Az idei és részben jövő évet is meghatározó konstelláció a Vízöntő Szaturnusz és Bika Uránusz között jön létre, mely idén háromszor pontosodik be, s bár jövőre nem lesz bepontosodás, energetikája végig rendelkezésünkre áll.
2021.02.17. 7 fok 14 perc direkt
2021.06.14. 13 fok 7 perc bi-direkciós
2021.12.24. 11 fok 5 perc bi-direkciós
Az első tetőzés alkalmával mindketten előre haladnak (direkt), míg a másik 2 alkalommal egyik előre (direkt), másik hátra (retrográd) irányban haladva méri össze erejét, azaz még az irányt tekintve is egymásnak feszülnek. A mintázat értelmezése szempontjából boncoljuk darabjaira.
Mivel a Szaturnusz az utolsó szabad szemmel látható bolygó, ezért saját – elsősorban tudati/vélt – határainkat, korlátainkat jelöli, azaz önkorlátozásainkat, komfortzónánkat, amiből kényelmetlen kilépni. Azon túl már az érzékszervekkel érzékelhetetlen ismeretlen van, s általa megjelenhet az attól való fél-elem. Elvisz minket a határig és megmutatja azt, ahol mondhatjuk, hogy „köszi, ennyi elég” vagy azt, hogy „egy életem, egy halálom” elengedem saját rögzült mintáimat, s vele fél-elmeimet és lépek egyet az ismeretlenbe „lesz, ami lesz” alapon felszabadítom magamat. Egy biztos: „ő” csak elvisz a küszöbig, de átlépni nekem kell rajta. Amíg ezt saját belső késztetésből, elhatározásból teszem – mert valamilyen (el)hívást érzek a megfoghatatlan irányába vagy addigi lehetőségeim beszűkültek és már nincs hova tovább – addig a határ/küszöb őrzője (Szaturnusz) és a határ túloldalán várakozó szabadulást hozó (Uránusz) egymással együttműködve felengedik a sorompót és közösen gratulálnak a bátor cselekedetért, a transzcendens (érzékszerven túli) világ pedig megfog és alám karol, hogy megtartson. Ám amikor a határon befeszülés van, mert érzem, hogy menni kéne, de fél-el(e)meim visszatartanak, vagy addigi életlehetőségeim körbezáródnak és ellehetetlenülnek és csak egy helyben topogás (esetleg sárban dagonyázás) van, esetleg megúszásra, vagy időhúzásra játszom, azt már nem nézik jó szemmel és a Karma Ura a Villámlás Istenével együtt lecsap, a villám becsap, saját vélt biztonságérzetemből alkotott tornyom pedig összeomlik. Látszólag váratlanul, hirtelen és meghökkentően történik, azonban nagyon is volt előzménye, csak az egó/tudat következetesen hárította a jeleket/üzeneteket. Ugyanakkor a Szaturnusz (utolsó szabad szemmel láthatóként) jelöli valaminek a végét/lezárását is jellemzően akkor, ha az már nem szolgálja a fejlődésünket, ha abban már nincs benne a Fény, a Szeretet a transzcendens, az Isteni minőség. Nem mellesleg görög megfelelője Kronosz (jelentése: idő) a rendelt idő jelelölője, amikor ideje és szükségszerűsége van valaminek, s hogy mostanság éppen minek az már részletesen kifejtésre került az előző 2020.12.23-i bejegyzésben. Uranosz a végtelen égbolt ura kitágítja a tudatot, hogy magasabb szinten megértsük: „jééé van még azon túl is!”, s ehhez ha szükséges akár egyetlen pillanat alatt letisztítja hozzá a terepet, a színpadot, lerántja a jelmezt, az álarcot, s hoz új szereplőket vagy színdarabot.
A kettőjük közötti kapcsolódás feszültséget teremtő, általa tettekre sarkalló, s éppen ezért teremtő. Vagy saját elhatározásomból tudatosan én teremtek vele magamnak, vagy a saját hárításom miatt a tudattalanom teremt nekem. A teremtő így is, úgy is én vagyok, a megélés módja választható, a végeredmény kevésbé. Így vagy úgy, de változás, változtatás zajlik. Ha a régi még működőképes és javítható, akkor megnyesegetve, de megújítva, megújulva, kijavítva, megreformálva mehet tovább. Ha már lejárt az ideje, működésképtelen és akadályozza a további fejlődést, akkor nincs tovább, vége mint a botnak és teljesen új következik. Kettőjük tánca/huzakodása eltart egy darabig, 2 (akár 3 évbe) sok minden belefér, a késztetés azonban csak fokozódik egyéni és kollektív szinten egyaránt. Egyfajta folytatása a 2010-2016 közötti Uránusz-Plútó kvadrátnak, a 2019-2020-as Szaturnusz-Plútó felforgató együttállásnak és a 2020 év végi Vízöntő Jupiter-Szaturnusz új ciklust nyitó együttállásának. Mindegyik a változás/változtatás irányába terel bennünket.
