érint, mert információs világunkban az esemény annak szimbolikus üzenetével másodpercek alatt bejárja a világot és eljut mindenkihez függetlenül attól, hogy felismeri-e vagy sem annak üzenetértékét (mint ahogy tavaly áprilisban a fáklyaként égő párizsi Notre Dame szimbolikus üzenete is sokatmondó volt annak, akinek van szeme a látásra és füle a hallásra).
Amikor a Mars a Szaturnusszal alkotta első feszítő kapcsolatát, 08.24-én a wisconsini Kenoshában az eddigi legdurvább zavargások robbantak ki és tartottak 1 hétig, majd a Labor Dayen feketék és fehérek állig felfegyverzett milíciái tartottak erődemonstráló felvonulást. Erre is mondható, hogy mi közünk hozzá? Nos… az eset egy május végi balszerencsésen végződött rabló-pandúr afférhoz volt hasonlatos. Emlékeztetőül azon ominózus eset volt a gyújtó szikrája az Óperenciás tengeren túl egy azóta is fújtatóval táplált tüzes mintázatnak (Kos Mars), aminek egyik hozománya, hogy a pandúrok térdre kényszerültek a tüntetőkkel szemben. A térd egyaránt kapcsolódik a Bak jegyéhez és a Szaturnuszhoz és magas szinten a sors iránti alázat jelölője lehetne. Itt viszont nem annak tűnik miután a polkorrekt krónikások a fosztogató és gyújtogató zavargókat is „békés tüntetőknek” mutatják be, s miután a térdeplésből ideológiai hadjárat indult nem csak a rend-védelem szétzüllesztése (akarom mondani átstruktúrálása) érdekében, de az emberi tudat ellen is a tudattalanra ható szimbolizmus által.
Aztán ahogy a Mars sorra teremtő kapcsolatba került a Bak stelliummal és tavasz után lépésről lépésre re-aktiválta azt, augusztus folyamán először csak elkezdtek növekedni az öreg kontinensen és itthon is a koronás esetszámok, majd a re-aktiválás befejeztével szeptember elején (előre jelezhető módon) valósággal berobbant a járvány 2. etapja. És bár pozitív, hogy (talán) a tavasziakból tanulva az akkori szigorú korlátozások nem tértek vissza (s bízzunk benne most már így is marad), a krónikás propaganda talán annál erősebben fújja a megváltó eljövetelét a vakcinában megjelölve, hogy már csak addig szükséges kibírni arctalanul maskarában. Nem gondolom, hogy bármelyik uralmon lévő vagy oda törekvő erőt bárhol érdemes lenne ebben okolni, mivel azzal a bábszínház bábjaira hárítanánk az egészet megfeledkezvén a bábmesterről. Azt viszont gondolom, hogy az arcátlanság szimbolikusan is megjelenik, ugyanis maskarában arctalanul egyéniségétől és identitásától jelképesen megfosztottan a tömegek letérdeltetése is könnyebb. Ugye hogy annyira már nem is áll olyan távol a „békés tüntetők előtti” térdeplés id-étlensége az id-entitás vesztettségtől, mivel hogy az „ID” szógyök a görög (ön)azonos kifejezésből fakad, s így az id-entitás az önazonos létezést, azaz a lelkünkkel, mint isteni valónkkal azonos létezést jelenti (bővebben lásd Bogár László ezzel kapcsolatos videoblogját). S így máris érthetővé válik a mű-trágya (alapanyag) detonáció, a térdeplés és az arctalan önazonosság vesztettség közötti szimbolikus üzenet vonulata, ami „egy szép új világba” kikövezett útnak tűnik egy disztópikus társadalomba, ahol egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy vajon 2020-at vagy „1984”-et írunk-e, és ahol soha senki által meg nem választott erők vélemény diktatúrája diktálja az irányt és formálja a véleményét annak, aki nem alkotta meg a sajátját – talán id-entitás vesztettségből?
