A kb. fél évente ismétlődő eklipsz szezon közepén vagyunk: 05.26-án (hazánkból nem látható) teljes Holdfogyatkozás volt, 06.10-én pedig (itthonról is látható) részleges Napfogyatkozás lesz.
A hagyomány szerint asztrológiai hatásuk ott nyilvánul meg inkább, ahol vizuálisan is észlelhetőek, ezért hangsúlyosabb számunkra az utóbbi, de mint általában, most is együtt értelmezendőek. Az eklipszek általános jellemzőivel már többször foglalkoztam (2019.01.03. és 2020.06.04.) ezért erre itt most nem térek ki. A tradíció szerinti váltószám alapján (Napfogyatkozásnál ahány óra, annyi évig, Holdfogyatkozásnál ahány perc, annyi hónapig képeződhet le az energetika) most az 1 óra 23 perc alapján közel másfél év, illetve az 5 óra 2 perc alapján kb. 5 hónapig számolhatunk vele. Általánosságban pedig elmondható ezen időszakra, hogy jellemzően valamilyen külső-belső kényszer hatására cselekszünk vagy történnek dolgok látszólag sorsszerűen, ám Carl Gustav Jung óta tudjuk, hogy „mindaddig, amíg a tudattalan tudatossá nem válik, a tudatalatti fogja irányítani az életed, és te sorsnak fogod hívni” s ez különösen érvényes most a mélységes tudattalan princípiumának főszereplése miatt. Lássuk miről szól ez az égi „mese”.
Kezdjük ott, hogy amíg a Holdcsomók az Ikrek-Nyilas tengelyen haladnak, addig elsősorban annak témáit hozza előtérbe, melyről a 2020.04.22-i bejegyzésben már volt szó, most csak dióhéjban: megismerés, megértés, polaritás, test-vér-is-ég (Káin és Ábel vagy Hunor és Magor módján), magasabb szintű rendező elvek, hit, segítőerő (sagittarius, skütha=nyilas, szkíta=segítő). Talán a polaritást emelném ki közülük, mert földi világunkban a „jó” és „rossz” kizárólag a „fény” és „árnyék” relációjában ismerszik (és tudatunk által ítéltetik) meg, az eklipszek pedig önmagukban is a fény és árnyék jelenségei.
Holdfogyatkozáskor a Hold a Skorpió fényábra (jegy és csillagkép nem ugyanaz!) Akrab csillagánál járt, amit egyes írások a Skorpió szemének, míg mások az ollójának tekintenek. Előbbi esetében a dolgok/felszín/fátyol/látszat mögé látás (helyesebben fogalmazva érzékelés), utóbbi esetében a bennünket már nem szolgáló lehúzó erőktől való végérvényes megszabadulás jelenik meg. Akárhonnan is nézem a lehúzó erők jellemzően a fátyolon innen, azaz a földi fizikai látható világból származnak kísértések formájában (kis értés, azaz nem nagyon vagy egyáltalán nem értjük tanításukat), és ha képesek vagyunk ezek mögé látni/érzékelni, akkor végrehajthatjuk azt a transzformációt (Skorpió minőség), amivel utána a Tejútra léphetünk és felmászhatunk az égig érő ég ígérő fára, az Istenek Útján, hogy egy megváltottabb állapotba kerüljünk. A Napfogyatkozás pedig nem máshol, mint egyenesen a Tejút egyik kapujaként számon tartott csillagnál a Capellánál érkezik, amikor a Nap a Bika szarvai között Orion/Nimród íjat tartó keze/válla felett látható.
Vegyük sorra:
1) Capella alatt: Nap útja és Istenek Útja találkozik, azaz útkereszteződés, ahol a földi vándor, a Hős szintet emelkedve kiléphet a körforgásból, elindulhat felfelé, ami természetesen kihívásokkal és erőfeszítéssel jár.
2) A Nap a Bika szarvai között az a fajta erő, amivel a Bika felöklelhet (ha nem győzöd le a benned élő ösztönerőt), de fel is emelhet, nem mellesleg nem vél-etlenül ábrázolták a Bika asztrológiai korszakában az egyiptomi művészetben a Napot a Bika szarvai között, mint isteni attribútumot.
3) Orion/Nimród íjat tartó keze/válla a Bellatrix csillaga, ami szól többek között tartásról, vállalásról, felvállalásról és beavató minőségként nem az alacsony, hanem a magas megélésekről, a beavatás pedig hogyhogynem szintén kihívásokkal, próbatételekkel és erőfeszítésekkel (azaz a sárkány legyőzésével) jár, merthogy a mesebeli királyfi (azaz Te MAGad) is csak így mászhat fel az égig érő ég ígérő fán, hogy elnyerje a király-ságot (és a királylányt).