A levegős Vízöntő az elme, az elméletek, az eszmék, a gondolkodás, az ideák közege, amelyek rögzültek (fix jegy), a Szaturnusz ebben a közegben éppen ezen berögzült, megcsontosodott gondolkodási mintákat, elméleteket, ideákat vizsgáztatja, teszteli és teszi valóság próba alá, működnek-e a gyakorlatban. A Bika a fizikai, kézzel fogható valóság, a tények közege, amelyekre világunkat építjük és amit biztonságnak vélünk, az Uránusz ebben a közegben ezek alól húzza ki a talajt akkor, ha azok nem megalapozottak, valótlan „tényeken” alapulnak vagy hamis biztonságot nyújtanak. A Szaturnusz földies bolygóként a levegős Vízöntőben, az Uránusz levegős bolygóként a földies Bikában elemi minőségek tekintetében egymás kiegészítői. Ha megnézzük a levegő és föld elem keveredését, akkor abból lehet homokvihar, ami egész homokdűnéket („hegyeket”) mozgathat arrébb, tönkre teheti egy autó fényezését, vagy gondolhatunk a homokfúvásra, mellyel gyönyörű mintákat vájhatunk kemény anyagokba (üveg, kő, kerámia). Egy biztos: nyomot hagy, és nem lesz már utána olyan, mint előtte volt. És akkor nézzük a lehetséges megnyilvánulásokat.
Nézz körbe és látsz-e olyat, ami homokviharra emlékeztet, amiben nehéz a tájékozódás (esetleg porhintés van a szemedbe) és csak a belső iránytűdre hallgathatsz? Érzékeled-e azt, hogy megváltozott a világ és már nem lehet olyan, mint előtte volt? A magam részéről 2 dologban egyetértek Klaus Schwabbal a Világgazdasági Fórum alapítójával és atyjával: 1) „Nincs visszatérés a régi normalitáshoz” 2) „2021 kulcsfontosságú és döntő év lesz a jövőnk számára”. Minden másban elhatárolódok tőle és az általa fémjelzett és elhíresült programtól, a „Nagy Újraindítás” disztópikus tervétől (aki nem ismeri, járjon utána és tájékozódjon). Az egész elmúlt időszak/évtized (lásd fent) a felvezetője volt az új korszak/ciklus születésének, amit nem győztem tavaly hangsúlyozni, és szinte minden bejegyzésben felhívtam rá a figyelmet. Lehetett hárítani és a homokba dugott fejjel a tudattalanba, az „Alvilágba” száműzni, de mostanra a „homokvihar” előhozta. Az elmúlt 2 évben a Karma Urának (Szaturnusz) találkozása az Alvilág Urával (Plútó) és mindkettőnek az Erisszel (status quo borítása) való kapcsolódása felszínre hozott minden fekáliát, amit eddig hárítottunk és nem akartunk szembesülni vele. Ennek eredménye itt kopogtat az ajtón. Mert az „Alvilágba” száműzött energia, a „megnevezhetetlen”, a saját létét is tagadó erő nem tétlenkedett, hanem „a világ fura urainak” alakjában serényen végezte a dolgát és megalkotta tervét, amit már nem is leplez. Mi adtunk neki energiát, létjogosultságot és felhatalmazást. A Felszálló Holdcsomó (Sárkányfej) tavaly májusi Ikrek zodiákusba lépésével a polaritás (Fény és Árnyék) megismerése általi tanulás vált sorsszerű és tanulandó feladattá, miközben az agenda megvalósítási fázisba lépett. És itt nem a lejátszás-technikai felszínről van szó (a porhintésről/homokviharról), hanem a mögötte meghúzódó folyamatokról. A „Fényhozó” üzenete (direktben sötétséget hoz, hogy indirekten megláthasd benne a fényt) csak a polaritásban értelmezhető, az ellentétek és kettősségek világában… felsejlik-e, dereng-e már? Vagy minek kell még történnie ahhoz, hogy áttörje saját tudatunk bástyáit, amibe görcsösen kapaszkodunk, hogy fenntartsuk a látszat „valóságot”, a mátrixot? Rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e, hagyjuk-e megvalósulni és azt mindennapjaink részévé tenni, vagy a Fényben az Árnyékot feloldva és integrálva alkotunk magunknak egy élhető