Ennek felettébb látványos manifesztációja volt, amikor a Mérleg Merkúr mint a kommunikáció és információ/hír áramlás őselve szembekerülve a Kos Marssal és teremtő aspektusban mire végig „koccolta” a Bak Jupitert (igazság), Plútót (rejtett hatalom és felszín alá rejtett dolgok) és végül az őszi napéjegyenlőségkor a Szaturnuszt (korlátozás) a „cukorhegyi” közösségi média platformja egyetlen mozdulattal likvidált és felfüggesztett egy sor több tízezres ill. százezres követői táborral rendelkező hazai alternatív véleményt megfogalmazó oldalt. Vajon valóban azért voltak annyira veszélyesek, amiért az indoklás szerint elhallgattatták vagy valami másért? Vajon miért tiltakozik a krónikások főáramú oldala bemutatni a „nagy víz” mindkét partján egyaránt alternatív véleményt és oltás helyett hagyományos gyógymódokat (de nem tagadást) hirdető orvosok véleményét? Vajon tényleg azt veszélyeztetik, amivel indokolják a negligálásukat? Vagy pusztán fogaskereket megakasztó villáskulcsok? Bátorkodok emlékeztetni rá, hogy a „sors törvényei” szerint a negligálással éppen a negligált oldalnak adnak energiát. Mindenesetre igencsak jelképes volt az eset az őszi napéjegyenlőségkor, amikor a fény és sötétség egyenlő, de onnantól a mérleg már a sötétség oldalára billen… De a vélemény diktatúra szempontjából hasonlóan látványos az is, ahogy a „nagy víz” túloldalán a Watergate botránnyal felérő leleplezésről hónapok óta megfeledkeznek említést tenni (nem hiába folynak ugyanennyi ideje figyelem elterelő utcai hadműveletek), bár a rejtett igazságokat feltáró Jupiter-Plútó teremtő aspektusnak még hátra van egy 3. dobása. Megemlíthető még a retrográd Mars kvadrát előre induló Szaturnusz és Plútó idején negyed század után újra kitört egy kaukázusi háború, ami szintén nem csak az ottani helybéliekről szól, hanem 2 birodalom újabb (ezúttal már harmadik) térségben zajló proxy háborúja, amúgy pedig egy belső békétlenség külső manifesztációja.
Kontroll, hatalom, irányítás, alárendeltség, kiszolgáltatottság és térdre kényszerítés az egyik oldalon mutatja a Bak Jupiter, Szaturnusz és Plútó alacsony minőségeit. És vele szemben lélektelen önazonosság vesztés a másik oldalon a Rák jegyének alacsony megélése. Merthogy a stellium a tengelyen a szemben lévő jegy minőségét is érinti, mert vele együtt tud kiegészülni, együtt alkotnak párt. És miért nem tudjuk az analógia lánc spetrumának másik végét megélni? Megengedés, megszentelés, sorsfelvállalás, sorsfordító erő, szintlépés, bölcsesség, magasabb rendű összefüggések felismerése, önazonosság, belső hazatalálás. Miért nem hívjuk segítségül a Jupiter-Neptunusz stabilizáló erejét a transzcendens igazságok felismerésében?
Tovább folytatva talán soha ekkora árok nem nyílt még a vélemény és ellenvélemény, a tábor és ellentábor között akár a járvány miben léte és arra adott válaszok között, akár az Óperenciás tengeren túl a választásokra készülve, ami korántsem csak az új világ jövőjét határozhatja meg. Egyértelműen látszik a polarizálódás, ami az Ikrek minőségéhez kapcsolódik (alacsony szinten), ahol a Felszálló Holdcsomó mint megtapasztalandó sors iránya ballag komótosan. Mi lenne ha az ellentétpárokban magas szinten éppen azt a tanítást ismernénk fel, miként a fej és írás ugyanahhoz az érméhez, a jobb és bal szárny ugyanahhoz a madárhoz tartozik? Ha egy-s-ég-ben látnánk és nem megosztottságban? Ha a megosztottság Káin és Ábel testvérisége helyett a Hunor és Magor vagy Castor és Pollux test-vér-is-ég-ét élnénk. Persze az utóbbihoz tudatosságra lenne szükség (Sárkányfej az Ikrekben), ami identitásvesztetten nehéz, így viszont teret engedünk annak az erőnek, amelyik a megosztottságból profitálva tereli a nyájat úgy, hogy lassan már sem kerítés, sem pásztor, sem kutya nem szükséges ahhoz, hogy az önálló útra lépett bárányt visszaterelje, mert a többi bégetésétől inkább magától visszamegy. Márpedig az erő bolygó, a Mars a Kos jegyében halad nem kevesebb, mint fél éven át, ami ismereteim szerint egy bárány, mégpedig az önálló utat járó fajta. Arról nem is beszélve hogy az erő bolygó a Halak csillagképben az összegző pontot jelölő Al Rischa csillagtól fordult vissza, ahol eldönthetjük, hogy a körforgásban benne maradva visszatérünk megélni egy témát (visszaúszó hal), vagy a körforgásból kilépve a magasabb tudatosság irányába haladunk (felfelé a Tejút felé úszó hal).