És itt a próbatételeknél kapcsol be a látszat valóság, amit az ellenerők igyekeznek körénk építeni a legkülönfélébb módon és az, ami a látszat mögött a mélyben valójában rejlik. És ezzel elérkezünk a jelen eklipszek főszereplőjéhez a Neptunuszhoz. A Holdfogyatkozásban a 2 fő világító Nap és Hold egy mágikus kvintillel és tri-decillel kapcsolódik hozzá, amiben nincs energia, nincs tetterő és cselekvés, „pusztán” szellemi szinten nyilvánul meg – ha felismerjük és élünk vele. Ám a Napfogyatkozásban már egy feszítő, cselekvésre sarkalló, teremtő aspektusban egy kvadráton keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Itt már nincs maszatolás. Nap és Hold (tudatos és tudattalan) teljes fényével megvilágítja a „trükk-mestert”, mintegy leleplezi azt: illúzió és valóság felismerésére nyílik lehetőség. Nem mondom, hogy könnyen, mert akit a Neptunusz alacsony megélési módja csalással, becsapással, ködösítéssel, szemfényvesztéssel, homállyal és illúziókkal megtévesztett, és a valóságtól való elmenekülés különféle válogatott formáit választotta, annak kemény lehet az ébredés. Ebben az időszakban – főleg mert a másik trükk-mester a Merkúr/Hermész is ott „játszik” szorosan a Nap és Hold mellett szintén kvadrátot alkotva a Neptunnal – a szokásosnál is nagyobb kihívást jelenthet racionalitás és illúzió megkülönböztetése, felismerni hogy a látható gyökere a láthatatlanban rejlik, nem bedőlni a látszat-valóságnak, a porhintésnek, és bízni a megfoghatatlan intuícióban, a megérzéseinkben, esetleg az álmainkban („Az álmok azok a tények, amelyekből kiindulni érdemes” – Carl Gustav Jung). A transzcendens, transzperszonális égitestek energiájának pozitív megéléséhez nekünk kell kilépnünk a hétköznapi mintáinkból és egy szinttel feljebb lépnünk, hogy azok megváltói minőségét megtapasztalhassuk. Akinek ezt sikerül megvalósítani (kvadrát) az megtapasztalhatja a harmóniát, egy-ség élményt a mindenséggel (polaritás feloldása), együttérzést, mély lelki-érzelmi megéléseket, betekintést nyerhet saját maga elől is elrejtett titkokba, remek alkalom kínálkozhat valamilyen művészeti alkotásra, vagy egyszerűen csak egy hétköznapi dolgot megszentelten megélni. Akárhogy is nézem a Merkúrral, mint a beavatás princípiumával kiegészülve a tudatos (Nap) és tudattalan (Hold) énünk a látszat/valóság közötti fátyol őrzőjével (Neptun) mindenképpen valamilyen beavató élményben részesülhetünk akár egyénileg, akár kollektívan. De Hermész planétája hozhat üzeneteket és megértést is tudatunk legmélyéről annak legelrejtettebb zugaiból. És még nem ért véget vele a sor, ugyanis a Vénusz is szerepet kap még akkor is, ha látszólag messze (20 fokra) van tőlük. Miért is? Mert az ősi hagyományban ismerték az ún. antiscion, azaz „tükörpont” jelentőségét, aminek lényege, hogy a Rák-Bak tengely 0. fokától jobbra és balra egyenlő távolságra lévő égitestek úgy működnek, mintha együtt állnának, melynek mögöttes magyarázata, hogy a világosság és sötétség mértéke egyenlő a tengelytől mért azonos távolságra. Ennek értelmében a fenti témák kiegészülhetnek a nőiség, női minták, termékenység, ősbizalom, harmónia, szerelem, (pár)kapcsolatok, vágyak és értékek – annak minden megnyilvánulásával beleértve pénzt és anyagiakat, kollektív szinten pénzügyeket, tőzsdét, stb. – mintáival.
Lehetséges megnyilvánulási formákba és körülöttünk zajló példákba ezúttal nem mennék bele, de a fentiekből kirajzolódó mintázat könnyen „apokaliptikus” időszak lehet – a szó ERDETI és nem szenzációhajhász értelmében. Az apokalipszis kifejezés eredeti jelentése ugyanis: LELEPLEZŐDÉS. Amikor a valóság és illúzió közötti fátyol feloszlik és láthatóvá válik mi is az igaz való világ annak eredendő autentikus formájában, az elénk montírozott látszatvalóság helyett. És mint ilyen sokkal inkább üdvözlendő akkor, amikor a „Fényhozó” e világ Uraként mesterszintre fejlesztve gyakorolja a megtévesztést, a poláris ellentétek tükrében nagy szükség van egyfajta apokalipszisre minden szinten még akkor is, ha ez adott esetben fájdalmas, de szükségszerű kijózanodással jár.
A folyamatot segíti további 2 tényező: 1) A Merkúr ebben az időszakban 05.30-án fordult retrográdba, hogy 3 hetes „tolatása” során a megismerés által a megértést és újra gondolást (újra „gombolást”, újra tervezést) segítse. 2) Érdemes visszatekintenünk idén február 14-ig, ui. jó eséllyel az azóta előkerült témákkal lehet további feladatunk tekintettel arra, hogy a 05.23-án fordult Szaturnusz éppen a Holdfogyatkozáskor indult el álló helyzetéből hátrafelé és addig tolat vissza oda, ahol február közepén járt.