jövőt. Mást, mint előtte volt. Sok tekintetben az 1930-as évek folyamatai zajlanak (Uránusz a Bikában járt akkor is), ahol a kérdés az, hogy tanultunk-e belőle, vagy engedjük-e megismétlődni? Hagyjuk-e az Árnyék általi megosztottság és szembe fordítás létrehozását a „maradiak” (Szaturnusz) és „új norma” (Uránusz) elfogadói között. Tetszés szerint helyettesíts be az idézőjelek közé 1-1 aktuális témát és érthető lesz – az idő előre haladtával egyre inkább mindenhol. Van olyan „kísérleti” ország, ahol ez már a húsba vágó jelen… meghalljuk-e figyelmeztetésüket, „segélykiáltásukat”? Hagyjuk-e kifordítani a Vízöntő szabadságát és egyenlőségét, a kiváltságok, előjogok és megbélyegzés térnyerésére a másképp gondolkodók, a kérdéseket feltevők esetében azok rovására? Hagyjuk-e a globális propaganda gépezet igény és érdek szerint legyártott „valóságait” tényként kezelni és elfogadjuk-e szilárd és fix talapzatként (Bika) saját világunkhoz, vagy megkérdőjelezvén azt rámutatunk azok képlékeny és ingatag voltára? Vannak valósnak tartott dolgok, melyeket ha megkapirgálunk, kártyavárként omolhatnának össze. Mégis miért hagyjuk létezni az álvalóságot? Mert kényelmesebb (komfortzóna=Szaturnusz) a péppé rágottan szánkba tett magyarázatokat lenyelni, mint kérdéseket feltenni, netán keresni és kutatni a „miértek” vagy a válasz után. Mert hagyjuk, hogy az ellenerő a tagadás és hárítás energiájából bástyákkal teletűzdelt várat építsen körénk – kártyából – miközben jót röhög rajtunk, hogy a lapok leosztását tálcán átnyújtottuk neki. Meddig tartana visszavenni a paklit? Sokan még mindig úgy gondolják és arra várnak, hogy visszatérjünk a régi kerékvágásba. NINCS VISSZATÉRÉS! Szembe kell nézni a korábbi tagadás és hárítás következményeivel. Fenntarthatatlan zsákutca volt önmagában is, a krízist pedig bizonyos globális érdekek kihasználtak saját céljaik előmozdítására. És amíg ezt meg nem értjük, addig az az agenda fog megvalósulni, amit a tagadásunkkal táplált és tudattalanunkból kiprojektált szereplők saját szerepüket eljátszva elterveztek számunkra. Ahhoz, hogy másképp legyen, saját magunknak kell új irányba fordulnunk – tudatosan. Mikor ha nem akkor amikor a tudattágításnak (Uránusz) rendelt ideje (Szaturnusz) van.
Közben ne feledjük, hogy mégiscsak a Vízöntő két uralkodójának (tradicionális – Szaturnusz és modern – Uránusz) „egymásnak feszüléséről” szól a történet, ami akár tetten érhető abban is, hogy a nemrég indult új 20 éves ciklusban/korszakban a Vízöntő megélésének melyik módját választjuk (részletesen kifejtve a 2020.12.23-i bejegyzésben).
Alacsony szinten a forráspontot elérve a feszültségek anarchiában, zavargásokban, forradalmakban manifesztálódhatnak az események, aminek csak kárvallottjai lehetnek (pl. Mianmar, amiről tudósítanak, vagy Európa számos városa, amiről csak hellyel közzel tudósítanak a tisztelt főáramúban). Ugyanakkor ezen megvalósulási formák (legalább részben) elkerülhetőek lehet(né)nek, ha a folyamatot belül éljük meg a kívül helyett. Poláris világban az ellenállás csak az ellenerőt táplálja energiával. Ha nyomom a falat, az ugyanakkora erővel nyom vissza engem és ha tovább erőltetem, jó eséllyel magam látom kárát. Elsősorban a belső hozzáállás megváltoztatásáról van szó egyéni szinteken és annak megfelelő cselekvésről (ha már egyszer kvadrát van). Visszaút viszont nincs, ahogyan a homokórában lepergő homokszemek számára sincs (ha már homokvihar hasonlattal éltem), kizárólag akkor, ha megfordítom a homokórát, azaz 180 fokos fordulatot teszek a hozzáállásomban.