Akárhonnan is nézem nyakig benne vagyunk az átalakulásban és az irányt nem kívül tudjuk belőni, hanem belül. A fent felsorolt témák mind külső manifesztációk, azaz ezt látjuk a tükörben, ez vetül ki belőlünk, mert még mindig teret adunk a felszín alatt tudattalanul munkálkodó erőnek egyénileg és kollektívan egyaránt. Minek szükséges még történnie ahhoz, hogy alámerüljünk a felszínnek és felhozzuk onnan a fénybe a nem tudatosított dolgokat? Mi szükséges még ahhoz, hogy a hárításból és tagadásból elfogadás és integrálás legyen? Mi szükséges még ahhoz, hogy lelkünk hívásait követve önazonossá válva felálljunk a térdeplésből? Mikor ismerjük fel végre az ellentétpárok mögötti egységet, hogy az egy-s-ég-ben a magasabb vezettetés által vezetve haladjunk megvezetés helyett? Mi lenne, ha a táborok között párbeszéd és megértés, a vélemények között pedig csere és info áramlás indulna el ha már egyszer az Ikrek jelében van a Sárkányfej által képviselt fejlődés iránya? Eddig sem győztem elégszer hangsúlyozni, hogy korszakváltásban vagyunk, most sem tudom kihagyni, ahogy érlelődik a Jupiter-Szaturnusz találkozása. Érdemes felidézni a görög mitológiát, melyben Kronosz hatalmát megdönti fia Zeusz, s vele véget ér a titánok kora és kezdetét veszi az olümposzi istenek kora, azaz így vagy úgy, de más világ jön. Kettőjük találkozójára a Vízöntő 1. fokán kerül most sor akkor, amikor a téli napfordulókor szimbolikusan a fény győzedelmeskedik a sötétség felett. Rajtunk múlik, hogy a 2 sorsbolygó által elindított új 20 éves ciklus egy disztopikus társadalom helyett a Vízöntő minőség pozitív megnyilvánulásaként szakrálisan felvilágosult (nem azonos a XVIII. sz. végi szakrális elsötétedéssel), az évezredes terhei alól felszabadult, a magasabb tudatosságot és szellemiséget követő, közösségi alapon szerveződő és a másikat segítő formává alakuljon.
Útkereszteződésben vagyunk ahol illene már a megfelelő irányt választani és kilépni a sok évezredes körfogásból, ugyanis a Holdcsomók által alkotott sors/karma tengely abban az útkereszteződésben ballag (és etekintetben a rendelkezésre álló idő vészesen fogy), ahol az ekliptika, mint a Nap útja és a Tejút, az égig érő ég-ígérő fa, mint az istenek útja találkozik, s ahol a Nap által jelképezett hős kiléphet a körforgásból egy magasabb minőségbe. A kérdés az, hogy felismerjük-e a körülöttünk zajló eseményekben rejlő beavatás misztériumát, amelyet az égbolton éppen itt látható Orion/Nimród és Kígyótartó csillagképek, mint beavató konstellációk képviselnek és felismervén rálépünk-e a magasabb szintre vezető útra, vagy bolyongunk tovább körbe-körbe? Az ősi Egyiptomban (és más antik kultúrákban) a neofiták beavatási útja sem volt teljesen kockázat- és veszélymentes, melynek során az emberből isten-emberré válhattak, mert a magasabb szintre lépés mindig kihívásokkal és erőpróbákkal jár (mint minden mesében), melyek így vagy úgy, de a fény és sötétség, a látható és láthatatlan(ba vetett bizonyosság), a szeretet és félelem küzdelmén keresztül nyilvánultak meg, melyeket az antik hagyományokban különféle nem fizikai entitásokhoz kapcsoltak. A körülöttünk zajló események csillagok tükrében való értelmezésén túl lépve is látszik, hogy az elmúlt 1-1,5 évben igen nagy erők és energiák mozdultak meg, melyben a fél-elem oldal látványos megnyilvánulásával szemben az ellenoldal kevésbé érzékelhető. Anélkül, hogy hinnénk bármilyen láthatatlan erőben vagy energiában gondolatkísérletre invitálva az olvasót képzeljük el, hogy létezik egy nem fizikai entitás, amelyik a fél-elemből táplálkozik, mivel a forrástól való elszakítottságban szeretet (energia – szív) hiányos és ezért időről időre szükségszerűen megpiszkálja a dolgokat (információ – elme), hogy aztán az általa kiváltott negatív megélési módokból származó negatív energiát learassa, mint táplálékot, ami szükséges a létezéséhez. E tekintetben olybá tűnik, mintha az aratás idejét élnénk, mintha a folyamat tetőfokára hágva a saját létezéséért küzdve a képzeletbeli entitás minden elképzelhető lehetséges pusztító eszközt megragadna a túlélésért. Mondom csak gondolatkísérlet. Mégis mi lenne ha megvonnánk tőle a táplálékot és kiéheztetnénk azzal, hogy a korona helyzetben a korona csakrán keresztül közvetlenül a Forráshoz csatlakozva a fél-elem helyett a szeretetet tápláljuk és beavatottként megkoronáztassunk? Mikor ha nem egy korszakváltás kapujában?