Ahol az Uránusz megjelenik, ott megjelenik a kiszámíthatatlanság is, a váratlan helyzetek, amikor könnyebben borulhatnak a tervek. Ezen időszak alatt úgy gondolom gyakrabban számíthatunk ún. „fekete hattyú” jellegű eseményekre, amelyek olyan ritkán következnek be, mint a fehér holló vagy mint a fekete hattyú – tekintettel arra, hogy az Uránusz a váratlan, meglepetésszerű helyzetek jelölője, a Szaturnusz pedig a rendelt idő, ebből eredően kvázi „időzített bombák” aktiválódhatnak szimbolikus értelemben.
A természet már jelez, ennek is egyik jele az utóbbi időben felerősödő vulkanikus és tektonikus tevékenység (bár ez részben a Plútó analógiájába is tartozik).
Továbbá ahol buborékok keletkeztek a világban, s itt elsősorban a pénz- és tőkepiacokra gondolok, ott azok kipukkanhatnak. Már csak azért is, mivel 2001-ben a tőzsdei ún. „dotcom lufi” kipukkanásának idején rímelt az égbolt képe a jelenlegi helyzetre azzal a különbséggel, hogy akkor Bika Szaturnusz és Vízöntő Uránusz között jött létre kvadrát (ugyanezen szereplők fordítva voltak jelen hasonló energetikával). A Bikához köthetőek a pénzügyek, az Uránusz pedig szereti kidurrantani a dolgokat főleg ha ehhez még segítséget is kap a Tanító Mestertől / Idő Urától. Lufikat most is látni – nemcsak a technológiai szektorban.
Zárásul 2 lehetséges kivezető út:
1) A szereplők mitológiai háttere: Kronosz (Szaturnusz) kasztrálta apját Uranoszt (Uránuszt), és átvette tőle hatalmát, ami nem egy kiegyensúlyozott családi idillről mesél. Aztán kapott egy jóslatot, hogy gyermekei közül az egyik őt is meg fogja fosztani hatalmától, ezért ennek vélt elkerülésére elkezdte lenyelni saját teremtményeit, mígnem egyikük egy csellel ezt meg nem úszta és később a rendelt időben el nem jött beteljesíteni sorsát (bár ő már „humánosabb” volt, nem kasztrálta, „csak” száműzte apját). Szó van a „mesében” többek között generációs mintákról, félelmekről és hárításról. A jó hír az, hogy Kronosznak lett egy „törvényen kívüli” gyermeke is (aki nem játszott a fenti „játékban”) egy földi anyától született félisten alakjában, akit Chironnak hívtak és aki fontos szerepet játszik jelenleg is. Asztrológiában a karmikus sebeinket jelöli és a gyógyító archetípusa, de a beavatás és megismerések is kapcsolhatóak hozzá, s ő a belső spirituális tanító is. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben is szerepet játszanak olyan félelmek, amelyek a régmúltban, előző inkarnációkban, illetve generációs mintákban gyökereznek (s melyeket mesterien kihasználnak az abban érdekeltek). Chiron szinte az egész idei évben oldja a Szaturnusz-Uránusz kvadrátját, ezáltal pedig lehetőség nyílik ezen félelmek tudatosítására, velük való szembenézésre (Chiron-Szatrunusz szextil) és tisztítására/kioldására (Chiron-Uránusz szemi-szextil) összefoglalva gyógyítására. Ez pedig elengedhetetlen a megfelelő irányba tett lépések megtételéhez, ami belső megismeréseken és beavatásokon keresztül vezet.
2) A csillagos égbolton a Szaturnusz egész évben a Bak csillagképben, az Uránusz pedig az aranygyapjas Kos fényábrájában ballag a Cet feje felett. Mind a Bak, mind a Kos a Tejútra néz (az előbbi visszafelé, az utóbbi előre felé), azaz a magasabb világok felé tekint, a magasabb szintű megélési módokat helyezi figyelmének fókuszába. A Bakhoz a sorsfeladat felvállalása, a Koshoz a tudatosan és önként meghozott áldozatok (áldozati bárány) kapcsolódik, s vele az áldozatból áldás törvénye. A Cet feje a bennünk munkálkodó, megújulásunkat szolgáló tudatalatti minták tudatossá tételét jelképezi. Chiron pedig a múltba visszaúszó hal fonalánál jár, ami a múltbéli kötések oldásának, a múltbéli sebek gyógyításának szükségszerűségére hívja fel a figyelmet. Tehát múltbéli megkötő minták letételével, oldásával, gyógyításával, s ezzel egy időben a bennünk munkálkodó megújulásra törekvő minták tudatosításával indulhatunk el a magasabb és megváltottabb megélési módok irányába és léphetünk ki a körforgásból.
